Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 5. szám - A cégjogi gyakorlatról

5. sz. KERESKEDELMI JOG 63 koronában történik*. Aligha valószínű, hogy a takarékkoronában történő ezt a kivetést az államkincstár semmisnek fogja tekinteni, de mindenesetre különös, hogy amikor magánjogi viszonylatban a takarékkorona megszűnik, ugyanakkor közjogi vonatkozásban tovább él. cégjogi gyakorlatról. Effektive megtörtént históriaként volt az alábbi kis esetem a szóbeszéd közforgalmi tárgya. Egy ismert nevü ügyvéd barátjához fordult, hogy vájjon nincsen-e neki a legutolsó időről jóváhagyott alapszabálya. A megkérdezett kartárs készséggel rendelkezésre bocsát egy friss keletű alapszabályt. Az ügyvéd ennek mintája szerint benyújtja a maga alapszabályait és a törvényszék — különböző kifogásokat emel a benyújtott alapszabály ellen. A kivánt módosítások keresztülvitele után a törvényszék jóváhagyja az alapszabályokat. Rövidre rá az az ügyvéd, aki a maga alapszabályait kölcsönözte, kéri most már kölcsön ezt az ujabb alapszabályt. Ennek alapján bemegy a törvényszékhez az alapszabály. Az eredmény: a törvényszék újból kifogásokat támaszt. Én magam nevek megjelölésével hallottam ezt a kis történetet és az alapszabályoknak ilyen mindig viciózus cirknlusa még akkor is jellemző, ha ez a kis történet nem tényleges esemény, hanem csak e ben trovató. Komoly jogász nem kifogásolhatja azt a lelkiismeretes gondosságot, ahogyan a budapesti törvényszék cégtanácsának tagjai a hozzájuk kerülő cégügyeket intézik. A cégtanácsi beosztás a biróra ottvárakozó nagyfontosságú feladatok folytán mindenkor kitüntetés számban ment és igy alapulvehető, hogy az adminisztráció bölcsessége helyes kiválasztással jelöli ki a cégreferenseket. Nincs tehát személyi éle annak, ha ismételten hangok emelkednek fel a cégbírósági gyakorlat ellen. De meg kell állapítani, ha ügyvédi társaságban a cégjog szóba kerül, mindegyik ügyvéd azzal kezdi: «A múltkor nekem is ...» A törvényszéknek, mint cégbíróságnak zökkenő nélküli működése sokkal fontosabb, mint a perbíró Ítélkezése. Nyitva áll ugyan cégügyekben is a per orvoslat lehetősége; a cégügyek természetével jár azonban, hogy azok elintézése mindenkor sürgősséget igényel és igy a jogkereső közönség csak ritkán veszi igénybe az elsőfokú határozat ellen a fellebbviteli és a saját érdekében a sürgősség kedvéért alkalmazkodik a törvényszék felfogásához, olyan esetekben is, amikor nézete szerint a törvényszék álláspontja nem helytálló. Igy van az, hogy kevés felső bírói határozat lát napvilágot és a mi esetgyüjteményeink szerkesztői rendszere az elsőfokú döntéseket szinte rendszeresen mellőzi, aminek további folyománya, hogy aifl'oggyakorlatnak az esetgyüjteményekre támaszkodó kritikai megbeszélése is csak igen gyéren foglalkozik a cégjogi gyakorlattal, ami pedig az ügyvédek egymásközötti beszélgetéseiben talán a legsűrűbben szereplő téma. Egynéhány kérdést kívánunk csak érinteni a cégjogi gyakorlatból. Amint ismeretes, kereskedelmi törvényünk sem az alaptőke, sem az egyes részvény nagyságára semminemű rendelkezést nem tartalmaz és egyéb jogforrásunk sincs, amely ilyen szabályt adna. Kunz Ödön részvényjogi tervezete a német törvény mintájára ugyan behozza ezt az ujitást, de tételes jogunk állás--— pontja ma még korlátozást nem ismer. Abban a kérdésben, hogy gazdaságilag helyes-e a mai jogállapot, a jogászi közvélemény nyilván egyetért és bizonyos korlátozások törvényi megteremtését szükségesnek tartja. De éppen az ilyen, hogy ugymondjam mechanikus számszerüséget tartalmazó szabály csak törvényhozási uton valósítható meg; ennek kifejlesztésére a gyakorlat már csak azért sem alkalmas, mert a számok pontos megállapítását a gyakorlat vállalni sem tudja, A buda- ' pesti törvényszéknek az utolsó esztendőkben követett gyakorlata túl teszi magát a törvényen és kritikát gyakorol az alaptőke nagysága felett. Eleinte teljes nyíltsággal magát az alaptőke nagyságát kifogásolták adott esetekben és a felek rendszerint a törvényszék által kivánt alaptőke kereteket némi alkudozások árán akceptálták, ámbátor még ujabb időkben is jegyeztettek be kisebb tőkéjű részvénytársaságok. Nem ismerünk felső bírói döntést, amely kimondaná, hogy a kereskedelmi törvény ellenére a bíróságnak joga van a bejegyzést megtagadni azon okból, mert a bíróság az alaptőkét alacsonynak tartja. Ugy látszik, hogy a cégbírói gyakorlat nem is nyíltan az alaptőke nagyságán keresztül akarja érvényesíteni idevonatkozó álláspontját, hanem annak tudatában, hogy erre törvényi bázis nincs, a cégvalódiság törvényi elvében keres alapot a részvénytőke korrektúrájára, olyaténképen, hogy a cégszöveget kifogásolja a valódiság szempontjából, mondván, hogy ez a cégszöveg nem engedélyezhető az alapszabályokban tervezett alacsonynak talált alaplőke mellett. Az alaptőke bírói korrektúrájának ilyen kerülő uton való törvényi alátámasztására mutat a budapesti kir. Ítélőtábla G P. 8490/1923, 9839/1923 és 5374/1923 sz. határozata. (Lásd: Hiteljogi Döntvénytár 1924. évf.) Ez a megoldási mód nem fogadható el megnyugtatólag. Sokkal helyesebbnek vélnők, ha akár törvénnyel, akár felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelettel mondatnék ki bizonyos minimális alaptőke szüksége. Semmiesetre nem óhajtandó, hogy a törvényszék