Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 6-7. szám - Fizetési nap a váltótörvényben

6. sz. KERESKEDELMI JOG 87 Indokok: Nem helytálló azonban a felperescsatlakozásának alapjául szolgáló az a jogi álláspont sem, hogy érvényes vételi ügylet hiányában az eredeti állapotot az 50.000 cseh korona visszaadásával helyre kellene állítani. Felperes ugyanis idegen valuták és devizák adásvételével iparszerüleg foglalkozó pénzintézet, akinél 1921. augusztus és szeptember havában előzetes kötés nélkül is, bárki vásárolhatott, készpénzfizetés mellett idegen valutát, vagy devizát. Abból a körülményből tehát, hogy — az alperes által felismerhető tévedésből kifolyólag — a cseh koronát a napi árnál 15 fillérrel olcsóbban adta az alperesnek, nem az ügylet érvénytelensége s az előbbi állapot helyreállítása, hanem csak az következik, hogy alperes a felperesnek tudatosan okozott kárt megtéríteni tartozik. A kártérítés mérve azonban nem haladhatja meg az összesen 7500 koronát kitevő különbözetet, mely az alperes által fizetett vételár és az ugyanakkori napiár között mutatkozik, mert az eladás folytán a felperes ennél nagyob kárt nem szenvedett, — ha pedig az alperesnek eladott cseh koronák helyébe, bármilyen okból másokat kellett beszereznie, ugy a rendes kereskedői gondosság a fennforgott tévedés felismerésétől függetlenül is, megkívánta volna, hogy felperes magát késedelem nélkül fedezze. Mivel azonban alperes azt a 7500 koronát a felperesnek meg nem fizette, az időközben, az alperes indokolatlan késedelme alatt tetemesen romlott koronának változatlan összegben megfizetésével pedig a felperes nem részesülne a ker. t. 272. §-a szerint őt megillető teljes kártérítésben: Az alperest a 7500 koronán felül a korona árfolyamának hanyatlásával előállott különbözet megtéritésére is kötelezni kellett, mert habár a felperes ily kérelmet elő nem terjesztett, ez mint kevesebb, a cseh korona iránti kérelemben bentfoglaltnak tekintendő. A kamatok a kártétel napjától voltak megitélendők; az 1923 : XXXIX. t.-c. életbelépte napjától azonban az alperes az e t.-c. 3. §-ában előirt kártérítést tartozik a törvényes kamat helyett megfizetni. Az elsőbirói és felebbezési részköltségben való marasztalás elleni panasz alaptalan, mert felperes a követelés alapja kérdésében nyertes. A felülvizsgálati költségeket pedig azért tartozik az alperes viselni, mert felülvizsgálati ké- N relme sikerre nem vezetett, a felperes csatlakozása pedig részben sikeres. Valuta* 90. A K. T. 326. §-ának az a kifejezése, hogy a teljesítés helyén «divatozik» a tényleges szokás szerinti pénznemet jelenti; közömbös tehát, hogy e tényleges szokás kifejlődésének mely tény volt az alapja. (Kúria P. VII. 3316/1923. sz. a. 1924. április 29.) Indokolás: A felebbezési bíróság helyesen .emelte ki a felek között folyó pervita döntő kérdésének azt, vájjon felperes azzal, hogy az 1920. július 1-én esedékessé vált és alperes részére Temesvárott fizetendő volt tartozásának összegét Budapesten a per bíróságánál letétbe helyezte, köteledének eleget tett-e. Ezt a kérdést azonban a felebbezési bíróság helytelen anyagi jogfelfogással döntötte el az alperes terhére. Mert e döntésénél megsértette azt az anyagi jogszabályt, hogyha a letételnek a teljesítési hely bíróságánál kell történnie; más bíróságnál pedig csak ugy történhetik hatályosan, ha ez a hitelező érdekeire nem sérelmes. Felperes kötelezettségének szerződésileg is különösen kikötött teljesítési helye azonban a fentebb előrebocsátott tényállás szerint Temesvár volt és az ide átutalásnak éppen felperes által hangoztatott s keresetének tényállási elemeképpen is érvényesített nehézségei mellett teljesen kétségtelen, hogy a letétel helyében választott ez az eltérés az alperesre sérelmes volt. Eme sérelmességnek a letétel hatálytalanságát okozó következményén pedig az a tény sem másit meg semmit, hogy a Temesvárott való letétbehelyezés akkoron a határzári viszonyok között felperes részéről állítólag nem volt lehetséges. Mert ez az akadályozottság nem az alperesnek, a hitelezőnek a személyi viszonyai miatt, hanem a felperesnek, az adósnak abból folyó helyzete következtében állott elő, hogy ő a Temesvárt is magában foglaló román megszállási területen kívül tartózkodott; ennek a ténynek a hatálya pedig befolyással lehetett volna a felperes fizetési késedelme kérdésének az elbírálására, de arra a mondottak értelmében semmi esetre sem nyújthatott alapot, hogy felperes az alperes érdekére sérelmes helyen történő letétbehelyezéssel törekedjék a teljesítési kötelezettségétől szabadulni. Nem volt különben hatályos ez a letétbeh'elyezés, a letétbe helyezett magyar felülbélyegzésü bankjegyek pénznemére való tekintettel sem. A felek között kötött egyezség XXIV. pontja értelmében ugyanis az emez egyezség alapján történő fizetéseket alperes részére Temesvárott tartozván a felperes teljesíteni, eme fizetésnek a K. T. 326. §-ának megfelelő pénzneme csak az ott akkor forgalomban volt román felülbélyegzésü bankjegy lehetett, mert eme törvényszakasz a tényleges szokás («divatozik*) szerinti pénznemet rendeli a teljesítés törvényes eszközének; közömbös tehát, hogy eme szokás kifejlődésének mely tény — például a jelen esetben a megszálló román állam hatalmi intézkedése — volt az alapja. Egyébiránt ez a háborús intézkedésszerü hatalmi ténykedés a Trianoni Békeszerződés 232. §-ának 1. d. pontja állal utólagos visszahatással jogi szankciót is kapott. 91. "Fizetendő a budapesti X. banknál a prágai bank folyószámlája javára > effektív cseh koronában való kikötést jelent, melynél közömbös az, hogy a fizetési hely Budapest-e? (Kúria P. VII. 7070/1923. sz. a. 1924. május 1-én.) Indokok: Nem vitás tény, hogy a felek a felperes által alperesnek eladott áruk vételárát cseh koronákban és pedig a kereseti 3939.40 cseh korona összegben határozták meg. A Smichowban (Csehország) 1921. évi november hó 14-én 3939.40 cseh koronáról kiállított s D) alatt eredetiben csatolt, az e részben szintén nem vitás tényállás szerint alperes által kézhez vett felperesi számlában a felperes arra kérte az alperest, hogy a számlabeli összeget, tehát a kereseti cseh koronákat, a budapesti magyar leszámi-