Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1924 / 6-7. szám - Fizetési nap a váltótörvényben
6. sz. KERESKEDELMI JOG 7() lésnek jelentést tenni arról, hogy az alaptőkének több mint fele elveszett, végül az aranymérlegre való áttérés (a rendelet szóhasználata szerint «Umstellung») lebonyolítása alatt az igazgatóság nem köteles csődöt kérni, ha a vállalat adósságai a vagyont meghaladják. Mindezek a rendelkezések azt a közérdeket szolgálják, hogy az életképes régi vállalatok lehetőleg fennmaradjanak még akkor is. ha az aranymérleg felállítása megvilágítaná azt a sok esetben valóban fennálló helyzetei, hogy a papírpénzben való kalkulálás magát a vezetőséget is megtévesztette és a vállalat ennek folytán veszteséggel dolgozott. A kitűzött határidők alatt az olyan vállalat, mely egyébként életképes, módot találhat arra, hogy uj tőkék bevonása, fúzió vagy átszervezés és helyes kalkulálás utján a veszteségeket kiheverje. Az 1924 : IV. t.-c. 2. §-ának a) melléklete a B. II. 3. pontban feljogosítja a pénzügyminisztert, hogy az igazságügyminiszterrel egyetértve a mérleg-valódiság helyreállítása végett szükséges szabályokat és intézkedéseket — esetleg a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől eltérően is —, rendelettel állapítsa meg és a mérlegekben foglalt cselekvő és szenvedő vagyontételek értékelését megengedheti oly módon, hogy az átértékelés által szükségessé váló leírások az adóalaphoz hozzá ne adassanak, illetve az értékszaporulatok az adóalapból levonhatók legyenek. Ezek szerint á kérdés nálunk is erősen aktuális és remélnünk lehet, hogy a mérleg valódiságának helyreállítása valóban az egészséges állapothoz való visszatérésnek lesz a kiinduló pontja. Ehhez mindenekelőtt szükséges, hogy a pénzérték, melyre az uj mérlegek szólni fognak, valóban állandó értéket képviseljen. Az az «aranykorona», mellyel ujabban pénzügyi törvényeinkben találkozunk, egyelőre közelebbről meg nem határozható számolási érték, mert ennek az aranykoronának a törvényes fizetési eszközhöz való értékviszonyát hoszszabb időkre, rendszerint egy hónapra, maga a pénzügyminiszter állapítja meg. Egy ilyen számolási érték alkalmas lehet köztartozások kivetésére és behajtására, azonban magánjogi ügyletek kötésére, vagyontárgyak felbecslésére alkalmasnak nem tekinthető. Okvetlenül szükséges, hogy az a pénzegység, melyre az uj mérlegek szólni fognak, az arannyal, vagy ami azzal körülbelül egyet jelent, a dollárral állandó értékviszonyban legyen. Emellett másodrendű az a kérdés, hogy az aranymérlegre való áttéréssel egyidejűleg végrehajtjuk-e ezen a téren a felesleges nullák eltörlését, avagy egyelőre megmaradunk-e lélektani okokból a nagyobb számoknál. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt. hogy az államnak nem szabad a fiskális érdekeket előtérbe tolni az aranymérlegre való áttérésnél. Azzal a rendelettel, amely a kereskedelmi törvény szempontjából szabályozza az aranymérlegeket, egyidőben kell majd megjelennie annak a rendeletnek is, amely a társulati adó szempontjából fogja megtenni a szükséges rendelkezéseket; az utóbbinak pedig szem előtt kell tartania azt, hogy csak az aranyban elért jövedelem valódi jövedelem, a papírban elért jövedelem pedig nagyon gyakran valóságos veszteséget takar. Ha az állam ezen a téren is abba a hibába esnék, melyet az elmúlt évek alatt oly sokszor tapasztaltunk, t. i. hogy nem járna el a köteles őszinteséggel, hanem azzal a rejtett gondolattal foglalkoznék, hogy a részvényjogi rendezés során előkerülő névleges nyereségeket adó alá vonja, vagy ha csak azt a gyanút ébresztené is, hogy ez a lehetőség nincs kizárva, akkor előre is meg lehet jósolni, hogy a vállalatok is kénytelenek lesznek védekező mérlegpolitikát folytatni, ami az ügynek természetesen nem állna érdekében. A kisebbség külön érdekeit a felértékelés nem érinti, azonban érintheti a kisebb számjegyekre való redukálás, mert ez részvényösszevonás nélkül alig képzelhető el. Kevés részvényünk van, amelynek a névértéke az egy aranykoronát eléri, sőt sok részvény árfolyamértéke is kevesebb ennél, ami kétségtelenül tarthatatlan és indokolatlan költségeket okozó állapot. Az összevonás azonban ép ugy, mint az uj befizetéssel kapcsolatos tőkeemelés, alkalmul szolgálhat arra, hogy a kisebb tőkeerejű részvényesek kiszorittassanak a részvénytársaságokból, ami ellen védeni kell őket. A német törvény e tekintetben minta gyanánt szolgálhat, mert messzemenő módon gondoskodik a kisebb részvényesek jogairól. (Kötelező elővételi jog a tőkeemelésnél, élvezeti jegy vagy hányadrészvény kiszolgáltatása a készpénzben való kiegyenlités helyett.) Láthatók az előadottakból, hogy fontos érdekeket érintő rendeletről van szó és ezért indokolt az a kivánság, hogy a kormány annak kiadása előtt adjon módot és alkalmat az elkészítendő tervezet kritikájára. XFizetési nap a váltótörvényben. Irta: Alföldi Ede, nyug. it. táblai tanácselnök, ügyvéd, Legutóbbi számában a Kereskedelmi Jog egyszerre két Kúriai határozatot is közölt arra a régóta vitás kérdésre vonatkozóan, hogy a V. T. 37. §-ában emiitett „fizetési nap" mely időpontot jelenti. Abból a körülményből, amely szerint a Kúriának ujabban is ismételten és mind sűrűbben kell közismert és megmásithatatlannak mutatkozó álláspontját kifejezésre juttatnia, arra kell következtetni, hogy a vita nyilván amiatt nem jut nyugvópontra.