Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1924 / 4. szám - Magánjogtan [Könyvismertetés]
4. sz. KERESKEDELMI JOG 59 jutni, hogy a felperes feladott podgyásza csak a köteles felügyelet hiánya okából veszett el. Ezzel szemben az alperes a perben hivatkozott korlátozó rendeletekre alapitott kifogását pedig sikerrel nem érvényesítheti, mert annak érvényesítése az Ü. Sz. 35. §. 2. bekezdésének végső mondata értelmében kizártnak tekintendő. 57. Azzal, hogy a vasút az utasnak kényelmesebb elhelyezkedés és utazás céljából hálókocsiban hálóhelyet bocsát rendelkezésére, a vasúti Ü. Sz. III. fejezetében szabályozott személyszállítási jogviszony nem alakul át a fogadós és vendége közötti szerződéssé; és az utas által fel nem adott, hanem a hálófülkébe magával vitt személypodgyász nem kerül a vasút birlalatába és őrizete alá, hanem az Ü. Sz. 28. §. 4. bekezdése értelmében az utas maga tartozik arra felügyelni és a vasút ezért a podgyászért csak akkor felelős, ha vétkesség terheli; a vasút tárgyi felelőssége tehát a fel nem adott podgyász elveszéseért meg nem állapitható. (Kúria P. IV. 1249/1923. sz. a. 1924. február 6.) A m. kir. államvasutak vonalain közlekedő háló- és étkezőkocsik használata tárgyában kibocsátott 139. sz. útmutatás 12. §-a részletesen szabályozza a hálókocsikalauz teendőit, de — eltérően a nemzetközi vasúti hálókocsi és európai expressvonat részvénytársaság a jelen perben nem alkalmazható szolgálati szabályzatától — sehol sem irja elő azt, hogy a hálókocsikalauz az utasok podgyásza felett őrködni tartozik. Igaz ugyan, hogy a hivatkozott 139. sz. utasítás 12. §-ának harmadik bekezdése szerint a hálókocsikalauznak szolgálatban aludnia nem szabad, a megállapított tényállás szerint pedig a szóban forgó esetben a kalauz útközben lefeküdt és Békéscsabáig aludt; ámde: mivel az utasok holmija feletti őrködés a kalauznak nem kötelessége, az alvási tilalom tehát az utasítás 12. §-ában felsorolt egyéb hivatali kötelességek teljesítésének biztosítását célozza, és így e tilalom megszegése — bár a kalauz és a vasút közötti jogviszony szempontjából szolgálati vétség — de nem oly vétkesség, mely a felperesnek a fuvarozási szerződésen alapuló jogait sértette volna, és mivel a hálókocsikalauz alvásának fényéből különben sem lehet kétségtelenül arra következtetni, hogy a felperes kézitáskájának ellopása a kalauz alvásával okozati összefüggésben áll: a vasút felelőssége ezen az alapon sem állapitható meg. Üzemi baléset. 58. Kisebb terjedelmű szobabeeresztő-vállalat üzeme nem veszélyes üzem. (Kúria P. II. 679/1923. sz. a. 1924. március 12.) A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított, a Pp. 534. §. rendelkezésének .megfelelően meg nem támadott tényállás szerint az alperes szobatisztitó- és padlóbeeresztési vállalatánál már hét éve alkalmazott egyik munkásnő a felperesnél 1921. évi október hó elején végzett vállalkozómunka, padlókefélés közben elcsúszott és ráesett a pertárgya tükörre, ami aztán darabokra tört. Felperes az üzemi veszély viselésére irányadó anyagjogi jogszabály alapján tette keresetében felelőssé az alperes vállalkozót. Megállapította szintén meg nem támadottan a fellebbezési bíróság azt is, hogy az alperesnek kisebb terjedelmű vállalata van, mert 2—3 állandó alkalmazottja van, mig a többi 10—12 ideiglenesen felfogadott alkalmazott; az alperes anyagi viszonyait illetőleg szintén megállapította a fellebbezési bíróság, hogy az alperes szerény anyagi viszonyok között él, egyszobás-konyhás lakása van. Ilyen tényállás mellett a fellebbezési bíróság az anyagjogi jogszabályok helyes alkalmazásával járt el akkor, amidőn felperest keresetével elutasította. Felperes üzeme ugyanis nem különös, vagy nagyobb veszéllyel járó üzem, amelynél az alkalmazottnak bár vétkes károkozását, mint üzemi költséget a vállalat előre számításba vehette volna, a vállalat kis üzem jellegénél fogva pedig a tulajdonos alperes a kir. Kúria 84. sz. T. Ü. Határozatában kifejezésre jutó elvek szerint csak abban az esetben tartoznék az alkalmazottja által az ügy körébe eső teendők teljesítésében harmadik személynek okozott kárért felelősséggel, ha a tulajdonost az alkalmazottja megválasztása körül vétkesség terhelné. Az előrebocsátott tényállásban azonban az alperes felelősségének kiemelt feltétele hiányzik. Csekk. 59. A csekktörvény 26. §. utolsó bekezdése szerint az ezen szakasz 1. és 2. bekezdése szerinti cselekmények esetén a kibocsátó a csekkbirtokosnak teljes kártérítéssel tartozik. Ez vonatkozik oly esetekre is, midőn a kibocsátó elleni visszkereseti cselekmények elkésetten teljesíttettek. (Kúria P. VII. 7959/1922. sz. a. 1924. jan. 30.) Az irányadó tényállás szerint a felperes csekkbirtokos a kereseti csekk alapján az alperes kibocsátó elleni fizetési visszkereset fenntartására szükséges cselekményeket (Csekktörv. 17. §.) törvényszerű időben nem teljesítette. A Csekktörvény (1908 : LVIII. t.-c.) 18. §-a értelmében ilyen esetben — más megállapodás hiányában — a csekkbirtokos a kibocsátóval szemben azt a követelést érvényesítheti, amely őt a csekk kiállításának alapjául szolgált jogviszonynál fogva a kibocsátó ellen megilleti, enélkül pedig a kibocsátandó csak annyiban marad kötelezve, amennyiben a csekkbirtokos kárával gazdagodnék. A megtámadott ítéletből, valamint a tárgyalási jegyzőkönyvből és mellékleteiből megállapíthatóan a felperes nem adott elő olyan tényállást, amely szerint a kereseti csekk kiállítása előtt közte és az alperes között valamely jogügylet vagy bármiféle olyan jogviszony forgott volna fenn, amely a csekk kiállításának alapjául szolgált s amelyből neki követelése volna az alperes ellen; és nem terjesztett elő a felperes olyan tényállást sem, amelyből következtethető volna, hogy az alperes a kereseti követelés ki nem fizetése esetén a felperes kárával gazdagodnék. Ezekből folyóan a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy az alperesnek felelősségét a Csekktörv. 18. §-a alapján meg nem