Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1924 / 5. szám - A cégjogi gyakorlatról
5. sz. KERESKEDELMI JOG 71 késedelem terheli, még pedig ugy az előleg szolgáltatásában, mint az átvételben. Az ily körülmények közt megtartott nyilvános árverés eredménye pedig adott esetben az alperes vevő rovására esőként veendő számba, mert áll ugyan az a szabály, hogy rendes piaci árral biró áruknak a K. T. 351—352. §-ai esetében a 347. §. értelmében való értékesitése során a köteles kárcsökkentő gondosságra tekintettel rendszerint csak akkor vehető igénybe a nyilvános árverésen való eladás módozata, ha a kedvezőbb eredményre kilátást nyújtó szabad kézből, piaci áron való értékesítés megkísérlése nem járt sikerrel; minthogy azonban a 9. sorsz. tőzsdei értesítés csak annak megállapítására szolgálhat alapul, hogy ha a liszt nem is tárgya a tőzsdei jegyzésnek, de Budapesten bir a forgalomban kialakult piaci árral, de sem abból, sem a 4. jelű bizonyítványból az ki nem tűnik, és az alperes bizonyítási indítványa sem irányult arra, hogy a kereseti lisztfajták Pápán, mint teljesítési helyen a kötésbeli nagy tételekben a piaci áralakuláshoz szükséges sűrűbb ügyletkötés tárgyául szolgáltak volna, holott figyelemmel arra, hogy az eladó csak a teljesítés helyén és a kötésnek megfelelő feltótelekkel bonyolíthatja le joghatályosan a kényszereladást, kétségtelen, hogy a fellebbezési bíróság nem sértett irányadó anyagi jogszabályt, midőn a szabadkézből való eladás megkísérlése nélkül is hatályosnak és a késedelmes vevő rovására történtnek fogadta el a nyilvános árverésen értékesítést. Váltó. 75. A V. T. 37. §-ában használt "fizetési nap» kitétel alatt a lejárati napot kell érteni. (Kúria P. VII. 5659/1923. sz. a. 1924. márc. 5.) Indokok: A V. T. 37. §-ában foglalt rendelkezésnek ugyanazon törvény 3. §-ának 4. pontjában, valamint a 30., 33. és 41. §-aiban foglalt rendelkezésekkel való egybevetéséből minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a V. T.hen s így annak 37. §-ában használt «fizetési nap» kifejezés alatt a váltóban kitett fizetési idő, vagyis a váltónak lejárati napja értendő. A felhívott 3. §. 4. pontja szerint ugyanis a váltóban ki leendő fizetési idő csak határozott napra, vagy látra stb. szólhat; a 30. §. szerint továbbá abban az esetben, ha a váltó kifizetésére meghatározott nap van kijelölve, a váltó lejárata e napra esik, ha pedig a fizetési nap valamely hó közepére tüzetett ki, akkor a váltó azon hó 15-én jár le stb. A 33. §. szerint a fizetést a fizetési napon déli 12 óráig kell teljesíteni, a 41. §. szerint pedig a fizetés hiánya miatti óvás a fizetés napján, helyesebben a fizetési napon déli 12 óra után vehető fel és legkésőbb a fizetési napra következő második köznapon kell azt felvenni. Ezek a rendelkezések világosan és minden más magyarázat helytfoghatóságát kizáró módon juttatják kifejezésre azt, hogy a V. T. felhívott rendelkezéseiben használt «fizetési nap» kifejezés alatt csak a váltó lejárati napja érthető és értendő. Arra nézve pedig semmi jogszerű ok és a V. T.-ben semmi támpont nincsen, hogy az imént felhívott 3., 30., 33. és 41. szakaszok közé elhelyezett 37. §-ban használt «fizetési nap» kifejezés alatt nem a többi szakaszokban foglalt rendelkezések világos értelmével azonosan a váltónak lejárati napja, hanem azzal ellentétben a váltóösszeg késedelmesen történő tényleges kifizetésének napja volna értendő. Váltó (valuta) 76. Az elfogadó tudtával Csehországban forgalomba hozott váltó joggal telepíthető Pozsonyba s a cseh koronaösszegben kiállított váltó cseh koronában fizetendő. A váltót beváltó forgatmányos csak jogosult, de nem köteles az utána következő forgatmányokat törölni. (Kúria P. VII. 5980/1923. sz. a. 1924. márc. 19.); Indokok: Az irányadó tényállás szerint nem kifogásolt s 1921. december 22-én kelt D) alatti levelében a felperes arra kérte fel az alperest, hogy a köztük a 2. pont alatt kötlevéllel 1921. évi november 1-én létrejött vételügylet tárgyát tevő faáruknak 15,835-13 cseh koronában megállapilot vételáráról szóló váltóürlapot a 2. pont alatti értelmében elfogadói aláírásával lássa el, hogy azonban a váltót egyébként kitöltetlenül küldje a felperesnek, mert utóbbi azt Cseh-Szlovákiában értékesiti és ennélfogva annak kitöltési formáját, vagyis a váltónak a Gseh-Szlovákiai váltóforgalomban szokásos kitöltési módját nem tudja. Az irányadó tényállás szerint az alperes a felperes ezen felkérésének eleget tett s igy került a felperes birtokába a kereseti váltó, amelyre nézve a 16. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint az alperes beismerte, hogy beleegyezett abba, hogy az .az 1922. évi május hó 15-iki lejárattal láttassék el. A felperes aztán a váltót tényleg Cseh-Szlovákiában értékesítette, illetve hozta forgalomba és az ott a Fabank r.-t. pozsonyi céghez (Drevárska Banka ue. spol Bratislava) telepíttetett. Az ugyanrsak nem kifogásolt s 1922. évi április 29-én kelt Z) alatti levelével a felperes ezen telepítésről is értesítette az alperest akként, hogy a váltó a pozsonyi Drevárska Bankánál esedékes és a megtámadott ítéletből, valamint a tárgyalási jegyzőkönyvből és mellékleteiből megállapíthatóan az alperes nem is állította, hogy ő ezen felperesi értesítés folytán a váltónak jelzett telepítését bármilyen okból is kifogásolta és az ellen tiltakozott volna. Ezekből a tényekből a fellebbezési bíróság nem nyilván helytelen ténybeli következtetéssel állapította meg azt, hogy az alperes a kereseti váltónak jelzett telepítését tudomásul vette. Az alperesnek eziránti felülvizsgálati panasza tehát alaptalan és az előrebocsátott tényállás mellett figyelembevételre nem tarthat számot az az érvelése, hogy a szóban forgó ténymegállapítás iratellenes volna azért, mivel arra vonatkozólag az alperesi állítás szerint semmiféle perbeli adat nincs. A fellebbezési bíróság által ekként jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás a Pp. 534. §-a értelmében a felülvizsgálatnál irányadó. E tényállás szerint a felperes a kereseti váltót, mint annak kibocsátója, rendelvényese és első forgatója, tehát mint váltói kapcsolatban és visszkereset alatt állott váltókötelezett váltotta be. Következésképen ugyanő a váltójog szerint igazolt (legitimált) váltóhitelezőnek tekintendő annak dacára, hogy a váltón az ő első forgatmánya után