Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 8. szám - Részvényjogunk reformjához

8. sz. KERESKEDELMI JOG 105 raffináltabb szédelgéseknek, amelyekkel hiszékeny és kevésbé hiszékeny embereknek egész tömegét kárositották meg. Mégis ez a kérdés voltaképpen nem a részvény jog, hanem a büntetőjog körébe tartozik. A részvénytársaság alapitását semmiesetre sem ajánlatos megnehezíteni, sőt fontos közgazdasági érdek annak elősegítése. A mérlegvalódiság helyreállításáról szóló rendelet az alaptőkeminimum felállításával alighanem elment e tekintetben addig a határig, ameddig fontos közérdekek veszélyeztetése nélkül elmehetett. Ha ezen tulmennénk: félő, hogy a vizzel együtt a gyereket is kiöntenénk. A másik kérdés megoldása azonban a részvényjog körébe esik. A mai részvényjog, a maga túlzott elaszticitásával alkalmat nyújt a részvényesek többségének arra, hogy a részére biztosított hatalommal visszaélve megkárosítsa a kisebbségi részvényeseket. A megalkotandó részvényjognak legfőbb feladata éppen ennek a problémának helyes megoldása. Ennél a megoldásnál azonban pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy a részvénytársaság tökeegyesülés, hivatása, rendeltetése szélesebb körök önmagukban gyenge tőkéinek egyesítése által elérni mindazt az előnyt, amelyet a nagy tőke jelent a sok kis tőkével szemben. A részvénytársaságnak egyik alapjellemvonása az, hogy abban a részesek személye teljesen figyelmen kivül marad; vagyoni jogaik és kötelezettségeik mértékét az általuk képviselt tőke szabja meg. A részvénytársaságban tehát annak kell történnie, amit a töketöbbség akar, persze a törvény által felállított korlátokon belül. A szabályozásnál tehát ebben az irányban is óvatosnak kell lenni, mert a kisebbség túlságos védelme oda vezetne, hogy a kisebbségből többséget csinálnánk, tőkedemokrácia helyett kisebbségi diktatúrát. II. A közgyűlés az a hely és az az alkalom, ahol a részvényesnek módja nyilik befolyást gyakorolni a részvénytársaság ügyeinek intézésére, éppen ezért igen nagy fontossággal birnak az azt szabályozó jogtételek. Kereskedelmi törvényünk magával a közgyűléssel mindössze hat szakaszban foglalkozik s ez a néhány rövid szakasz túlságosan hézagos ahhoz, hogy a kérdéses joganyagot kellő módon szabályozza. A közgyűlésen minden részvényesnek joga van megjelenni és a tanácskozásban résztvenni. Magáról a tanácskozásról, annak vezetéséről és a határozathozatalról a K. T. hallgat. A részvénytársaságok közgyűlései a gyakorlatban legtöbbször puszta formalitások. A részvénytöbbség birtokosai összejönnek, megszavazzák az igazgatóság indítványait, megadják a felmentvényeket és aláírják a jegyzőkönyvet. Ilyenkor persze semmi különösebb szerepe a tanácskozás vezetőjének, az elnöknek, nincsen. De nem igy azokban az esetekben, amikor a részvényesi kisebbség is megjelenik, illetőleg több-kevesebb személy által képviselteti magát s u. n. viharos közgyűlést rendez. A kisebbség a közgyűlési meghivóból arról értesül, hogy az igazgatóság oly indítványt szándékszik a közgyűlés elé terjeszteni, amely az ő, már t. i. a kisebbség érdekeit valamilyen szempontból súlyosan sérti. Ilyenkor a közgyűlésen rendszerint «parázs vitát» provokál az indítvány felett. Ezekben az esetekben azután fontos szerep jut az elnöknek. Hiszen a közgyűlésen felszólaló részvényesnek csak a legritkább esetben tartozik céljai közé, hogy a többséget meggyőzze arról, hogy az előterjesztett indítvány nem helyes s ennek folytán azt ne szavazza meg. A részvénytársaság közgyűlésén, ahol különböző érdekek ütköznek össze, a meggyőzésnek sokkal szűkebb tere van, mint pél*dául a parlament tanácskozásán, ahol normális körülmények közt a leghevesebb küzdelmek is ugyanazon érdeknek, a közérdeknek különböző megvalósítási módjai körül folynak. A közgyűlési felszólalások sokkal inkább demonstratív jellegűek, igen gyakran azonban az a céljuk, hogy a határozathozatalt megakadályozzák, vagyis obstrukciót rendeznek. A K. T. a közgyűlési elnök jogkörét nem irja körül, de alapszabályokat is alig találunk, amelyek ezt megtennék. Holott ennek igen nagy fontossága már abból is kitűnik, hogy igen sok megtámadási per éppen az elnök ténykedésére van alapítva. Általában a parlamentáris házszabályokat szokták alapul venni. Bár nézetünk szerint, éppen a fent mondottak értelmében, a közgyűlési tanácskozásoknak nem tulajdonítunk túlságosan nagy praktikus jelentőséget, hiszen meggyőzésről csak a legritkább esetben lehet szó,1) mégis fontosnak és szükségesnek tartjuk, hogy a közgyűlés joga az eddiginél részletesebben sza.bályoztassék, lévén ez, ha nem is egyedüli, de mégis legfőbb mód arra, hogy a kisrészvényes a társaság ügyeinek intézésébe «beleszólhasson». Főként azonban azért, mert ennek az anyagnak részletes szabályozása sok alaptalan megtámadási pernek venné elejét. A kisebbség közgyűlési jogait tehát lehető liberalizmussal kell szabályozni. De természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a részvénytársaság egész konstrukciója szerint a tőkedemokrácia megvalósulása. Ennek merő tagadása lenne az, ha nem adnók meg a többségnek, illetőleg exponensének, az *) Dr. Doroghi Ervin (Törvénytervezet a részvénytársaságról ; Bp., 1918.) rámutat arra, hogy Németországban, dacára annak, hogy a részvényes közgyűlési jogai a törvény által igen messzemenően megvédetnek, a közgyűlés szintén teljosen súlytalan és a kisebbség helyzetén jóformán semmit sem segit.