Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 7. szám - Nyugdij-valorizáció kérdéséhez

7. sz. KERESKEDELMI JOG 97 számlában az áru vételára cseh koronában volt feltüntetve s hogy alperes a vételárnak cseh koronában való átutalását ígérte, a valóságos (effektív) cseh koronában való fizetés kikötésére következtetés nem vonható. De nem szolgálhat ilyen értelmű következtetésre alapul az alperes által felperes budapesti képviselőjéhez intézett levelek tartalma sem, mert az adott esetben az alperes a G) alatti számlán levő kikötésre tekintettel jogi tévedésben lehetett s az átutalásra vonatkozó igéretét is olyan értelemben tehette meg, hogy a cseh koronában kifejezett vételárat a belföldön forgalomban levő pénznemben — magyar koronában — a cseh korona akkori árfolyamának megfelelő összegben fogja teljesiteni. Ilyen tényállás mellett nyilvánvaló, hogy felperes a Budapesten megállapítottnak tekintendő teljesítési helyre tekintettel a vételárnak valóságos cseh koronában való megfizetését nem igényelheti, hanem ez az igénye a K. T. 326. §-a értelmében csak arra terjedhet, hogy az alperes a cseh koronában számlázott vételárat a lejáratkori árfolyamnak megfelelő összegű magyar koronával egyenlitse ki. Arra való tekintettel, hogy felperesnek a valóságos (effektív) cseh koronában való marasztalásra irányuló kereseti kérelmében benne foglaltnak vétetett az a szűkebb terjedelmű kérelem, hogy az alperes az általa magyar koronában fennállónak elismert vételár és kamata után a korona romlása folytán bekövetkezett értékcsökkenés viselésére is köteleztessék. Minthogy az alperes az általa is elismert vételárkövetelés fizetésére vonatkozó kötelességének az elsőbiróság marasztaló rendelkezése után som felelt meg, sem a felperest szerinte is megillető vételárat birói letétbe nem helyezte s ezzel a jogellenes eljárásával meggátolta a felperest abban, hogy az őt már a lejárat idején jogosan megillető vételárkövetelést az elértéktelenedéstől megóvhassa: ennélfogva az alperesnek ez a mulasztása maga után vonja, hogy a magyar korona értékében a lejárat óta beállott csökkenés veszélye az alperes terhére esik. Ugyanazért a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest effektív cseh koronában való fizetésre irányuló kérelmével el kellett utasítani s az alperest csak arra lehetett kötelezni, hogy az általa is elismert vételártőkén és kamatán felül felperesnek még azt az értékkülönbözetet is megtérítse, amely a korona romlása következtében a vételártőke és kamata után a lejárattól a tényleges fizetés napjáig fel fog merülni. Valorizáció. 95. Az irányadó anyagi jogszabályok szerint a vételárelőleg— elfenkező kikötés hiányában —az eladó szabad rendelkezése alatt áll s annak használatáért kamatot fizetni, vagy értékállandóságáért felelősséget viselni nem tartozik, hacsak az, hogy a szerződés teljesedésbe menésének elmaradása nem az ő vétkességére vezethető vissza. — 50% valorizáció. (Kúria P. IV. 5508/1924. sz. 1925 március 7-én.) Indokok: Ez utóbbit igazoló peradat hiányában tehát az előleg visszaadására vonatkozó kötelezettség beállta előtti időre visszahatóan se kamat, se valorizációs igény vele szemben jogosan nem támasztható. A visszatérítés esedékessége szükségkép beáll, midőn a teljesítést az eladó megtagadja, avagy a teljesítés elmaradása egyébként nyilvánvalóvá válik. Ennek elmulasztásával tehát az alperes felelőssé vált ugy a késedelmi kamatokért, mint a késedelme alatt beálló további értékveszteségért. Minthogy azonban, köztapasztalat szerint, a rendes üzletmenet során a jelen gazdasági helyzetben a teljes átértékelés általában nem volt lehetséges és mi peradat sincs arra, hogy adott esetben az alperes kezén maradt előleg az értékveszteséget elkerülhette volna, a m. kir. Kúria azt találta helyénvalónak, hogy az alperes felelősségét a késedelme alatt beállt értékveszteségnek csupán felerésze erejéig állapítsa meg és a megtámadott ítélet részben való megváltoztatásával az alperes marasztalását megfelelően korlátozza. 96. Nincs oly birói gyakorlat, mely szerint az adós azt az értéket tartozik megtéríteni a hitelezőnek, mellyel a hitelező követelése a lejáratkor birt. — A valorizációnak vétkes késedelem esetén van csak helye. (Kúria P. VII. 6558/1924, sz. 1925 május 7-én.) Indokok: A biztosítási feltételek 4. §. b. pontjának a helyes alkalmazásával állapította meg ezekből folyóan a fellebbezési bíróság az alperes kártérítési kötelezettségét. A kár összege, amint az nem vitás, 122.500 koronát tesz ki. Ezek után már csak az a kérdés, vájjon ezt a kárösszeget alperes valorizáltan tartozik-e megtéríteni, és ha igen, a felperes követelése mely időponttól kezdve valorizálandó. A fellebbezési bíróság azon a tényalapon, hogy a kár összege csak 1921. évi szeptember 4-én lett megállapítva, hogy tehát alperes a biztosítási feltételek 11. §-a értelmében a megállapított kárösszeget 1921. évi szeptember 4-től számított 30 nap múlva, azaz már 1921. évi október hó 5-én volt köteles kifizetni, a felperes kárkövetelését valorizálta és a valorizálás kezdeti időpontjától 1921. évi október hó 5-ik napját állapította meg. Ezt a döntését a fellebbezési bíróság azzal indokolja, hogy: «állandó birói gyakorlat szerint a pénzbeli szolgáltatással adós azt az értéket tartozik hitelezőjének megfizetni, amely lyel a hitelező követelése a lejáratkor birt.» Ilyen állandó birói gyakorlat azonban nincs, ezért erre az állítólagos állandó gyakorlatra alapított indokolás helyt nem állhat. A m. kir. Kúriának állandó gyakorlata az, hogy valorizáció csak a közönséges fizetési késedelmet meghaladó vétkes késedelem esetében követelhető. A fenforgó esetben tehát az vizsgálandó, vájjon a valorizációnak ez az előfeltétele fenforog-e? Erre a kérdésre vonatkozóan az alperes ellen szól az a tény, hogy felperesnek mindjárt 1921. március hó 16-ika után bejelentett kárkövetelését csak tnlhosszu idő után, a bejelentéstől számított több mint 5 hónap múlva állapította meg. Alperesnek ebben a jogtalan magatartásában a közönséges fizetési késedelmet meghaladó vétkesség nyilvánul meg, mert ezzel megakadályozta felperest abban, hogy az késedelem nélkül juthasson az őt megillető biztosítási összeghez.