Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 6-7. szám - Fizetési nap a váltótörvényben

6. sz. KERESKEDELMI JOG 81 zetésnek történnie kellene és minthogy a V. I'. ÚT. §-a nem a lejárat időpontjának, hanem a tényleges fizetésnek a kérdését tárgyalja, az itt emiitett fizetési nap legfeljebb akkor nem volna a tényleges fizetés napjának érthető, ha fel lehetne tételezni, hogy a törvényhozás tévedett, vagy hogy különös oka volt a rendes értelemtől eltérni, de erre a feltevésre alapot találni nem lehet. A kúriai határozatok indokolásában előforduló azok a kifejezések, amelyek szerint „a törvény szavai világosan és minden más magyarázás helyfoghatóságát kizárják", semmivel sincsenek alátámasztva és ennélfogva nem eredményezhetnek megnyugvást. A szubjektiv meggyőződésnek ily szokatlanul nyomatékos hangoztatása a tárgyi érvek hiányára vall. Álláspontjának a tarthatatlanságára nézve maga a Kúria is bizonyítékot szolgáltatott akkor, amidőn a váltóadós valorizálási kötelezettségének a megállapításával, kerülő uton, valahogy mégis a váltókövetelésnek azt az értékét juttatja érvényesüléshez, amely a váltójogi kötelem tartamának leginkább megfelel. Az áldatlan vitának csak két módon lehetne véget vetni, nevezetesen vagy azzal, hogy a Kúria megváltoztatja indokolatlan álláspontját, vagy pedig leküzdve a lehetetlenséget, tárgyi okadatolással kimutatja, hogy a törvényhozás nem akart és az észszerüség szempontjából nem is akarhatott mást, mint azt, hogy az árfolyamszámításnál ne a tényleges fizetés napja, hanem a lejárat napja legyen irányadó. SZEMLE. ELŐFIZETŐINKHEZ! A nyomdai árak folyton fokozódó drágulása arra kényszerit bennünket, hogy a drágulás egy részét előfizetőinkre hárítsuk át s folyóiratunk július—szeptemberi előfizetési diját 20,000 koronában állapítsuk meg. Tekintettel továbbá a posta nagy drágaságára, másrészt pedig Budapesten az egyénenkénti inkasszálás roppant nagy nehézségeire, kérjük ugy vidéki, mint helybeli t. előfizetőinket, hogy az előfizetési dijat a mellékelt befizető-lap felhasználásával átutalni szíveskedjenek. — Lapunk legközelebbi száma szeptember elején jelenik meg. Mikor van helye ingóárverés elrendelésének. A kormány elnöke még hódmezővásárhelyi beszédében bejelentette a gazdasági szabad forgalom helyreállítását, illetve a gazdasági megszorítások és korlátok megszüntetését, mert e nélkül szerinte nem remélhetjük azt, hogy a külföldi tőke nálunk elhelyezést fog keresni. Hogy mennyire megérett már a szabadforgalom helyreállítása és a régi korlátozó rendeletek hatályon kivül helyezése, arra eklatáns példa a. budapesti kir. it örvény széknek, mint felebbezési bíróságnak 21. Pf. 3476/4—1924. szám alatt hozott végzése, amely a központi kir. járásbíróságnak az ingó-árverést elrendelő végzését a következő indokolással oldotta fel: «A kir. Törvényszék az első bíróság végzését feloldja és utasítja az első bíróságot, hogy az árverési kérelem tárgyában a felek meghallgatása után hozzon uj határozatot. Indokok: A pénz értékének ezidőszerinti rendkívüli bizonytalansága folytán a mostani idő általában véve gazdaságilag nem kedvez az ingó vagy ingatlan javak készpénzzé tételének, következésképpen a végrehajtási árverésnek sem. Ezek a gazdasági hátrányok egyaránt sújtják a végrehajtatót és a végrehajtást szenvedőt. Ilyen körülmények között fokozottabb mértékben szükséges, hogy a 12000/1915. I. M. sz. rendelet 16. §-a következményének megfelelően tüzetes vizsgálat és mérlegelés tárgyává tétessenek mindazok az ügyre tartozó ténykörülmények, melyek valamely végrehajtási árverés elrendelésének kérdésében jelentőséggel bírhatnak, különösen vizsgálandó, hogy végrehajtató követelésének sürgős behajtására rá van-e utalva, valamint, hogy végrehajtást szenvedő miért nem tudja fizetni a követelési összeget? Eszerint a budapesti kir. törvényszék jónak látta, a háborús rendeletet a háború utáni 5-ik esztendőben ugy magyarázni, hogy az ingó-árverés csak az esetben rendelhető el, ha a hitelező követelésének behajtására rá van utalva! A kir. törvényszék szerint tehát a jómódú hitelező követelését árverés utján be nem hajthatja! A kártérítési összeg valorizációja Ausztriában. Mint ismeretes, az osztrák legfelsőbb bíróság az igazságügyi kormánynak adott szakvéleményében az abstrakt kár valorizálása ellen foglalt állást. Csak a bizonyított kár valorizálását tartotta helyénvalónak. A német joggyakorlat ezzel szemben az abstrakt kárt is valorizálva ítéli meg. Miként a Rechtsprechung legújabb számában olvassuk, (Nr. 5. 30. Apr. 1924.) az osztrák Oberster Gerichtshof (Ob. I. 853/923. vom 28. Dez. 1923) is kezd a német felfogáshoz közeledni, amennyiben abból indul ki, hogy a kereskedő, akinek az abstrakt (nem teljesítés miatti) kártérítést kellett volna kapni, a pénzt «bizonyára» ugy helyezte volna el, hogy magát a pénz további elértéktelenedése ellen megvédje. — Ezen "bizonyára* lépett a szigorú jogi álláspont helyébe, ami annyit jelent, hogy az Ob. ezzel a konkrét kár fenforgását látta konkrét bizonyíték megkivánása nélkül, tisztán az élet ismerete alapján. Tehát abstrakt kár = konkrét kár. IRODALOM. Hazai irodalom. Dr. Zerkovitz Zsigmond: Az értékpapírok (valuták, devizák) adás-vételével üzletszerűen foglalkozók általános forgalmi adója. Kiadja: Az Értékpapír- és Valutakereskedők Egyesülete és A Magyar Bankárok és Pénzváltók Országos Egyesülete. Budapest 1924.