Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 5. szám - A cégjogi gyakorlatról

64 KERESKEDELMI JOG 5. sz. egy gazdaságilag kívánatos cél érdekében abba a kényszerhelyzetbe jusson, hogy a törvényes rendelkezéseken akár túltegye*magát., akár kerülő uton igyekezzék a törvényt hatálytalanítani. Másik gyakori ütközőpont a cégszöveg kérdése. A törvényszék itt viszont nemcsak hogy a törvény szószerinti Térteiméhez ragaszkodik, hanem azt megszoritólag értelmezi, szakítva a magyar és külföldi jogirodalom álláspontjával és a mi korábbi birói gyakorlatunkkal. Újból elismerjük a törvényszék intencióinak helyességét, amely igyekszik visszaéléseknek, megtévesztéseknek elejét venni. A gyakorlat azonban túllő ezen a célon. A bíróság nemcsak azt kifogásolja a cégszövegbon, ami visszaélés, vagy megtévesztő jellegű, hanem csak olyan toldat felvételét engedi, amely összefüggésben áll, vagy az üzlettel, vagy a személlyel. Az üzlet közelebbi megjelölésére — ezt a kifejezést a törvény használja, szolgálhat olyan név, szó is, amely szorosan véve az üzlettel tárgyi összefüggésben nem áll. Ezek a megjelölések tehát még a törvénynek is megfelelnének. A törvényszék gyakorlata azonban annyira merev e tekintetben, hogy egy részvénytársasági cégszöveg megállapítása ma már leleményességet és fantáziát igényel. Annak sincs elfogadható alapja, hogy idegennyelvü szavakat a bíróság nem engedélyez és csupán a latin- és görögnyelvü szókat, mint holt nyelvet engedélyezi. Pollák Illés mondotta egyik közéleti kiválóságunknak, hogy egyetlen embert hagy éltetni, Martinovicsot, mert már régóta halott. Ugy látszik a törvényszék is csupán a holt nyelveket, engedi élni. A biróság állásfoglalásának az idegen nyelvek ellen ma már annyival kevésbé van alapja, mert éppen a tisztességtelen versenyről szóló törvény, amely pedig ugyanazon itrtenciókal szolgálja, mini aminőkel a birói gyakorlat szolgálni vél, mondja ki, hogy az idegen szók használata egymagában még nem kifogásolható. A törvényszék gyakorlata tehát szigorúbb a tisztességtelen verseny elfojtásában, mint a tisztességtelen verseny leküzdéséről alkotott törvény. Nem egységes a törvényszék gyakorlata abban a kérdésben sem, hogy mi az alapszabályok viszonya a törvényhez. Hol az esik kifogás alá, hogy az alapszabályok bizonyos intézkedése benne van a törvényben, hol pedig azt kívánja a biróság, hogy rendelkezések, amelyeket a törvény megad, felvétessenek az alapszabályok szövegébe. Elég sűrűn fordul elő, hogy a törvényszék aprólékos jelentőség nélküli stilizálási kifogásokat is támaszt, sőt géphibákkal is komolyan szembeszáll. A magam esetéből tudom, hogy az osztalék elévülése helyett a törvényszék azt kívánta, hogy az alapszabályok az osztalékra való jog elévüléséről beszéljenek. Gondolom, nem lett volna semmi következése annak, ha az alapszabályok az osztalékot évitették volna el, sőt az osztalékra való jog a maga kettős értelmével, hogy jelenti az 1 esztendei osztalékigényt, de jelenti a megújuló osztalékra való állandó jogosultságot, kevésbé alkalmas kifejezés. Azt örvendetesen el kell ismerni, hogy az ügyek elintézésének időtartama jelentékenyen megrövidült, de még mindig ritkaságszámba megy az olyan alapszabály, amelyet a törvényszék az eredetileg beterjesztett alakban hagyná jóvá. Szomorú jelenség volna, ha ebből vonnók le azt a konzekvenciát, hogy alig akad ügyvéd, aki a részvénytársasági jogot jól tudja, és itt meg kell említeni azt a nem kicsinylendő presztízs-szempontot is, hogy bizony az ügyvédnek kényelmetlen ügyfelei elé tárni azt a sok hibát, amit a törvényszék az ő alapszabályában felfedezett. Ez nem lehet mértékadó szempont és az ügyvédi presztízs megóvása címén nem követelhető, hogy jogellenességek kerüljenek az alapszabályokba. De az talán nem túlzott kívánság, hogy a birói revízió a jogellenességek felderítésére szorítkozzék. Dr. Bcck Salamon. SZEMLE. ELŐFIZETŐINKHEZ. Kérjük azon előfizetőinket, kiknek a múlt számmal együtt postai befizetési lapokat küldtünk, hogy hátralékos előfizetési dijaikat haladéktalanul átutalni szíveskedjenek, mivel a valorizáció s az esetleges emelés következményeit rájuk kellene háritanunk. A tisztességtelen versenyről szóló törvény életbelépett. Közel másfél éve, hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvény publikálva lett. A törvény megalkotására a trianoni békeszerződés kényszerítő rendelkezésén felül erkölcsi momentumok is késztették törvényhozásunkat, amennyiben nemzetközi egyezményekben már régebben kötelezettséget vállaltunk erre. Mindenesetre azonban furcsán festett a külföld szemében, hogy a törvény életbeléptetésével oly sokáig vártunk és — mint illetékes helyen meg is mondtuk — mármár rosszhiszeműséggel vádolt meg bennünket a külföld. Annál nagyobb örömmel regisztráljuk tehát, hogy a törvényt életbeléptető kereskedelemügyi és igazságügyi miniszteri rendeletek, melyek szerint n törvény május 15-én éleibe lé/). a Budapesti Közlöny május 9-iki számában megjelentek s ezzel a tisztességes kereskedelem egy hatalmas védőbástyát nyert, mig a tisztességtelen versennyel dolgozó kereskedelem egy kis — mementót kapott. A Budapesti Ügyvédi Kamara ünnepe. A Budapesti Ügyvédi Kamara dr. Pap József kamarai elnököt és dr. Baracs Marcell kamarai elnökhelyettest 25 éves «szolgálati» jubileumuk alkalmából teszteletbeli tagokká választotta. A diszközgyülésen résztvett az uj igazságügyminiszter is, ki ez alkalommal is »a megingott jogrend» helyreállítását tűzte ki egyik főcéljául, melynek