Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 8. szám - A valorizáció a német joggyakorlatban

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST ?., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA: FŐSZERKESZTŐ: néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b. t. t., igazságügyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTE LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Negyedévre: 30, 000 korona. Egy füzet ára 12, 000 kor. HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM 8. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1925. SZEPTEMBER 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Wolf Ernő budapesti ügyvéd. A valorizáció a nénid joggyakorlatban. Dr. Fenyves Béla. Részvényjogunk reformjához. SZEMLE: Előfizetőinkhez. — Tőry Gusztáv utóda — dr. Juhász Andor. — Aspirin contra Aspirin-pótlék. — Adalék a kényszéregyezségi eljárás reformjához. IRODALOM: Hazai irodalom. Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 104. Általános. — 105. Részvénytársaság. — 106 Pénztartozás teljesítési helye. — 107. Devizarendelet. — 108. Valutalartozás valorizálása. — 109. Valuta. — 110., 111., 112.. 113. -, 114. Valorizáció. — 115., 116., 117., 118. Nyugdij-valorizáció. — 119., 120., 121., Vétel. — 122. Alkuszdij. valorizáció a német joggyakorlatban. Irta: Dr. Wolf Ernő budapesti ügyvéd. A pénzromlás és a stabil valuta eltűnése minden országban uj probléma elé állította a törvényalkotó és törvényalkalmazó jogászságot. Az egyes államoknak alkalmuk nyilt megmutatni, hogy náluk a jog mennyire volt egy, a néplélek struktúrájában gyökerező őserő, avagy csupán a társadalmi viszonyokat szabályozó eszköz. Amidőn a háború a gazdasági lehetetlenülés, valutáris és valorizációs problémákat felvetette, bizonyos fejetlenség uralkodott mindenütt. Sokan egy teljesen uj jogrendszer után áhítoztak. Ezen uj jognak szakitani kellett volna az eddigi, szerintük primitivebb viszonyoknak szánt római (európai) jogrendszerrel és inkább az angol joghoz kellett volna közeledni; — mert szerintük tudvalevő dolog, hogy az angol jog inkább egy szélesebb kereteket megbiró «Naturrecht», mig a római jog már keletkezésében is erősen dogmatikus jogrendszer. Ezen felfogás következtében kezdődött egy, az akkori viszonyok pillanatnyi szeszélyéhez alkalmazkodó u. n. ad hoc judikatura, amely szorosabb nexust tartott fenn a gazdasági élet percről-percre változó hullámaival, mint hogy jogrendszersorba lehetne venni. «A kezdőkorszak mindenütt törvényhelyanalógia és nem joganalógia iránt kutatott, » mondja igen szépen és találóan Lobé a «Deutsche Juristenzeitung»-ban (120-ik oldal 1924-es évfolyam). A kártérítési és késedelmi elméletek, amelyek magyar jogon majdnem egyeduralkodói a valorizációs joggyakorlatnak, német jogon csak gyermekbetegségek voltak, de sohasem vitték azt a domináns szerepet, mint nálunk. A német jogászság rögtön átlátta és tisztában volt vele, hogy itt valami egészen uj keletkezett, ami az egész gazdasági gondolkozást megváltoztatta. A kérdés elintézéséhez nem elég egy törvényhely-analógiát kikapni, mint amilyenek legvégső gyökerében a kártérítési és vétkesség tana, hanem kell egy sokkal átfogóbb és mélyebb jogi axióma után kutatni. «Man muss wieder einmal hinab zu den Müttern» (Oertmann idézi már 1921-ben ebben a vonatkozásban Gescháftsgrundlagen, 121-ik oldal) oda, ahonnan az egész pusztulás áttekinthető ós ahonnan azután a gyógyulás folyama megindulhat. A német valorizációs jog, ugy az elméleti, mint a gyakorlati, a B. G. -B. 242-ik §-ára van alapitva, amely szakasz tudvalevőleg a felek jogviszonyában a «Treu und Glauben-t» irja elő. A méltányosság gondolata vonul végig az egész német valorizációs gyakorlaton, azonban e szó szigorán jogi normaként veendő és a jogalkalmazó előtt mindig a pretori gondolat lebegett «quid quid dare facere oportet ex fido bona». Egy alapvető határozat kimondja Rg. L 455/1923. «A felértékelés nem történhetik egyszerű méltányossági mértékkel, hanem a jog szabályait is bele kell vonni a mérlegelés keretébe, még pedig oly mértékben, amint és amennyire azt a B. G. -B. 242-ik §-a előírja. » «Az egyszerű méltányossági mértékkel» kitétel egy 1921—23-ban lefolyt elméleti vitára vonatkozik, amely ezen határozattal az elméletből a jogalkalmazásba is bevonult. Az ugynevezett jogászi méltányosságot (ex fide bona) több iró (Oertmann, Friedländer, ZeilerTrenk) élesen elkülönítik a gazdasági életben