Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 3. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1923-ban

3. sz. 47 Ezek szerint tehát a felperes követelése való­ságos svájci frankra szóló követelésnek tekintendő, amelyet az alperes az E. alatti 1920. március hó 6. napján kelt levélben foglalt felhívás folytán az abban megszabott 8 napi határidő alatt annál in­kább kifizetni tartozott, mert a felperes arról is értesítette, hogy nemfizetés esetén a követelésének megfelelő svájci frankokat az alperes veszélyére be fogja szerezni. Az alperes azonban nem fizet­vén, felperes a követelését kitevő svájci frankokat 1920. március' hó 23. és 24. napján beszerezni jo­gosítva volt. 39. Effektivitás megállapítása factum concluden­sek alapján. A pénzszolgáltatásra kötelezeit vevő gazdasági lehetetlenülésre nem hivalkozhatik. (Kúria P. VII. 2740/1923. sz. a. 1923. dec. 18-án.) A nem kifogásolt G. és D. a. levelek tartal­mából, — amely szerint az alperes által megren­delt áruk vételára lírában volt megállapítva s amely szerint a vételár mailandi kifizetésként a bécsi Lombard- und Escompte Banknál fizetendő, továbbá abból a körülményből, hogy a szállított áruk vételáráról lírában kiállított, E. és F. a. csa­tolt számlákat az alperes minden kifogás és ész­revétel nélkül vette át, — s végül a G. és X. a. levelek tartalmából, amely szerint az alperes a vételár résztörlesztéséül előbb 5000 lírát, majd pedig ismét 2000 lirát utalt át a felperes részére és azt irta, hogy a még hátralékban maradt líra­tartozását később fogja kiegyenlíteni és ennek megtörténtéig a hátralékos liraösszegnek magyar koronában való fedezésére is hajlandónak nyilat­kozott, — minden kétséget kizáróan megállapít­ható, hogy az alperes arra kötelezte magát, hogy a kérdéses áruk kikötött vételárát liravalutában, tehát valóságban lírában fogja kifizetni. — A fel­lebbezési bíróságnak ilyen értelmű megállapítása ellen irányuló alperesi felülvizsgálati panasz te­hát alaptalan. Vételügyletnél továbbá gazdasági lehetetlenü­lésre csak az áru szolgáltatásával adós eladó hi­vatkozható abból az okból, hogy a szerződésileg megállapított és előre ki nem fizetett vételárral szemben az áru ára a teljesítési idő bekövetkez­téig rendkívül aránytalan mérvben emelkedett; el­lenben a vé:elár megfizetésére, tehát pénzszolgál­tatásra kötelezett vevő, aki az árut annak teljes értékében megkapta, de az áru ellenértékét tevő vételárnak a kikötött időben való megfizetését, mint a fennforgó esetben az alperes, elmulasz­totta, a kötelezett pénzfizetés tekintetében gazda­sági leheletlenülésre egyáltalán nem hivatkozha­tik. — Ebből folyóan a fellebbezési bíróság az al­peresnek a gazdasági lehe'.etlenülésre alapított vé­dekezését helyesen vetette el, amiért is az alperes­nek emiatt emelt panasza szintén alaptalan. Vttel. 40. A K. T. 356. §-a értelmében a vevő a szerző­dés nem teljesítése miatt a szerződési ár és a piaci ár közötti különbözetet kártérítés cimén fe­dezeti vétel nélkül is igényelheti. (Kúria P. VII. 2966/1920. sz. a. 1924. január 15.) Állntszavsitossá£. 41. Élő állatok vételénél és eladásánál kifejlődött az a jogszabály, amely szerint az átvételre meg­szabott teljesítési határidő beálltával a kárveszély minden esetben a vevőre száll át, akár megtörtént az állatok tényleges átadása, akár nem. — A kár­veszélynek a vevőre való átszállásából pedig fo­lyik, hogy az eladóra nézve az átadásra megsza­bott határidő mindenképpen uralja és módosítja a szerződéses viszonyt olyképpen, hogy az állatok átadásának meghiúsulia eselén az eladó, amennyi­ben a vételi ügyielekhez ragaszkodik, már a vevő veszélyére s kárára gondozza tovább az állatokat, ugy mintha a vevő megbízottja volna s mint ilyen csak ama költségei s kiadásai megtérítésére tart­hat számot, amelyek az állatok tovább tartásával és gondozásával tényleg felmerültek. (Kúria P. IV. 353/1923. sz. a. 1923. dec. 19-én.) Az eladónak eme jogállása jut kifejezésre a polg. törv. javaslat Bsz. 1122. §-ában is, amely szerint ha az eladó oly időben, amikor a kárve­szély már a vevőre átszállott, a vevőnek a még át nem adott dologra költekezett, a kárveszély át­szállása után szükségessé vált költségei megtérí­tését a vevőtől akként követelheti, mintha ő a do­log kezelésével megbízva lett volna. Lánckcreskcílés. 42. Aki valamely árut, habár nagy tételben avég­ből szerez meg, hogy azt ipari uton feldolgozza, illetve más áru készítéséhez iparilag felhasználja, fogyasztónak tekintendő. (Kúria P. IV. 412/923. sz. a. 1923. dec. 21-én.) Láncolatos kereskedés az esetben tekintendő árdrágító visszaélésnek, ha az az árunak a fogyasz­tóhoz jutásához nem szokásos és nyilvánvalóan szükségtelen közbenső kereskedéssel, tehát az üz­leti tisztességbe ütköző eljárással történik. Való ugyan, hogy a fenforgó esetben a keres­kedő alperes a szintén kereskedő felperesnek adta el a jelen per tárgyát képező egy vagon ammo­niákszódát s ez azt egy tételben adta tovább el, ámde viszont megállapítást nyert az is, hogy a felperes a szóbanforgó árut avégből vette meg az alperestől, hogy az árut az ö vevőjének, a H. J. szappan- és vegyészeti gyárnak adhassa s e célból a peres felek abban is megállapodtak, hogy az alperes ezen árut a nevezett gyárosnak adja át közvetlenül, ami 1920. június 22-én meg is tör­tént s ez a gyár az árunak egy vagonnyi mennyi­ségéből ennek több mint felét a saját gyárában már néhány nap alatt fel is dolgozta. Emellett felperes azzal védekezett, hogy az ammoniákszóda tulajdonsága az, hogy a levegőből vizet sziv ma­gába, miáltal az anyag ammoniákszázaléka arány­lag kevesebb lesz, következően ezen áru a fogyasz­tóhoz jutásában nagyobb kereskedői és közvetítői gyorsaságot igényel. Minthogy pedig az e részben követett birói gyakorlatban elfoglalt jogi álláspont szerint az, aki valamely árut, habár nagy tételben, avégből szerez meg, hogy azt ipari uton feldolgozza, il­letve más áru készítéséhez ipari uton felhasz­nálja (jelen esetben a szódát a szappankészítés­hez), fogyasztónak tekintendő s amennyiben meg­állapittatnék a felperesnek a szóbanforgó áru sa­játos tulajdonságára alapított fentérintett véde­kezésének helyessége, illetve vonatkozó tényállítá­sának valósága, az esetben nem lehet szó arról, hogy az ő kereskedői tevékenysége a fennforgó esetben a kereskedelmi forgalomban nem szokásos

Next

/
Thumbnails
Contents