Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 4. szám - Magánjogtan [Könyvismertetés]

4 sz. .KERESKEDELMI JOG 55 HAZAI JOGGYAKORLAT. Tnrpis causa. 45. Valutának áron alul való vételére adott megbízás jó erkölcsökbe ütközik. Az ily ügyletet az utólagos elismerés sem teszi jogossá. (Kúria P. IV. 558/1923. sz. a. 1924. január 15.) Felperes, az elsöbirói ítélet elleni fellebbezésben foglalt és a tárgyalási jegyzőkönyv szerint szóval ismételt beismerése szerint tudta, hogy alperesnek valuták vételére és eladására iparjoga nincs; amikor tehát mégis azzal a rendeltetéssel adott az alperesnek 72,000 koronát, hogy ezért neki 20,000 német birodalmi márkát szolgáltasson, alperessel oly ügyletet kötött, mely az alperes személyére való tekintettel, tiltó jogszabályba ütközött. De abból, hogy a német birodalmi márkának abban az időben 4.65—4.70 korona körül mozgó árfolyama dacára, az alperes 3 korona 60 filléres árban leendő szállításra vállalkozott, a felperesnek azzal is tisztában kellett lennie, hogy a márkának a rendes üzleti forgalmon kivül fekvő valamely meg nem engedett módon és eszközökkel való megszerzése céloztatott. Minthogy azonban már magában véve az általános erkölcsi felfogásba ütköző az arra irányuló törekvés, hogy valaki minden haszonra érdemesítő fáradtság nélkül aránytalan nyereséghez jusson, az pedig, hogy a felperest is ilyen cél vezette akkor, midőn az alperesnek a perbeli tényállásból kitűnő közbenjárását vette igényb?, abból a fellebbezésben foglalt előadásából nyilvánvaló, hogy neki megtetszett és konveniált ez a hasznot ígérő spekuláció: az ügylet, melyből felperes kereseti igényét származtatja, a kifejtettek értelmében mindenképen a jó erkölcsökbe ütközött. Ily ügyletből azonban sem teljesítés, sem kártérítés nem követelhető. De az előbbi állapot helyreállításának is az alperes gazdagodása volna az anyagi jogi feltétele, amit pedig kizár az a meg nem támadott ténymegállapítás, hogy alperes a szolgáltatást, amelyet az ügylet okából kapott, a célzott erkölcstelen eredmény elérése érdekében, a megállapodásnak megfelelően tovább adta; az pedig nincs megállapítva, hogy alperes azt egészben vagy részben visszakapta volna. Emellett az a körülmény, hogy alperes a kapott összegért jótállást, illetve visszafizetési kötelezettséget vállalt, nem ügydöntő; mert a jó erkölcsökbe ütköző ügyletet annak utólagos elismerése sem teszi érvényessé. 46. Behozatali tilalom idején engedély megszerzéséért díjazás jogérvényesen nem köthető ki. (Kúria P. II. 75/1923. sz. a. 1924. február 19.) A felperes kereseti előadása szerint az alperesnél R. R. azért hozta felperest behozatali engedélyek megszerzésére javaslatba, mert összeköttetéseit ismeri és az alperessel létrejött megállapodása az volt, hogy a behozatali engedélyeket az erdélyi szász iroda, amelynek a felperes alkalmazottja volt, intervenciójával megszerzi, alperest az iroda vezető embereivel megismerteti, a kérvényeket ezek közbenjöttével a minisztériumba beadják, a szász irodánál az ügyet állandóan nyilvántartja, a kérvény kedvező elintézése tárgyában rendszeresen eljár, a szükséges utakat, információkat elvégzi, továbbá, hogy meggyőzze a minisztérium szakköreit, hogy behozatalra szükség van. A fellebbezési bíróság helyesen utalt arra, hogy a behozatali tilalom idején az engedély kiadása az erre hivatott hatóság fenntartott joga, a hatósági elhatározást senki sem befolyásolhatja és minden oly tevékenység vagy szándék, amely arra irányul, hogy az eljáró hatósági közeg elhatározását valaki részére kedvezően irányítsa, a jó» erkölcsökbe és a fennálló szabályokba ütköző tilos cselekménynek minősítendő. _ Főnök és alkalmazott. 47. A felmondás nélküli elbocsátás joga a munkaadót csupán az 1884: XVII. t.-c. 94. §-ában és a 4424/1919. M. E. sz. rend. 8. §-ában felsorolt esetekben illeti. A többi alkalmazottnak az a kijelentése, hogy alkalmazott társukkal együtt szolgálni nem akarnak, — ha ez nem a most felsorolt okokból történt, — nem ad jogot a munkaadónak, hogy alkalmazottját felmondás nélkül, azonnali hatállyal elbocsássa, hanem csak arra, hogy neki a szolgálatot felmondja és ha szolgálatát többé igénybe nem veheti, őt a törvényes kárpótlásban részesítse. (Kúria P. II. 7502/1922. sz. a. 1924. január 30.) 48. Ha az alkalmazott nyereségjutaléka egy minimális összegben megállapittatott, ez mint a fizetés jellegével biró illetmény az alkalmazottat a felmondási időre is megilleti. (Kúria P. II. 5304/1922. sz. a. 1924. február 19.) Részvénytársaság. 49. Az alapítók által kinevezett, de a részvénytársaság alakuló közgyűlése vagy igazgatósága által utóbb meg nem választott igazgató a részvénytársasággal nem kerül jogviszonyba. (Kúria P. II. 444/1923. sz. a. 1924. március 6.) Meg nem támadott s igy irányadó Ítéleti tényállás az, hogy a felperest az alperes részvénytársaság alapitói az 1919. évi november hó 19-én tartott ülésen a megalakítandó részvénytársaságba igazgatósági tagnak és vezérigazgatónak jelölték ki; az alperes r.-t. alkauló közgyűléséről 1920. évi január hó 9-én R. alatt felvett jegyzőkönyv szerint az alakuló közgyűlés felperest igazgatósági tagnak választotta meg; tanúsítja a jegyzőkönyv azt is, hogy a közgyűlés az alapitóknak a felmentvényt megadta; tény továbbá, hogy a kir. törvényszék, mint cégbíróság az 1920. évi február hó 16-án kelt végzésével rendelte el az alperes r.-t.-nak a kereskedelmi cégjegyzékbe leendő bevezetését és a kihirdetést; végül a X. alatti 1920. évi február hó 29-iki jegyzőkönyv tanúsítja, hogy a r.-t. igazgatósága