Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)
1925 / 7. szám - Nyugdij-valorizáció kérdéséhez
7. sz. KERESKEDELMI JOG 99 jogszabály pedig nincs, mely a valorizációt egyáltalában, vagy a magánalkalmazottak nyugdijára nézve különösen eltiltaná; sőt az 1923 : XXXIX. t.-c. a követelésnek Ítéletben való valorizálását kifejezetten megengedi, a birói gyakorlat pedig a nyugdijak átértékelése mellett foglalt állást. Ugyanis jogszabály, hogy az adósnak ugy kell í kötelezettségét teljesítenie, amint azt, tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a méltányosság megkívánja. A nyugdíjra jogosult a nyugdíjban nem visszteher nélkül, ajándék gyanánt részesül, hanem azt a munkaadó azért kötelezi, mert alkalmazottja hosszabb ideig és kevesebb díjazás mellett teljesít szolgálatot, mintha nyugdíj nélkül és arra tekintettel szolgálna, hogy munkaképtelensége esetére tőkét kell gyűjtenie; és mert az alkalmazott nyugdijára állandó befizetéseket teljesít; másrészt a nyugdíj kikötése azt a célt szolgálja, és ekként a nyugdijszerződés megkötésekor a felek akarata nyilván arra irányult, hogy az alkalmazott szolgálatának megszűnésekor oly járadék birtokába jusson, mely — ha teljes megélhetésére nem is elégséges — megélhetésének lehetővé tételéhez mindenesetre számottevően hozzájáruljon; és ehhez képest a nyugdíj összege rendszerint oly mértékű szokott lenni, hogy nyugdíjas szempontjából gazdasági értéket jelentsen. Ha azonban a nyugdíjazáskor megállapított nyugdíj a pénz értékének romlásával, névértékének változatlanul maradása mellett, gazdaságilag egyáltalában számba nem vehető értékre zsugorodik össze, mint az a jelen esetben történt, midőn havi 132 K 82 fillér és évi 1610 korona nyugdíj nemcsak a megélhetés lehetőségéhez hozzá nem járul, hanem a legelemibb egynapi életszükséglet beszerzésére sem elég, az élet józan felfogásával és méltányosságával ellenkezik, hogy a munkaadó nyugdíjfizetési kötelezettségét ugyanolyan összegről szóló mai igen csekély értékű papirkoronával teljesítse, mint amelynek fizetésére jelentékenyen magasabb értékű pénzben vállalkozott. Ebből kétségtelen, hogy a pénz nagyfokú értékleromlásával elesett a nyugdijszerződés teljesítési módjára vonatkozó megállapodás jogi alapja és felperes nem kényszeríthető arra, hogy nyugdíj fejében ugyanannyi mai értékű papírkoronát fogadjon el, mint amennyi koronában a nyugdijat az 1916. évben megállapították. Minthogy a fent kifejtettek szerint a nyugdíj összegének a nyugdíjazáskor történt megállapítása a jelenlegi viszonyok között nem lehet irányadó, törvényes szabályozás hiányában az alakjára nézve nem vitás szolgáltatásnak mértékét, érvényben levő jogszabályaink szerint, a bíróságnak kell megállapítania; a bíróság pedig a megállapításnál a Pp. 270. §-a értelmében minden körülmény figyelembe vételével a legjobb belátása szerint jár el. Irányadó a nyugdíj mértékének megállapításánál mindkét fél vagyoni helyzete és ebből folyólag az a szempont, hogy a nyugdíj alkalmas legyen a nyugdíjas megélhetéséhez való hozzájáruláshoz és a nyugdíjfizetésre kötelezettre ne Jegyen elviselhetetlen. Nem helytálló az a panasz sem, hogy a nyugdíj átértékelése alperes nyugdijalapjára elviselhetetlen terhet róna. Ugyanis állandó bírói gyakorlat szerint (legutóbb P. II. 7057/1924) még a külön vagyonnal és önálló jogi személyiséggel bíró nyugdíjintézet felállítása sem menti fel a munkaadót az elvállalt nyugdíjfizetés kötelezettsége alól, mert a részvénytársaság, mely alkalmazottját kötelezi, hogy az általa létesített nyugdíjintézetbe belépjen, s mely e címen fizetése egy részét visszatartja, ezen tényeinél fogva felelős azért, hogy a nyugdijszabályzatban meghatározott időben és feltételek mellett nyugdíjban részesüljenek. Közömbös tehát, hogy a nyugdíj átértékelése akár a fenforgó esetben, akár az összes nyugdijasok szempontjából a nyugdijalapra nézve minő megterhelést jelent, mert e kérdés elbírálásánál egyedül az alperes teherbiróképessége az irányadó. 100. Külön nyugdijalap létesítése lényegében csak azt jelenti, hogy a társaság saját üzletkörében a nyugdíjügy lebonyolítását külön szerve utján végezheti, kötelezettségben azonban mindig csak a munkaadó marad. (Kúria P. II. 7057/1924. sz. 1925. március 7-én.) Indokok: Eldöntésre ez a kérdés várt, hogy az alperes vasúttársaság ellen emelt nyugdijfelemelés iránti keresettel el volt-e utasítható felperes vasúti nyugdíjas ellenőr pusztán azért, mert keresetét nem a társaság magyarországi nyugdíjintézete ellen intézte. A kir. Kúria a fellebbezési bíróság elfoglalt jogi álláspontjával szemben ugy találta, hogy felperes keresete elutasításának helye a fenti alapon nincs. A kir. Kúria már korábbi ítéletekben is következetesen elfoglalt jogi álláspontja szerint ugyanis a nyugdíj kiszolgáltatására a szolgálati jogviszonynál fogva kötelezett munkaadónak ezt a kötelezettségét egymagában az a tény nem szünteti meg, hogy ha a nyugdíjigények kielégítésére, ugy, amint az adott esetben, az alapszabályok 22. §-a szerint a társaság vagyonától elkülönítetten és ettől függetlenül, de az alperes társaság által (23. és 24. §.) kezelt külön nyugdijalapot (nyugdíjintézetet) létesít s erre a célra meghatározott vagyont jelöl ki, a kezelésre meghatározott közegeket állit be és ez az alap ingatlanvagyont is szerez, mindez az intézkedés, tekintettel itt az alapszabályok 27. §-nak arra a rendelkezésére is, hogy alperes a szabályszerű járulékokon felül az intézet bevételei és kiadásai közötti különbözetet is kiegyenlíteni tartozik, a dolog lényegében csak azt jelenti, hogy az alperes társaság saját belső igazgatási ügykörében a nyugdíjügy lebonyolítását külön szerve utján végezteti, kötelezettségben azonban mindig csak a munkaadó alperes marad, amint valóban az alapszabályok 29. §-a alapján a nyugdíjintézetet hatóságok előtt és harmadik személyekkel szemben az alperes társaság saját cége alatt képviseli. Évjáradék-valorizáció. 101. Az évjáradék valorizálva ítéltetett meg, annak dacára, hogy alperesek annak fizetését tisztára kegyeletből, anélkül, hogy arra kötelezve lettek volna, vállalták magukra. (Kúria P. II. 256/1925. sz. a. 1925 június 3-án.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint al-