Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 6-7. szám - Fizetési nap a váltótörvényben

82 KERESKEDELMI JOG HAZAI JOGGYAKORLAT. Békeszerződés. 79. Váltó kiadására s ellenesetben biztosíték adá­sára irányuló igény (mint nem «pénztartozás") nem esik a trianoni békeszerződés 231. cikkének rendelkezése alá s igy az eljárás nem függesz­tendő fel. (Kúria P. VII. 1755/1924. sz. 1924. május 27-én.) Indokok: A felperesek az általuk az alperes budapesli céggel kötött vételügyletből kifolyólag a vételár fedezetére alperesnek adott és előadásuk szerint alperesnek kifizetett váltók kiadása, annak nemteljesitése esetén pedig a felperesnek biztosí­tására 1801 font sterling 2 shilling és 6 pence tőkeösszegnek és kamatának birói letétbe helye­zése iránt indítottak az alperes ellen keresetet. Ezek szerint a felperesek keresete nem va­lamely pénztartozás, illetve pénzkövetelés érvénye­sítésére irányul. Minthogy pedig áz 1921. évi XXXIII. t.-c.-kel az ország törvényei közé ikta­tott trianoni békeszerződés 231. cikkének világos rendelkezése és az ahhoz tartozó Függelék intéz­kedései szerint a Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hi­vatal közvetítésével és szükség esetén a Vegyes Döntőbíróság utján csak a felhívott 231. cikkben meghatározott fajú pénztartozásokat kell rendezni, ez okból a kir. Kúria az alperesnek a felfolyamo­dásban felhozott azt az érvelését, mint nyilván alaptalant, figyelmen kivül hagyta, hogy a jelen kereseti igénynek elbírálása a magyar rendes bí­róság hatáskörébe nem tartozik, hanem hogy az annak folytán, hogy az alperes budapesti cégben angol állampolgárok vannak érdekelve, a béke­szerződés felhívott 231. cikke értelmében a Felül­vizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal és szükség esetén a Vegyes Döntőbíróság elé volna utalva, és hogy erre való tekintettel a jelen perben az eljárás nem — amint azt a megtámadott végzés tartalmazza — a Pp. 234. §-a alapján felfüggesztendő, hanem a per hivatalból is figyelembe veendő pergátló kö­rülmény folytán megszüntetendő volna. Ugyancsak abból az okból, mivel a felpere­sek keresete nem valamely pénztartozás, illetve pénzkövetelés érvényesítésére irányul, alaptalan az alperesnek az a további érvelése is, hogy a jelen perben az eljárás a 9590/1922. M. E. sz. ren­delet alapján volna hivatalból is felfüggesztendő. Ezért a kir. Kúria az alperesnek ezt az érvelését is figyelmen kivül hagyta. . Ellenben a felperesek felfolyamodása foly­tán a kir. Kúria a megtámadott végzés megvál­toztatásával a rendelkező rész értelmében határo­zott a következő okokból. A keresetben előadott tény- és jogalapra való tekintettel a jelen perben döntés tárgyául csak az a kérdés szolgál, hogy az alperes budapesti köz­kereseti társascéget, a közte és a felperesek között fennálló jogviszony értelmében terheli-e az a kö­telezettség, hogy a felperesi előadás szerint a fel­peresek által neki, mint hitelezőjüknek adott és már kifizetett kereseti váltókat a felpereseknek a V. T. 48. §-ából folyóan kiadja: illetőleg miután az alperes a váltókat saját kibocsátói és forgatói aláírásával ellátva, tovább adta, de a per adatai szerint azután is a felperesekkel szemben váltó­hitelezőként viselkedett és eljárt, a váltókat jelen­legi birtokosuktól visszaszerezze és a felperesek­nek átadja, s amennyiben azt nem tenné, a fel­pereseket a velük szemben a váltók alapján John Fowler et Go. (Leeds) Ltd. londoni részvénytár­sasági cég, mint a váltók jelenlegi birtokosa által támasztott követelésre nézve biztosítsa. Ennek a kérdésnek s igy a jelen pernek el­döntése pedig egyáltalán nem függ a megtámadott végzésben felhozott és a Felülvizsgáló és Kiegyen­lítő Hivatal közvetítésével rendezendő annak a "kérdésnek mikénti megoldásától, hogy a jelenlegi felperesek, mint a kereseti váltók elfogadói, a ne­\ezett londoni cégnek az azáltal a váltók alapján érvényesített pénzkövetelést a V. T. 91. és követ­kező szakaszaihoz képest megfizetni tartoznak-e? mert az utóbbi kérdés egyedül és kizárólag a ne­vezett londoni cég, mint váltóbirtokos és a jelen­legi felperesek, mint váltóelfogadók közötti váltó­jogi viszonyra tartozik, a jelen perben eldöntendő kérdés pedig viszont egyedül és kizárólag a jelen­legi peres felek között fennálló jogviszony alap­ján és csak a jelenlegi peres felekre kiterjedő hatállyal bírálandó el és annak elbírálására a nevezett váltóbirtokos londoni cég és a jelenlegi felperesek, mint váltóelfogadók közötti jogvita mikénti eldöntésének semminemű kihatása nin­csen. És nem függ az utóbb emiitett jogvita mi­kénti elbírálásától a jelen pernek eldöntése azon az alapon sem, hogy a megtámadott végzésben foglaltak szerint a nevezett londoni cég az alperes budapesti cégnek anyaintézete, mert a londoni cég nem az alperes budapesti cégnek, mint leányinté­zetének jogán, hanem az alperesnek forgatmánya alapján a kereseti váltókra váltójogilag szerzett saját jogán érvényesiti a kérdéses váltókat, és mert a 3. pont alatt csatolt cégjegyzékkivonat tar­talmából megállapíthatóan az alperes a budapesti kir. törvényszéknél önálló közkereseti társascég gyanánt, tehát a nevezett londoni részvénytársa­sági cégtől alakilag is különböző társasági cég gyanánt van bejegyezve és — amint erről a Kúriának az alperes ellen folyamatban volt és a Kúria által P. VII. 5527/1923. sz. a. hozott íté­lettel befejezett hasonló perből is hivatalos tudo­mása van —, a cégnek bejegyzésében egyáltalá­ban még utalás sincsen arra, hogy ez a budapesti cég a nevezett londoni cégnek leányintézete vagy expoziturája volna, vagy hogy azzal valamely szervezeti vagy másnemű viszonyban állana. Ezzel szemben pedig az alperes a per adatai sze­rint nem is állította, hogy a felperesek — akik az alperessel léptek jogügyletre és a kereseti váltó­kat az alperesnek, mint hitelezőjüknek adták —, tudták volna azt, hogy az alperes milyen viszony­ban áll a nevezett londoni céggel. Következésképen az alperes erre a viszonyára a K. T. 9. és 19. szakaszaiból folyóan a felperesekkel szemben sikerrel nem is hivatkozhatik. Cég. 80 Az egyéni cég a cég tulajdonosának a keres­kedelmi forgalomban használt megjelölése csu­pán s nem a cégtulajdonos személyétől különálló jogalany s igy az egyéni cég a perben nem szere­pelhet a perbevont cégtulajdonostól különálló al­peresként. (Kúria P. VII. 7330/1923. sz. 1924. május 14-én.)

Next

/
Thumbnails
Contents