Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 5. szám - A cégjogi gyakorlatról

5. sz. KERESKEDELMI JOG 65 a két ünnepelt egyaránt lelkes harcosa. A díszközgyűlést lakoma követte az Ügyvédi Körben. Valorizációs ítéletek. Lapunk mai számában a II., illetőleg VII-os tanácsok két valorizációs ítéletét közöljük, melyek érdekesen mutatják a Kúria hajlamosságát a valorizáció felé. Az egyik esetben (P. VII. 6603/1923. sz. a.) a Kúria egy váltóperben nem állapította ugyan meg az effektivitás fenforgását, mivel a váltóból ez nem tünt ki s azt az álláspontot foglalta el, hogy a váltói kötelezettség tartalmának megállapításánál egyedül a váltó szövege irányadó s az semmi más bizonyítékkal nem pótolható; továbbá elfogadta a Kúria eddigi joggyakorlatának állásfoglalását, mely a K. T. 326. §. 2. bek. tekintetében követett gyakorlatot a váltójogra is kiterjesztette, azonban ... És itt következik ezen állásfoglalás korrekciója a hitelező javára a valorizáció által; midőn a Kúria mégsem a lejárati nap árfolyamára átszámított összegű magyar korona fizetésében marasztalta az adóst, hanem a törvény be^ tűjét alkalmazva mégis túlment azon s azt mondván, hogy igenis ily összegű magyar koronát tartozik fizetni, de ily értékűt is, t. i. a lejárati nap koronaértékének megfelelő összeget. Vagyis anynyiszor többet, ahányszor a magyar korona a lejárati naptól a fizetési napig romlott. Tehát rosszhiszemű védekezés esetén (s ilyen per számos van!) a valutajogi álláspont is érintetlen maradt s a hitelező is meg van elégedve. — A másik döntés is nagyon érdekes. Ismeretes a Kúria joggyakorlata a turpis causa körül. Vastag turpis causa kivételével (pl. köztisztviselő megvesztegetése), midőn a birói jogsegélyt mindkét félnek megtagadja, a Kúria in integrum restitutio-t rendel el. Mi történik azonban oly esetben, midőn a visszaadandó dolog már nincs meg? Egyedi dolog elveszése, vagy gazdasági lehetetlenülés esetén a Kúria — ugy látszik — a keresetet elutasítja. Amennyiben azonban helyettesíthető dologról (itt szeszről) van szó s a dolog máshonnan beszerezhető, a Kúria annyira megy a jogsegélyben, hogy a kötelezettet nemszállitás esetén valorizált értékben való megtérítésre itéli. (PIT. 1890/1923. sz. a.) Kodifikációs csodavirág. Persze ismét a Lakásrendeletről van szó. Ez az a rendelet, amely mindig rossz s amely mindig pongyolán szokott megjelenni. A most megjelent Lakásrendelet is, melyet pedig az illetékes minisztérium mint egy minta kódexet harangozott be, a Budapesti Közlönyben megjelent szövegében nem egy helyen teljesen érthetetlen. Pedig csak a szedők és a nyomdászok sztrájkoltak, a szerkesztők s a korrektorok ellenben nem. Lássunk egy kis izelitőt belőle: A 42. §. a FofelÜKTeletről szól. Közvetlenül utána jön (Budapesti Közlöny 6. old. 2. oszlop)' a IV rész. Bérmegállapítás. Be ne gondoljuk, hogy itt egy szakasz következik számmal. Hanem a rendelet e legfontosabb szakasza szám nélkül jelent meg. pedig az egy egész nyomtatott oszlopot foglal el. Ellenben a 42. §. után beszúrt ezen fontos szakasz után következő szakasz csak a 43. szakasz. (Alapbér és esedékes bér.) Hogy ez nagymérvű pongyolaság, az kétségtelen. Ha pedig elolvassuk o számozásnélküli szakaszt, és pedig többször egymás után, akkor igazán nem tudjuk, kik szerkesztették vagy korrigálták e rendeletet. Lássuk szószerint: «A tulajdonos a szabad rendelkezése alá nem eső épületekben vagy épületrészekben levő bérelt lakások és egyéb helyiségek bérét az 1924. évi május hó 1. napjától kezdődőleg az 1917. évi november hó 1. napján érvényesen kikötve volt és aranykorona értékűnek tekintendő évi tiszta bér egy bérnegyedre eső részének százalék- » szerűen megállapított hányadát kitevő aranykorona értékben kell fizetni.» Mi ez? Hol itt az alany s hol az állítmány? Ezt hivják műnyelven — gyorstalpalásnak! Német döntés a részvényjog köréből. A Rimamurányi eset még ismeretes folyóiratunk olvasói előtt. A nyilvánosság már napirendre tért az eset fölött, de az ügy még a biróság előtt folyamatban van. A német K. T.-nek a részvényjogra vonatkozó része (különösen a 185. és 252. §-ok) több latitude-ot biztosit az alapszabályoknak kedvezményes részvények teremtése vagy a szavazati jogban való előnyben részesítés tekintetében, ugy hogy ott a kérdés sokkal egyszerűbb. — Egy részvénytársaság közgyűlése elhatározta az alaptőke felemelését 6000 drb, névre szóló elsőbbségi részvény kibocsátása által oly módon, hogy ezen elsőbbségi részvények csupán az igazgatóság (Aufsichtsrat) jóváhagyásával ruházhatók át, hogy ezek korlátolt mértékben részesednek a nyereségben, viszont azonban 3—3 szavazattal bírnak. A részvényesek elővételi joga kizáratott. «Bie neuen Vorzugsaktien werden an die X. Bank bégében, die sich verpflichtet, sie zu zeichnen und den Slempel zu tragen. Voraussotzung der Begebung an diese Bank ist, dass sie sich verpflichtet, die Vorzugsaktien wáhrend einer Sperrzeit von zelín Jahren nicht an den Markt zu bringen und das Stimmrecht wáhrend dieser Zeit, falls Beschlüsse von Vorstand und Aufsichtsrat erzielt werden, ím Einklang mit diesen auszuüben. ánderenfáHa sich aber der Abstimmung zu enthalten; diese Bestimmung gilt nicht für Beschlüsse, durch wclclie die P'rage der Vorzugsaktien beseitigt oder geándert werden soll. Wenn Wahlen zum Aufsichtsrat zur Abstimmung kommen, hat sich der Vorstand der dahin gehenden Beschlussfassung zu enthalten.» A két alsófoku biróság a közgyűlési határozatnak az elsőbbségi részvények kiadására vonatkozó részét megsemmisítette, mig ellenben a Reichsgericht (Urt. II. 53/23. v. 19. Juni 1923. 1). J. Z. 1924. ápr. szám) a keresetet elutasította. Az ítélet szerint az elsőbbségi részvényeseknek biztosított jog elsősorban egy külön szerződésből folyik, mely a részvényjoggal nem is függ össze, mig másrészt az azoknak biztosított többszörös szavazati jog a K. T. 185. és 252. §-aival is meg van engedve. A mi részvényjogunk szemével nézve azonban a kérdést, a felelet nem volna oly egyszerű. A kikötött kötbér nem valorizálható. Egv bécsi ház kibérlése alkalmából 1919-ben szerződő felek kikötötték, hogy az esetben, ha bérbeadó a házat a bérletre való figyelem nélkül eladná, 100,000 kor. kötbért tartozik bérlőnek fizetni. Ez az eset bekövetkezett és bérbeadó a 100,000 kor. kötbért ki akarta fizetni. A bérlő nem fogadta el, hanem a. valorizált összeget peresítette. Mindhárom fokon elutasittatott és pedig az Ob. II. 802/23: sz. a. (1923. nov. 27-én) hozott ítélet szerint azért is, mivel az osztrák Abgb. 1412. §-a a kérdést tagadólag dönti el. (Recbtsprecbung Nr. 4. 1924. mára 31.)