Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 7. szám - Nyugdij-valorizáció kérdéséhez

100 KERESKEDELMI JOG 7. sz. peres és L. A., akik felperes férjével, B. A.val közkereseti társaságban fakereskedést folytattak, a B. A. halála után az iránta való kegyeletből családjáról gondoskodni kívántak és tekintet nélkül arra, hogy felperest a végelszámolás folytán a férje jogán fogja-e valami illetni, 1916 január 1-től 1924 december 31-ig évi 12.000 korona fizetésére kötelezték magukat. Eszerint az alperes és L. A. által vállalt kötelezettség a felperes tartására szolgáló évi járadék fizetésére irányulván, ebből a szerződő feleknek a szerződéskötés idején fennforgott arra az akaratára kell okszerűen következtetést vonni, hogy a kötelezettségvállalók a néhai B. A. családja részére olyan értéket akartak szolgáltatni, amely a család tagjainak megélhetését lehetővé tegye, vagy ahhoz számbavehetően hozzájáruljon. Az alperes által a felperes részére fizetni kötelezett évijáradék azonban, a pénz értékének időközben bekövetkezett nagymérvű leromlása következtében ezt a célt megközelitőleg sem szolgálja, ennélfogva a m. kir. Kúria az eset körülményeit, az életfelfogást és a méltányosságot szemelőtt tartva annak átértékelésére irányuló felperesi keresetet az alap tekintetében jogosnak találta. Nem akadályozhatja ezt az a körülmény, hogy alperes és L. A. a járadék fizetését a néhai B. A. mint a cég egyik alapitója iránt való kegyelet érzése mellett önkéntes elhatározásból, anélkül vállalták magukra, hogy arra kötelezve lettek volna, mert alperes és L. A. az évijáradék fizetésére vonatkozó kötelezettséget néhai B. A.-val fennállott közkereseti társasági viszony és üzleti összeköttetésből folyólag a végelszámolás eredményének bevárása nélkül vállalták magukra, tehát annak ajándékozásszerü jellege nincsen, de ha a kötelezettség vállalásának egyedül a néhai B. A. iránti kegyelet volt is az inditó oka, — azzal a felek azt a célt akarták elérni, hogy néhai B. A. hátramaradt családjáról gondoskodjanak, ez a cél pedig csak a járadék gazdasági viszonyoknak megfelelő átértékelésével érhető el. Anyagi jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság, amikor felperest a járadék valorizálására irányuló keresetével elutasította, miért is Ítéletét a kereset alapjának megállapításával meg kellett változtatni. Az átértékelés mérve és annak alapján a szolgáltatandó járadék összege a Pp. 271. §-a értelmében minden körülmény figyelembevételével lévén megállapítandó, — figyelembe veendők a peresfelek vagyoni viszonyai és mindazok a körülmények, amelyek a kérdés eldöntésére befolyással lehetnek, minthogy pedig a fellebbezési bíróság Ítélete ezekre nézve ténymegállapítást nem tartalmaz, a m. kir. Kúria az eljárt bíróságot a rendelkező részben körülirt eljárásra utasította. Tüzkárbiztositás. 102. A biztosítás az oltás következtében beomlott fal által okozott károkra is kiterjed. (Kúria P. IV. 5561/1924. sz. 1925. május 7-én.) Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint felperes kára abból származott, hogy a szomszédos Gizella-gőzmalomban kiütött tűznél végzett oltási munkálatok következtében a Gizellagőzmalom kukoricaraktárának a vizsugarak által gyengített 20 méter széles és öt emeletnyi magasságú fala beomlott és a felperesnek az alperesnél tűzkár ellen biztosított gyári berendezéseit és egyéb ingóit maga alá temette. A felperes kára tehát közvetve a tűzveszélyre vezethető vissza. A K. T. 491. §-ának rendelkezése szerint a tűzkárelleni biztosítás a tűzveszély által okozott minden kárra kiterjedvén, az akként meghatározott kár fogalma alatt mindaz a károsodás értendő, amely a tűzveszélynek akár közvetlen, akár közvetett behatásának az eredményeként jelentkezik. Nem helytálló ezzel szemben alperesnek a K. T. 491. §-ának 2. bekezdésére fektetett érvelése azért, mert a K. T. 491. §-ának most emiitett bekezdése nem taxativ felsorolását adja a közvetett tűzkár eseteinek, hanem csak a kételyek eloszlatása végett egyes eseteket külön kiemel. A fellebbezési bíróságnak az alperes kártérítési felelősségét megállapító jogi döntése tehát anyagjogi szabályt nem sért. Alaptalan alperesnek a megítélt kárösszeg valorizációja elleni támadása is, mert a fellebbezési bíróság ítéletében ide vonatkozóan felhozott indokokból a m. kir. Kúria is osztja a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy az alperes, aki biztosítási ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik és ugy a kártérítési kötelezettségének alapját, mint annak terjedelmét illetően már eleve tisztában lehetett, a perben merőben alaptalanul védekezett, miért is vétkes fizetési késedelem folyományaként a korona időközi romlását is viselni tartozik. Ügynöki jutalék. 103. A K. T. 546. §-a értelmében a jutalék akkor követelhető, ha a közvetítés következtében az ügylet megköttetett, ellenkező kikötés hiányában a jutalék követellietése nem függ attól, vájjon a felek a megkötött ügyletet teljesitik-e? (Kúria P. II. 145/1924. sz. 1925. május 22-én.) Angol-Magyar Bank június 30-án tartotta évi rendes közgyűlését, mely a kimutatott 9.556,395.006 korona tiszta nyereségből 20C0 korona osztalék fizetését határozta el. Az 1924. évi szelvény július 1-től kezdődőleg kerül beváltásra. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság folyó évi június hó 25-én tartotta 1924. évi rendes közgyűlését, amely az évi nyereséget 1.806,058.603 korona és az osztalékot pedig 70.000 koronában állapította meg. Magyar Kir. Folyam- és Tengerhajózási R.-T. jun. 30-án tartotta évi rendes közgyűlését, mely 1924 évre 8500 K osztalék fizetését határozta el. A közgyűlést követő igazgatósági ülésen a lársaság elnökévé dr. Popovics Sándor v. b. 1.1, alelnökeivé pedig Horváth Elemér min. tanácsos és Végb Károly udv. tanácsos választattak meg. Vulpera—Tarasp—Schuls 1200—1270 m. (Engadin) Svájc legjelentékenyebb gyógyfürdője. Prospektust kívánatra a fürdőigazgatóság (Tarasp) küld. Felelős kiadó : Dr. SZENTÉ LAJOS. Hungária Hírlap nyomd a R.-T. Budapest, V., Vilmos császár-út 34. — Felelős: Schmidek Géza.