Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1924 / 6-7. szám - Fizetési nap a váltótörvényben
86 KERESKEDELMI JOG 6. sz. 87. Olyan esetben, amikor a kártérités alapja és összegszerűsége birói megállapítástól függ s amikor az alperes nem egészen alaptalanul védekezik, valorizálásnak nincs helye. (Kúria P. VII. 3936/1923. sz. a. 1924. ápr. 24-én; ugyanígy: P. VII. 6993/1923. sz. a. 1924. ápr. 25.) Indokok: A megállapított s meg nem támadott, tehát a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a keresetben felsorolt áruk szállítására nemcsak az I. r. alperes, hanem a II. r. alperes is kötelezettséget vállalt még az 5./. a. nyilatkozat kiállítása előtt és az előlegeket is részben az I. r., részben a II. r. alperes vette fel. A kereseti követelés valorizálására vonatkozó panaszt is csak részben találta a m. kir. Kúria alaposnak. A tárgyalási jegyzőkönyvek és mellékleteik tartalma szerint az alperesek nem kértek ténymegállapítást olyan irányban, hogy a felperesnek eladoti áruk szállításában bármi is gátolta őket; nyilvánvaló tehát, hogy az ügylet az ö hibájukból nem ment foganatba, ennek pedig az a természetes következménye, hogy a nem vétkes felperesnek azt, amit az ügyletre tőle kaptak, — abban az értékben tartoznak visszatéríteni, amilyenben kapták és igy a 26.200 K vételárelőleg tekintetében jogos a felperesnek a valorizálásra vonatkozó igénye; azt pedig a II. rendű alperes nem panaszolja, hogy a felebbezési bíróság által a vételárelőleg fejében valorizálva megítélt öszszeg meghaladná azt az összeget, amely a korona időközi romlása folytán a kapott vételárelőleg összegének megfelel. A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmének idevonatkozó része tehát szintén alaptalan. A kártérités tekintetében azonban a m. kir. Kúria alaposnak találta a felülvizsgálati kérelmet. A m. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint olyan esetben, amikor a kártérités alapja és öszszegszerüsége birói megállapítástól függ és amikor, mint a jelen esetben is, az alperes nem alaptalanul védekezett a kereseti követeléssel szemben, mert a kártérités cimén követelt összeg nem Ítéltetett meg egészében, valorizálásnak nincs helye. A fellebbezési bíróság tehát ezt a jogszabályt sértette azzal, hogy a kártérítési követelést is valorizálva ítélte meg, miért is a felülvizsgálati kérelem idevonatkozó részének helyt kellett adni s a felebbezési bíróság végitéletét a rendelkező rész értelmében meg kellett változtatni. A csatlakozási kérelemnek a kártérités cimén nem valorizálva megítélt összeg kamata tekintetében a m. kir. Kúria az 1923 : XXXIX. t.-cikk 2. és 6. §-a alapján helyt adott s a kamatot ennek megfelelően Ítélte meg, mert az alperes nem hozott fel oly ténykörülményt, amely vétlenségét igazolná; egyébként azonban a további valorizálásra vonatkozó csatlakozási kérelemnek nem adott helyt azért, mert a felebbezési bíróságnál meghatározott összegben előterjesztett valorizálási kérelmet meghaladó kérelem lényegében a kereset felemelésének tekintendő, ilyen kérelemnek pedig a felülvizsgálati eljárásban nincs helye. 88. A vételárelőleg csak oly esetben fizetendő viszsza valorizáltan, ha az ügylet mindkét fél hibáján kivül fekvő okokból, vagy pedig egyedül az előleget felvevő szerződő fél hibájából ment vissza. (Kúria P. VII. 6997/1923. sz. a. 1924. ápr. 29-én.) Indokolás: Nem alapos a felperesnek az a panasza sem, amely szerint az anyagi jogot sértené a felebbezési bíróságnak az a döntése, amelylyel a felperes által az alperesnek kifizetett és utóbbi által a szerződés szóban forgó részének teljesedésbe nem menetele okából az előbbi állapot helyreállításául visszafizetendő 50.820 K vételári összeget nem valorizált értékben ítélte meg a felperes részére. Mert — amint azt a m. kir. Kúria P. VII. 4250/1923. sz. a. kelt határozatában is kimondotta — a fennálló birói gyakorlat értelmében az előbbi állapot helyreállításául visszatérítendő készpénzösszeg az azt adó fél részére valorizált értékben csak azokban az esetekben ítélendő meg, amelyekben az ügylet mindkét fél hibáján kivül fekvő okokból, vagy egyedül a készpénzszeget átvevő szerződő fél hibája következtében nem ment teljesedésbe: — ellenben nem követelhető az vissza valorizált értékben akkor, amikor az ügylet magának a pénzösszeget adó szerződő félnek szerződésszegése, illetőleg hibája, vag7 az ő rovására eső körülmények folytán nem ment teljesedésbe, mert ilyen esetekben a pénzösszeget adó fél maga az oka annak, hogy a pénzösszeg fejében a másik féltől nem a kikötött ellenértéket (árut) követelheti, hanem csak az általa adott s időközben értékében esetleg csökkent pénzösszegI nek visszaadását kívánhatja. Már pedig az a fél, j aki saját hibájából kerül abba a helyzetbe, hogy valamely vagyontárgya csökkent értékben kerül a I birtokába vissza, nem követelheti jogszerűen azt, j hogy az értékcsökkenésből származó vagyoni hátrányt a másik fél viselje. A fent kifejtettekből folyóan a fennforgó esetben magának a felperesnek hibájára és perbeli magatartására vezetendő az vissza, hogy a kérdéses 1452 drb. zsákra nézve a szerződés nem ment teljesedésbe és hogy a fizetett 50.820 K vételári összeget nem kellő időben, hanem csak később és csökkent értékben kapja vissza. Mert az alperes az 1452 drb. zsáknak a kikötött felár fizetése ellenében való szállítására még a perben is késznek nyilatkozott és a felperes volt az, aki ezzel szemben még a felár fizetésére vonatkozó megállapodás létrejöttét is alaptalanul tagadta és ezzel a felár fizetését általában megtagadta s akinek ezen perbeli magatartása nemcsak azt vonta maga után, hogy az alperes ennek folytán a teljesítést jogosan megtagadta, hogy tehát a felperes teljesítést nem követelhet, — hanem azt is eredményezte, hogy a felperesnek emiitett alaptalan tagadása folytán bizonyítás felvétele vált szükségessé, ami a per befejezését késleltette s igy maga a felperes az oka annak, hogy a fizetett 50.820 K vételári összeget csak később és pedig csökkent értékben kapja vissza. Ebből folyóan a felperes a fentebb kiemelt birói gyakorlat értelmében az 50.820 K vételári összegnek valorizált értékben való visszafizetését nem követelheti s igy a felebbezési bíróságnak I erre vonatkozó döntése az anyagi jogot nem sérti. 89 Az idegen valutában való marasztalásra irányuló kérelemben az e helyett megítélt kártérités valorizálására irányuló kérelem — mint kevesebb — bennfoglaftatik. I (Kúria P. IV. 3321/1923. sz. a. 1924. ápr. 25-én.)