Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 5. szám - A takarékkorona

KERESKEDELMIJO A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST Y., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTÓ : FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY BTJBLA FERENCZ b. 1.1., ny. igazságügyminiezter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Negyedévre: 15000 korona. Egyes szám ára 5000 kor. HUSZONEGYEDIK ÉVFOLYAM 5. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1924. MÁJUS 15. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Görög Frigyes, ügyvéd. A takarékkorona. Dr. Beck Salamon, ügyvéd. A cégjogi gyakorlatról. SZEMLE : A tisztességtelen versenyről szóló törvény életbelépett. — A Budapesti Ügyvédi Kamara ünnepe. — Valorizációs Ítéletek. — Kodifikációs csodavirág. — Német döntés a részvényjog köréből. — A kikötött kötbér nem valorizálható. HAZAI JOGGYAKORLAT: 60., 61. Általános. — 62. Üzletátruházás. — 63. Árdrágítás. — 64. Közgyűlés. — 65. Szövetkezet. — 66. Ponyvadij. — 67., 68. Valuta. — 69. Valuta — valorizáció. — 70,. 71,. 72, Valorizáció. — 73. Turpis causa — valorizáció. — 74. Vétel. — 75. Váltó. — 76. Váltó (valuta). — 77. Tőzsdebiróság hatásköre. — 78. Választott bírósági határozat érvénytelenítése. VCÁ takarékkorona. Irta: Dr. Görög Frigyes, ügyvéd, a Pénzintézetek Országos Egyesülése főtitkára. ' I. A takarékkorona végnapjait éli. Áz 1924, évi V. t.-c. 14. §-a értelmében a Magyar Nemzeti Bank működésének megkezdése napjától kezdve takarékkoronára szóló ügyletek nem köthetők. Miután pedig az uj jegybank megalakulása biztosítva van és az uj jegybank tényleges működését a törvény értelmében a megalakulástól számított 1 hónapon belül megkezdeni köteles, a takarékkorona intézménye ez év június havában megszűnik. Az idézett törvényhely által megadott helyzetben immár tárgytalannak tekinthető a takarékkorona szükségessége és célszerűsége tekintetében a különböző pénzügypolitikái irányzatok közt lefolyt vita, amelynek tanúi voltunk. Ha a papírkorona stabilizálódása tekintetében a takarékkoronához fűzött remények nem is váltak be és ha a hiteléletben átmeneti technikai zavarokat okozott is, annyi mindenesetre kétségtelen, hogy alapgondolata: a pénzromlásból eredő konjunkturális esélyeknek a hitelviszonyokból való kikapcsolása, feltétlenül helyes volt. Ezt az alapgondolatot lehetett volna talán szerencsésebb formában is megvalósítani. A takarékkorona árfolyamának mesterkélt, néha misztikus megállapítása semmiesetre sem vált előnyére. A valorizációs gondolatot tökéletesebben és emellett egyszerűbben oldotta volna meg az aranykorona-alapon történő hitelnyújtás, vagy a dollár fix hányado| sának mint számolási értéknek bevezetése. I Nem volna azonban igazságos a kritikának túlszigoru mértékét alkalmazni ebben az esetben, amidőn a pillanatnyi szükség nyomása alatt gyors segély céljára megalkotott ós már eredetileg is átmenetinek tervezett oly berendezkedésről van szó, amely ha a vérmes reményeket nem is váltotta be, a gazdasági kalkulációnak stabil alapra helyezését mégis előmozdította. II. Jogászi szempontból az érdekes problémák nem annyira a takarékkorona intézményének fennállása, mint inkább annak likvidálása alkalmával fognak felmerülni. A takarékkorona fennállásának ideje alatt — ha gyakorlatilag ritkább és igy kisebb jelentőségű kérdésektől eltekintünk — legérdekesebb kérdést a fizetési Msedelem esete veti fel. A takarékkorona kétségtelenül oly "számolási étrék», amelyről a K. T. 32(3. §-ának 2-ik bekezdése tesz említést. Mégis nézetem szerint kétségtelen, hogy az a birói gyakorlat, amely a K. T. 326. §-a alapján a valutatartozásokra nézve ma általános, a takarékkoronára érvényesülni nem fog. A K. T. ugyan a valutáris és a számolási értékben vállalt kötelmekre teljesen egyformán tartalmazza a jogszabályt, ennek a jogszabálynak a takarékkoronára való alkalmazásánál azonban olyan kényszerítő erővel tűnne ki a jelenlegi gyakorlat hibás volta, hogy az az azonos jogszabályok dacára a takarékkoronára nem alkalmazható. A takarékkorona ugyanis fogalmilag az «országos pénzncm» értékingadozá-