Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 4. szám - Magánjogtan [Könyvismertetés]

4. sz. KERESKEDELMI JOG 53 magyar magánjog anyagára került a sor, újból csak azon jogi alapelemek, fogalommeghatározások labyrintusába került, amelyen már túljutottnak mondották és hitte magát. Ki az, aki valamikor ne gondolt volna már arra, hogy amikor őt a római jogi stúdium a magánjogi jogparancsok elemzésének és rendszerezésének tudományába bevezette, ezt egyrészt csak hiányosan tehette, mivelhogy a római jog a modern európai jogrendszerek számos jogintézményét egyáltalában nem is ismertem, másrészt fölösleges, súlyos ballaszttal terhelten, mely a tulajdonképeni cél elérését egyenesen gátolta, illetve nehezítette. A tételes római magánjog ismertetése lépett előtérbe, ez is szükségszerüleg a római alkotmány és jogtörténet kapcsán, mig a magánjogi jogparancsok anyagán nyugvó elmélet háttérije szorult. Pedig nyilvánvaló, hogy ez utóbbinak teljes és világos ismertetésére van szükség, amikor tételes magánjogunk tanulásába fogunk, se többre, se kevesebbre. Mit használ ekkor a legis actiók számtalan fajtájának, az egyes jogügyletek ősi, elavult alakiságának még oly tüzetes ismerete, vagy ha tudjuk is, hogy hányféle manus iniectio volt, s ezek menynyiben különböztek egymástól, hogy mely törvény szorította meg a rabszolgák felszabadítását s minő átalakulásokon ment át a római történelem ezer évnél hosszabb ideje alatt ez az intézmény. Ilyen és még egyéb megfontolások, nevezetesen az a tény, hogy az Ins'titutiók anyaga felett nyomtalanul suhantak el azok a nagy eredmények, melyekkel a múlt század nagy jogtudósai gazdagították tudományunkat, késztették szerzőt arra, hogy a jogpedagógiának egyik szinte dogmává merevedett tételét, mely szerint a római jog, az Institutiók, a legalkalmasabb tanjog, elvesse s helyébe a magánjogi tanulmányok bevezetőjeként oly stúdiumot alkosson, mely az u. n. individualista államok magánjogi jogparancsain épül fel, ezek alapján határozza meg a fogalmakat, bontja fel azokat elemeikre, mutat reá összefüggésükre s az alapvető elvek azonosságára. E kísérletet szerintünk csak helyeselni lehet, s ugy véljük, sokak tudata alatt rég lappangó gondolat kelt életre, igazi szükséglet nyer kielégítést e műben. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy sikerült-e szerzőnek megoldania az általa felvetett problémát vagy legalább is járhatóvá, további kiépítésre alkalmassá tette-e az újonnan vágott ösvényt, nyujtott-e legalább alapvető eredményeket a végleges megoldás számára, — ez utóbbi értelemben feltétlenül igennel kell felelni, sőt ezen tuhnenőieg el kell ismerni, hogy szerző szinte maradéktalanul érte el az ilyen jogpedagógiai munkánál felállítható követelményeket, illetve az általa kitűzött célt. Kiindulva a magánjogi jogparancsok fogalmából, azokat ugy elemzi meg, mint ahogy a nyelvtan a mondatot, és mint a pók szövi tovább, egyre tovább finom hálóját. Világos és szabados, mindenkor a dolgok velejébe hatoló elemzéssel és okfejtéssel a jogtudomány eddig elért eredményeire támaszkodva, sőt nem egyszer frappánsan uj, önálló álláspont érvényesítésével vezet végig bennünket a magánjogi elmélet egész terrénumán. Kell, hogy ily körülmények között folytonosan gondolkodásra késztesse a jogtanulót, megtanítsa arra, miként kell bánni a jogparancsok anyagával s különböző tételes jogokból vett szemléltető példákkal, összehasonlításokkal fejlessze a jogászi érzéket ott, ahol ez és a komoly tanulás szándéka megvan. A jogpedagógiának határozottan nagy nyeresége gyanánt könyvelhetjük el tehát e munkát s jogi irodalmunk reménykedve nézhet szerző további tudományos munkálkodása elé. Dr. Wolf Sándor, budapesti ügyvéd. SZEMLE. Fodor Ármin kúriai tanácselnök. Annak a soha nem pihenő műhelynek, melynek törvényelőkészitő-osztály a neve, egyik legrégibb és mindenesetre egyik leglelkesebb és legszorgalmasabb munkását érte a rég megérdemelt kitüntetés. — Hosszu-hosszu idő óta alig jelent meg valamelyes számottevő törvényalkotás, és pedig a jogélet különféle mezején (a hiteljog, a perjog, az iparjog, a nemzetközi jog terén)^ melyben Fodor Ármin a maga nagyobbik részét ki ne vette volna. Vagy ki vett részt az igazságügyet legtávolabbról is érdeklő valamely ankéton vagy felolvasáson, melyen az ö kedves, szerény és okos- feje hiányzott volna?! — Mi, akiket Fodor Ármin nagy ritkán becses dolgozataival felkeresett, igaz örömmel veszünk részt az örvendezők soraiban. A Magyar Jogászegylet folyó hó 16-án d. u. 6 órakor Nagy Ferenc v. b. t. t. elnöklete alatt tartott teljes ülésén tárgyalta a (volt) m. kir. igazságügyminiszter által a nemzetgyűlés elé terjesztett három valorizációs törvényjavaslatot: a tartás, ellátás, életjáradék, nyugdíj és más hasonló természetű időszakos pénzbeli szolgáltatások felemeléséről, a baleset vagy büntetendő cselekmény következtében kártérítésül fizetendő járadék összegének megállapításáról, végre az adásvételi jogügyletekben megállapított készpénzbeli vételár összegének meghatározásáról. Előadó dr. Proszwimmer Béla ügyvéd, a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank jogtanácsosa volt, aki mindenekelőtt azt a kérdést tette vizsgálódás tárgyává: vájjon célszerü-e egyáltalában ezeket a kérdéseket törvényhozási uton megoldani, mikor a birói gyakorlat a legjobb uton halad helyes megoldása felé. Kifejtette, hogy egyes kérdések ötletszerű kiragadása azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az ekként nem szabályozott jogterületen is megbénul a birói gyakorlatban eddig örvendetesen megnyilvánult jogfejlesztő tevékenység. — Ezután a javaslat egyes intézkedéseit tette bírálat tárgyává s különösen helytelenítette, hogy a kereskedelmi ügyletekből eredő vételárhátralék-követelések valorizálását a javaslat kifejezetten kizárja. Helytelenítette végül azt is, hogy a javaslatok egyike az ítélkezést a rendes bíróság kezéből kivéve a Munkásbiztositási Felsőbíróságokra akarja bízni. Az előadást, melyet nagyszámú és előkelő jogászközönség hallgatott, a Magyar Jogászegylet március 23-iki ülésében folytatta és befejezte. A vitában résztvettek dr. Elek Mór, dr. Löw Lóránt, dr. Beck Salamon, dr. Sebestyén Samu és dr. Fodor Ármin. Dr. Proszwimmer Béla előadó a vita-eredményét összefoglalva megállapította, hogy a javaslatokban tárgyalt kérdések törvényhozási szabályozása se nem célszerű, se nem szükséges, hanem helyesebb lenne azt a birói gyakorlatra