Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 5. szám - A cégjogi gyakorlatról

66 KERESKEDELMI JOG 5. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT Általános. 60. A lehetetlen vagy tilos szolgáltatásra vonat­kozó ügyletek az irányadó anyagi jogszabályok értelmében rendszerint semmisek, melyekből jogos igények nem származtathatók, nincs azonban ki­zárva ily tárgyú ügyletek érvényes létrejötte, ha a felek attól feliételezetten kötik megállapodásu­kat, hogy a teljesítés lehetőségének fizikai vagy jogi hatálya elhárul. (Kúria P. IV. 3006/1923. sz. a. 1924. márc. 18.) Indokok: Adott esetben, a kereseti ügylet ke­letkezése idején a hagymakivitel tilos volt s még csak kormányhatósági tárgyalások folytak afelől, fiogy a hagymakivitel egyáltalában engedélyez­hető-e s mily keretekben és módozatok közt, kö­vetkezőleg a kiviteli célra kötött ügylet érvényesen csak attól a feltételtől függően jöhetett létre, hogy a kivitel engedélyeztetni fog. Az irányadó tényállásból kitűnően az áru az ügyletkötéskor az eladó raktárában átadásra ké­szen állott, a vevő pedig ugyancsak haladéktala­nul megtette az intézkedést a vételár meghitele­zésére s ezzel egyrészről a vételár, másrészről pedig a kárveszélynek is kitett áru, valamint az abba fektetett pénz lekötöttségbe került, a hul­lámzó áralakulásra és a pénzérték változására is tekintettel tehát józan gazdasági felfogással fel sem tehető, hogy a felek az ügylet lebonyolításá­nak, lehetőségének bevárásával határozatlan ideig kívánták volna lekötöttségüket függőben tartani; annak tehát, hogy a kötés értelmében az ügylet 1921. október havában volt teljesítendő, egyedül az az értelem tulajdonitható, hogy az ügylet meg­áll, ha október végéig az érvényessége és lebonyo­lithatása feltételéül szolgáló kiviteli engedély meg­lesz, ellenkező esetben az ügylet hatályba sem lép. Vitán kivül áll, hogy október végéig a kiviteli tilalom meg nem szűnt, a 17. jelű kötés tehát akkor a felek minden külön-nyilatkozata nélkül is szükségkép érvényét vesztette. 61. Törvényes akadály hijján a felek jogviszonyait rendszerint a szerződéses kikötések szabályozzák. Ám e kikötések nem érvényesülnek rideg követ­kezetességgel, ha a jogosult fél az igény érvénye­sítésével jogos ok nélkül késlekedik s ezen idő alatt a gazdasági viszonyokban oly eltolódások következtek be, melyek a kötelezett félre háruló terhet oly mértékben fokozzák, melyek kötelezett­ségének a beálltakor volt mérvét messze meg­haladják. (Kúria P. IV. 2309/1923. sz. a. 1924. márc. 11.) Indokok: Vitán kivül elveszett egyedi ingók sikeres visszakövetelésének útját szegi a fizikai lehetetlenülés. Az idevágó felperesi panasz tehát nem bir megállható alappal. Alperes az elveszett ingók ellenértéke fejé­ben őt 6000 koronában marasztaló rendelkezést nem támadván meg, a továbbiakban csak az a kérdés vár eldöntésre, hogy megilleti-e a felperest ennél magasabb összegű értékmegtérités és jár-e felperesnek kölcsöndij: a fellebbezési bíróság Íté­letében foglalt és meg sem támadott ténymegálla­pításból kitűnő szerződéses kikötésekre tekin­tettel? Áll a szabály, hogy törvényes akadály hijján a felek jogviszonyát rendszerint a szerződéses ki­kötések szabályozzák. Azonban a felek szerződő szabadsága gya­korlása rendjén megállapított feltételek nem ér­vényesülhetnek rideg következetességgel, ha a jogosult fél a megnyílt igénye érvényesítésével késlekedik és a késedelem alatt a gazdasági vi­szonyokban oly rendkívüli eltolódások állanak be, melyek a kötelezett félre háruló terhet hibáján kivül oly mértékben fokozzák, melyek kötelezett­ségének a beálltakor volt mérvét messze meg­haladják. Irányadó meg sem támadott tény, hogy a fel­peres 1919. szeptember 20-iki levelében felhívott alperesi levélből értesült csak a felperes arról, hogy az alperes a tartályokat még 1918. október 43-án vasúton a felperes cimére feladta, az al­peres csak e felperesi levélből tudta meg, hogy azok nem érkeztek meg. Tehát aközben beállt forradalmi és kapcso­latos nemzetközi viszonyok folytán a felek csak ekkor juthattak arra a tudatra, hogy a visszakül­dött tartályok elvesztek, ami utóbb kétségtelenné is vált. Ekkor megnyílt a felperes joga az ily hely­zetre irányadó szerződéses igénye érvényesítésére; a felperes azonban ekkor csak a vasút ellen való eljárás megindítását kívánta, az alperessel szem­ben megtérítési igényt mintegy két és fél éven át az 1922. április 29-én beadott keresete előtt nem érvényesített. Tehát a felperes nem követelheti a tartályok­nak a keresetindításkor volt értékét, annál ke­vésbé cseh koronában kifejezett még későbbi be­szerzési árukat, hanem csak az 1919. októberi, vitán kivül álló 300 magyar koronás beszerzési árnak megfelelő 6000 koronát. Viszont az alperes is köteles volt a szerző­déses kötelezettségéhez képest ezt a keresetben foglalt fizetési felszólítás folytán megfizetni. A késedelme alatt beállt pénzelértéktelenedés tehát az alperes terhére esik. A felperest terhelő hitelezői késedelemre tekintettel a szerződéses kölcsöndij, mely a ki­kötés értelmében attól függetlenül jár neki, hogy az alperes a kölcsöntartályokat használt-e és visszatartotta-e, csak addig az időpontig illeti" meg, mig a felperesnek idejében nem érvényesí­tett igénye 1919. októberében beállott, Üzletátruházás. 62. Az üzlet átvevője nem szabadul fizetési köte­lezettsége alól azáltal, hogy az átruházó a kötele­zettség egy részének valódiságát nem ismerte el, hanem ő köteles arról meggyőződni. (Kúria P. II. 757/1923. sz. a. 1924. márc. 13.) Indokok: A kereskedelmi üzlet átruházásáról szóló 1908 : LVII. t.-c. 1. §-a értelmében az üzlet átvevője az átruházónak az üzletből eredő ama kötelezettségeiért, amelyeket az átvétel idején is­mert, vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott, a törvény rendelkezéséből eredő

Next

/
Thumbnails
Contents