Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 8. szám - Részvényjogunk reformjához

8. sz. KERESKEDELMI JOG 107 Ez a szabályozás édes kevés. Persze igy is megoldható a probléma, de ez aztán nagyon is a bíró belátására van bizva. A jó erkölcsök: a biró ezzel operál több-kevesebb sikerrel; de ez kielégítő megoldásnak csak annyira tekinthető, amennyire a büntetőjog minden problémáját meg lehet oldani a tízparancsolat alapján. A kisebbségi részvényes védelmét nem szabad a bon juge-re bizni, hanem tételesen kell azt kodifikálni. Az alaptőkefelemelés célja a K. T. megalkotásának időjében mindig ugyanaz volt: uj tőkék mozgósitása' a társaság céljainak érdekében. Azóta azonban divatba jött az alaptőkefelemelésnek egy ujabb fajtája: a nyereségjuttató alaptőkeemelés. Mig az előbbi áldozatot kívánt az uj részvények jegyzőjétől, az utóbbi nyereséget juttatott neki, osztalék helyett uj részvényeket, amelyeknek ára értékükhöz képest oly alacsony, szinte csak névleges, néha semmi volt: hogy ebből egyeseket vagy csoportokat kizárni óriási anyagi megkárosítást jelentett.3) De nemcsak az anyagi megkárosítás kérdése jön itt szóba. Nagy fontosságú már magában véve az, hogy a vállalat Vio-ed részének tulajdonosából egyik napról a másikra VWad vagy Váo-ed rész tulajdonosa lesz; tegnap még Vio-ed résznyi részvényeinek birtokában követelhette a társasági üzletvitelnek szakértők által való megvizsgáltatását, ma már ez a joga egyszerű, nem is minősített közgyűlési, tehát többségi határozat folytán elenyészett. Az anyagi megkárosítás kérdésében közvélemény és bírói gyakorlat egyaránt azon az állásponton van, hogy az ilyen közgyűlési határozat megsemmisítendő. Az tehát általánosan elismert tétel, hogy nem-részvényeseknek csak oly esetben szabad elővételi jogot biztosítani a régi részvényesek megkerülésével, ha azok olyan árban veszik át a részvényeket, amely azok belső értékének megfelel ugy, hogy amennyivel a részvényesek az egyik oldalon károsodnak, legalább ugyanannyit kapnak a másik oldalon. A Kúria ezt ismert határozatában a jó erkölcsökre hivatkozva mondta ki. Ennél tovább azonban nem ment a Kúria. A contrario következik a kérdéses (P. IV. 3470/1923. sz.) végzés szövegéből, hogy megengedhetőnek tartja az elővételi jog elvonását a régi részvényes elől, ha ebből ennek lényeges anyagi kára nem származik. Más alkalommal4) e határozattal kapcsolatban már rámutattam arra, hogy a K. T. 163. §-a de lege lata is módot ad a bíróságnak arra, hogy a részvényesi kisebbség pozícióját az esetben is megvédje, ha azt vagyoni sérelem nem is érte. Ehelyütt azonban a kérdést nem de lege lata, hanem de lege ferenda szempont3) V. ö. Részvényelövételi jog és haszonélvezet c. dolgozatomat a Jogállam 1924. évi 3. füzetében. 4) Bé8zvényjogi gyakorlatunk 1924-ben. K. J. e. i. 3. sz ból tárgyalván, arra kívánok csupán rámutatni, hogy milyen törvényi rendelkezésekkel kell körülbástyázni a részvényesnek a részvénytársaságban elfoglalt pozícióját. Kuncz Ödön három csoportra osztja az alap tőkefelemeléseket: az általunk fentebb emlitett két csoport mellé felállítván egy harmadikat, amelybe bizonyos speciális eseteket helyez el (apport-behozatal, fúzió, arany vagy nemes valutára szóló kötvények konvertálása).4) Ehhez a csoportosításhoz azt a helyes következtetést fűzi, hogy az elővételi jogot nem lehet szkematikusan szabályozni; hanem tekintettel kell lenni az egyes kategóriák sajátosságaira. A részletekben azonban az az álláspontja, hogy egyedül a kifejezetten nyereségjuttató alaptőkeemelés esetére volna a régi részvényesek számára abszolút jog biztosítandó az uj részvényekre; nyereségjuttatónak pedig az olyan alaptökeemelést tekinti, amelynél az uj részvények ingyen vagy a régi részvények árfolyamértékének felénél alacsonyabb áron bocsáttatnak ki. Minden más esetben a német HGB. 282. §-át tartja követendőnek, amely szerint a részvényest az uj részvényre törvényes jog illeti meg, amely jogát azonban a közgyűlés módosíthatja, illetőleg teljesen elveheti. Azonban nagyon is kétes, vájjon helyes-e a nyereségjuttatás kritériuma.6) Valamely társaság részvényesének lenni nem csupán anyagilag jelent előnyöket vagy hátrányokat. Egy részvénytársaság nem csupán bizonyos vagyontömeget jelent, hanem ennél jóval többet. Egy jól megalapozott, virágzó világhírű vállalatnak ügyvitelébe beleszólni igen gyakran többet jelent egyszerű vagyoni érdekeknél. A német HGB. nem akadályozza meg, hogy a részvényes részvényállománya máról-holnapra arányban akár egytizedrészére csökkenjen; hiszen a közgyűlésre bizni az efölött való döntést olyan, mintha kecskére bízzuk a káposztát. A HGB. 282. §-a egyenesen eszköz a német részvénytársasági többségek kezében, hogy a kisrészvényeseket lassan-lassan kitolják a részvénytársaságból. Németországban a gyakorlatban a részvénytársaságok közgyűlési többségei túlnyomórészt élnek azzal a joggal, amelyet az uj részvények kibocsátása és átengedése tekintetében a 282. §. biztosit számukra.7) Nézetünk szerint gondoskodni kell arról, hogy az elővételi jog'akkor is a régi részvényeseket illesse meg elsősorban, ha annak elvonása nem is okozna nekik anyagi kárt. Bizonyos etikai motívumok is emellett szólnak; mint Kuncz: Alaptőkefelemelés cimü ta5) Széljegyzetek a részvényelővételjog szabályozásához. Jogállam 1924. évi 4 — 5. füzet. 6) Kuncz nem igry nevezi; 6 „a tartalékalap felhasználásával keresztülvitt tőkeemelésinek hivja. 7) V. ö. Richárd Passow: Die wirtschaftliche Bedeutung und Organisation der Aktiengesellschaft. Jena, 1907. 55. 1.