Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 8. szám - Részvényjogunk reformjához

8. sz. KERESKEDELMI JOG 111 Yaluta. 109. Svájci frank kurzus-garancia fejében a bíróság az összes körülmények figyelembe vétele mellett állapított meg egy méltányos árfolyamküíönbözetet. (Kúria P. IV. 1515/1925. sz. a. 1925. jun. 24-én.) Indokok: A meg nem támadott tényállási szerint felperes bank baseli cég az akkor, a ((Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság)) cég alatt működő, jelenleg az Angol-Magyar Bank Részvénytársaság céget viselő alperes közvetítésével, a perhez A) alatt csatolt közjegyzői okiratba foglalt kötelezvény tanusitása szerint, az 1914. évi április hó 1. napjától kezdődő 50 évre szóló és a törlesztési terv szerint 100 féléven át 71,903 korona 98 fillért tevő részletekben visszafizetendő 2.500,000 korona kölcsönt szolgáltatott ki Arad szabad királyi város közönségének. A felperes ési az alperes között létesült megállapodás értelmében pedig az alperes, egyfelől az egyenes adóst terhelő kötelezettségek tekintetében a készfizető kezességet, másfelől bizonyos ellenszolgáltatás fejében a koronának a. kölcsön keletkezése idején volt árfolyam szerinti értékében -az egyes törlesztési részletek fizetésekor esetleg bekövetkező csökkenés megtérítésére irányuló szavatosságot (cursus garantia) vállalta magára. Az alperesnek az imént emiitett kötelezettségei vállalása tárgyában keletkezett s a, perhez B) alatt másolatban csatolt okiratnak tartalma szószerint a következő: «Mi az alulirott Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság Budapesten ezennel, mint készfizető kezesek szavatosságot vállalunk mindazon tőke, kamat és más mellékilletékekből eredő követelésekért, amelyeket a Banque Fonciere du Jura Baselben, az Arad sz. kir. város által dr. Mülek Lajos aradi kir. közjegyző előtt 1914. április 28-án 399/1914. ügyszám alatt közjegyzői okirat formájában 2.500,000 koronáról kiállított adóssági kötelezvény alapján ezen szabad város ellen érvényesíthet. Amennyiben tehát Arad sz. kir. város fent megjelölt adóssági kötelezvényben a hitelezővel szemben vállalt bármely kötelezettségének pontosan meg nem felelne, ugy kötelesek vagyunk az esedékes követelést a Banque Fonciere du Jurának Baselben első felszólítására pénztáránál Baselben készpénzben kiegyenlíteni. A Banque Fonciere du Jurával szemben oly módon szavatoljuk a svájci devizának, a kölcsönnek a kölcsön folyósítása napján Wienben jegyzett átlagos árfolyamát, hogy amennyiben bármely fizetés teljesítésének napján a svájci devizának Wienben jegyzett átlagos árfolyama magasabb lenne, mint a kölcsön folyósításának napján jegyzett árfolyam, mi a Banque Fonciere du Jurának a különbözetet megtéríteni leszünk kötelesek, míg az ellenkező esetben, vagyis, ha a svájci ' deviza, árfolyama a kölcsön folyósítása napjának megfelelően jegyzett árfolyamhoz képest lefelé való eltérést mutat, a Banque Fonciere du Jura a különbözetet nekünk megtéríteni tartozik. Minek bizonyságául szolgál cégszerű közjegyzőileg hitelesített aláírásunk. Budapest, 1914. június 2. Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. aláirások.» Felperes keresetében azt kérte, hogy miután a törlesztési részletek az 1920. évi április 1-től be nem folytak, vállalt kötelezettségéhez képest az alperes az 1920. április 1-én, október 1-én, továbbá az 1921. április 1-én és október 1-én, az 1922. április 1-én és október 1-én, valamint az 1923. április 1-én és október 1-én lejárt törlesztési részletek együttes összege fejében 588,028, 55/100 svájci franknak és minden egyes részlet után azok esedékességének napjától számított 6V4% szerződéses kamatnak megfizetésére s az okozott költségeknek pedig megtérítésére köteleztessék. A m. kir. Kúria megítélése szerint is az a megállapodás, amely a B) alatti 3. bekezdésének értelmében a cursus garantia tárgyában a peres felek között és pedig mindkét félre nézve kölcsönös visszteher vállalásával létesült, nem minősíthető biztosítás jogi természetűnek, következéskép az alperesnek a biztosítási jog rendelkezésére alapítani kivánt az a kifogása, hogy a biztosítás tárgyában bekövetkezett változás is megszüntette az általa vállalt garanciális kötelezettséget — merőben súlytalan. Arra pedig, hogy az elperes a gazdasági lehetetlenülés okából sem vitathatja joggal azt, hogy az adott esetben a részéről vállalt kötelem a maga egészében elenyészett, az indokolásban a, kérdést illetően fennebb már ismertetett vonatkozó jogszabályoknak e konkrét ügyben mikénti alkalmazása szempontjából álljanak meg itt a következők: A per adatai szerint nem vitás, hogy alperes a szóbanforgó árfolyamgarancia vállalása fejében a maga részére visszterhet kötött ki, továbbá, hogy a kikötött ellenszolgáltatást meg is kapta és hogy a felperes annak az obiigónak terhét, mely abban állott, hogy amennyiben a svájci franknak a kötés idején fennállott árfolyamában következett volna be csökkenés, ő az alperes irányában arányos megtérítéssel tartozik, szintén viselte; ily körülmények között a felhívott jogszabályok méltányos alkalmazásából az következik, hogy az alperes a körülmények előre nem láthatott s igy számba nem vett változása alapján sem vonhatja ki magát teljesen vállalt kötelezettségének súlya alól; hanem annak alapján oly mértékben, mely a vállalt kötelezettségből őt terhelőnek mutatkozik, teljesítésre szorítandó. Vizsgálandó tehát most már az, hogy az érvényesen vállalt garanciakötelezettség alapján az alperes minő terjedelmű szolgáltatásra szorítható. Midőn a kir. Kúria peres felek vitájában a B) alatti 3. bekezdésében vállalt szavatosság alapján igényelhető szolgáltatás mérvének meghatározására áttér, bevezetésül rámutat a hazai jognak a kérdés megoldásánál irányadóul szolgáló azokra a szabályaira, hogy: Szerződés értelmezésénél nem annyira a használt kifejezések betűszerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata irányadó. Kétség esetében azt kell a felek akaratának tartani, ami tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a méltányosságnak leginkább megfelel. Az adósnak ugy kell kötelezettségét teljesítenie, amint azt, tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a jóhiszeműség és méltányosság megkívánja. Kétségtelen tehát ezekből, hogy a szerződő