Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 6-7. szám - Alaptőkefelemelés és elővételi jog

76 KERESKEDELMI JOG 6. sz. sónak jogi tehetősége nem Válhatik tőrvényesen megvédett jogfosztó és kisajátító eszközzé a majoritás kezében. Hogy mikor erkölcstelen e szempontból a közgyűlés határozata, ezt természetesen a konkrét körülmények mérlegelése alapján csak a biró állapithatja meg. Mindenesetre meg lesz állapitható a jóerkölcsbeütközés ténye akkor, ha pl. a töke emelésére a társaság üzleti viszonyaira tekintettel semmi szükség nem volt s a tökeemelést provokáló közgyűlési határozattal a többségnek kizárólagos célja az volt, hogy a részesedést a társaság vagyonában a maga javára kisajátítsa. Az ily közgyűlési határozat ipso jure semmis s a K T. 174. §-a alapján indítható megtámadási perben hozott ítélet csak konstatálni fogja a már fennálló semmisséget." Az itt közöltek után felesleges talán kiemelnem, hogy a Kúriának szóbanlevő határozatát nemcsak jogilag helytállónak, hanem olyannak is tartom, amely a gazdasági élet kívánalmainak, különösen pedig az itt számbajövő két érdeknek, nevezetesen egyfelől a részvénytársaság fennállásához fűződő jelentős közgazdasági érdeknek, másfelöl a régi részvényesek érdekeinek is helyes megérzésén alapul. Ezért ez alkalommal csak a következő — széljegyzetszerü — reflexiókat óhajtom a szóbanlevő kérdéshez és kúriai határozathoz fűzni. 1. A Kúria határozata, nemkülönben a fentebb közöltek csak arra az esetre vonatkoznak, midőn sem a tervezet, sem az alapszabály az elővételi jog tárgyában nem tartalmaz rendelkezést. Hogy mik a feltételei és mi a hatálya a tervezetben vagy az alapszabályban biztosított elővételi jognak: külön megítélést igénylő kérdés. 2. A tervezet megállapíthatja az elővételi jogot mint külön jogot az összes részvényesek javára egyenlő feltételek mellett, vagy pedig mint külö)iös előnyt a részvényesek bizonyos csoportja vagy harmadik személy javára. Előbbi esetben az elővételi jog többségi határozattal sem el nem vonható, sem nem korlátozható; utóbbi esetben szükség van a K. T. 150. §., 154. §. II. és 156. §. III. rendelkezéseinek megtartására. Az alapszabály csak minden egyes részvényes részére s csak egyenlő feltételek mellett biztosithat elővételi jogot. Ebben az esetben azonban nincs törvényes akadálya az elővételi jog többségi határozattal leendő utólagos korlátozásának (v. ö. B. T. VI. P. 9212/1921. H. Dtár XV. 23. lap), minthogy e jog nem oly szerzett jog, amely a részvényeseket «az alapszabályokon kivül álló valamely magánjogi cimen illetné*. 3. Ha sem a tervezet, sem az alapszabály nem rendelkezik az elővételi jogról, biztosithatja ezt az alaptőkefelemelést elhatározó közgyűlés is, még pedig akár a részvényesek bizonyos csoportjának, akár harmadik személynek javára is. Erre az esetre vonatkozik a kúriai határozat. A K. T. nem tartalmaz ugyan oly rendelkezést, amely erre az alaptökefelemelést elhatározó közgyűlés többséget kifejezetten feljogosítaná, de nem is tartalmaz a többséget e tekintetben korlátozó rendelkezést sem. Ehhez képest más a mi jogunkban a részvény elővételi jog belső lényege szerint, mint pl. akár a német, akár az angol jogban. Utóbbiakban ugyanis az elővételi jog a részvényest tagsági minőségéből folyóan megillető jogosítvány, mig nálunk valóságos elsőbbségi jog. 4. A 3. alattinak nem törvényes akadálya a K. T. 150. és 156. §-ában megállapított sem az a rendelkezés, mely szerint az alapitóknak vagy másoknak biztosított előnyöket a tervezetbe és az alapszabályba (társasági szerződésbe) fel kell venni, sem pedig az a rendelkezés, hogy az emiitett előnyök a tervezetben megszabott mértéket — a társaságra is kötelező hatállyal — meg nem haladhatják. E rendelkezések ugyanis, miként ez a kir. Kúriának Pk. IV. 7055/1922. sz. alatt hozott és sokat megtárgyalt határozatából is (v. ö. H. Dtár XV. 183. lap) megállapítható, csak az alakuló közgyűlésre vonatkoznak, de nem zárják el a későbbi közgyűlések többségét attól, hogy utóbb a társasági szerződésben meg nem állapított előnyt juttathasson egyeseknek. Más kérdés, vájjon helyes-e ez. 5. Nem állja útját a 3. pont alá eső közgyűlési határozatnak a K. T. 163. §-a sem, mert ez a részvényest a társasági vagyonból megillető részesedési aránynak a társaság egész fennállása alatt változatlan fenntartásához való jogot nem biztosit a részvényes javára. Ennyiben félreértésre adhat okot Kovács Marcél kúriai biró urnák az a megállapítása (Pester Lloyd folyó évi június 1-én megjelent száma, 16. lap), hogy a Kúria szóbanlevő határozata elsősorban a K. T. 163. §-ának «szóhangzatára» van alapítva. 6. A 3. pont alá eső közgyűlési határozat megtámadása ki van zárva, ha a kedvezményben részesített extraneus által az uj kibocsátású részvényért fizetett ellenérték nincs lényegesen alatta a részvény belértékének. Egymagában azonban az a tény, hogy az uj részvények a belértéken lényegesen alul maradó árban engedtettek át, sem elegendő feltétlenül ahhoz, hogy a megtámadás sikerre vezessen. Ehhez még az a további negatív feltétel is kell, hogy a részvénytársaságnak életbevágóan fontos érdeke ne indokolta légyen a közgyűlés ily elhatározását. 7. Hogy a törvény (K. T. 179 §.) bizonyos ügyekben az elhatározást a közgyűlés kizáró-