Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 7. szám - Nyugdij-valorizáció kérdéséhez

96 KERESKEDELMI JOG 7. sz. tosságát és azt, hogy a megoldás közjogi termé­szetű valutajogunk körébe vág. Ennélfogva a m. kir. Kúria akkor tartózkodott az eléje tűzött kér­désnek igenlegesi eldöntésétől és — amit az idézett 86. számú polgári teljes ülési döntvény indokolá­sából kitűnik — e kérdésben az orvoslást az állam­hatalomnak az erre hivatott ágaitól, vagyis a kormányzattól és a törvényhozástól várta, mint amelyek egyedül Jeli cinci- abban a helyzetben, hogy a kérdésnek minden felismerhető vonatkozá­sát — az egyöntetűség kívánalmának is szem előtt farfásárai — megfelelő jogszabály alkotásával rendezzék. Ily rendezés azonban nem követke­zett be. Mintliogy az igényjogosultaknak az említeti teljes ülési döntvény indokolásiban is felismeri lényeges jogsérelme a legégetőbb kérdések egyike, továbbá minthogy az a körülmény, hogy a pénz­tartozások egyéb nemeit illetően a bírósági gya­korlat nem mutat elzárkózást a támasztott valo­rizációs igényekkel szemben, végül minthogy tör­vénycikknek, mint az 1924. évi V. törvénycikknek mány is rendeleti ufón ugy az 1921. évi XIV. tör­vénycikknek mint az 1924. évi V. törvénycikknek hatályossága alatt egyebek közt a forgalomban le­sülyedt értékű koronát szorzószámok alkalmazásá­nak alávető irányban több oly intézkedést tett, amelyekből félreérthetetlenül az ismerhető fel, hogy a kormány különösen az államnak bizonyos követeléseivel szemben a valorizálást nem tekin­tette kizártnak, mindezek a m. kir. Kúria teljes ülését arra a meggyőződésre vezették, hogy a 86. számú polgári teljes ülési döntvényt további fon­tartása nem mutatkozik megokoltnak. A m. kir. Kúria teli át — VI. polgári tanácsá­nak P. VI." 2280/1924. számú indítványára — az imént emiitett teljes ülési döntvényt megváltoz­tatta és a kérdést illetően a rendelkező rész értel­mében határozott. A felemelés vagy leszállítás mértékét illetően azonban a m. kir. Kúria teljes ülése további nyi­latkozatokba nem bocsátkozott, mivel ez az elébe terjesztett kérdés szem előtt tartásával feladata körén kivül esik. Kelt Budapesten, a m. kir. Kúriának 1925. évi június hó 13. napján tartott polgári teljes ülé­sében. Hitelesíttetett a m. kir. Kúriának 1925. évi június hó 24. napján tartott polgári teljes ülé­sében. Általános. 90. A pénzküldés veszélyét — ellenkező kikötés hijján — mindig a pénzadós viseli. (Kúria P. VII. 6205/1924. sz. 1925. május 19-én.) Indokok: Súlytalan felperesnek az az érvelése, hogy miután a vételár átutalása az alperes kíván­ságára történt, a megérkezés késedelmének koc­kázata alperest terhelné, mert a K. T. 324. §-ának világos rendelkezése szerint a pénzküldés veszé­lyét, — hacsak erre nézve a felek ellérőleg meg nem állapodtak, — ugy az elveszés, mint a kése­delem tekintetében a pénzadós viseli; abból pedig, hogy alperes a fizetés módozatául az átutalást je­lölte ki, egymagában még nem következik, hogy a pénzküldés eme módjának veszélyét is magára kívánta vállalni. Jogtanácsos felmondása. 91. Felperest, mint magasabb tudományos képzett­séget igénylő jogtanácsos ügyészi állásban állan­dóan alkalmazottat, a joggyakorlat szerint, egy évi felmondási idő illeti. (Kúria P. II. 7040/1924. sz. 1925 márc. 7-én.) Alkalmazott. 92. A munkabér szabad egyezkedés tárgya lévén, a felmondásban lévő alkalmazott a többi alkalma­zottnak nyújtott fizetésemelést nem igényelheti. (Kúria P. II. 7209/1924. sz. 1925. május 13-án.) Cégbitorlás, 93. A cégbitorlás fenforgásához nem szükséges, hogy az egy bejegyzett kereskedő cégével szemben keveitcssék el, hanem elegendő, ha az valakinek névjogát sérti; — elegendő az is, ha a jogsértő céghasználat valamely nyomtatvány tartalmán megnyilvánul. (Kúria P. IV. 6313/1924. sz. 1925. május 20-án.) Indokok: Felperes keresetét nem az 1923:V. t.-cikk 8. §-ára, hanem a ker. t. 24. §-ára alapí­totta. E két törvényszakasz alkalmazhatóságának előfeltételei egymással nem azonosak és a fenforgó esetben az eljárás lefolytatása sem történt minden­ben az 1923: V. t,-cikknek — nevezetesen e t.-cikk 41. §-ának — megfelelő módon: a fellebbezési bíróság Ítéletének az 1923 : V. t.-c. 8. §-ára hivatkozása tehát nem helytálló. Ámde az alperes felülvizsgálati kérelme még­sem vezethetett sikerre, mert a K. T. 24. §-ában meghatározott cégbi­torlás fenforgásához nem szükséges, hogy a jo­gosnlaílan céghasználat valamely bejegyzett keres­kedő cégével szemben elkövettessék; hanem elegendő, ha az valakinek névjogát sérti; ez a cselekmény tehát nem kereskedővel szem­ben is elkövethető; és elegendő az is, ha a jogsértő céghasználat valamely nyomtatvány tartalmában megnyilvánul. Valuta-valorizáció. 94. Annak dacára, hogy a számlán a vételár cseh koronában volt kikötve s alperes cseh koronaát­utalást ígért, effektív cseh koronakikötés nem állapíttatott meg, ellenben lejárattól valorizálva ítéltetett meg a követelés, mivel alperes az első­bírói ítélet után sem fizetett, sem a vételárat bírói letétbe nem helyezte. (Kúria P. IV. 4825/1924. sz. 1925. április 22-én.) Indokok: A C) alatti számlára vezetett abból a kikötésből: «Ich sandte auf Ilire Rechnung und Gefahr von mernem Budapester Láger», továbbá abból a nem vitás tényből, hogy az áru a felperes budapesti raktárából küldetett meg az alperesnek, kétségtelenül megállapítható, hogy a vétel tárgyát belföldön raktározott és ugyanitt kiszolgáltatott áru képezte, mihez képest a K. T. 323. §-a rendel­kezése értelmében, hogy ellenkező megállapodás hiányában az áru vételára az adott esetben Buda­pesten volt fizetendő. Ilyen megállapodás létre­jötte azonban ezúttal meg nem állapitható. Ugyan­is egymagában abból a tényből, hogy a C) alatti

Next

/
Thumbnails
Contents