Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 3. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1923-ban

peres fentebb előadott sérelmezett ténykedése folytán elszenvedett vagyoni kárát nem érvényesiti, és ezen álláspontjából kifolyóan csak általánosságban állítja, anélkül, hogy kifejezetten megjelölné és bizonyítaná, hogy mily vagyoni hátrányt szenvedett, ezért a felperesnek egyedül nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igénye nem is nyugszik törvényes alapon. De ettől eltekintve, a sajtóbeli közlemények tényállásbeli tartalma a sajtó bizonyos részére vonatkozván, a felperes személyére nézve erkölcsi lekisebbitést nem foglal magában, s már ezen oknál fogva sem alkalmas a nem vagyoni (erkölcsi) kár megtérítéséhez való igény megállapítására. Cég. 36. Valamely cégnek fióktelepe (K. T. 18. §-a) a cégiől független, illetve önálló jogalanyisággal nem bir, hanem a fióktelep által közvetlenül kötött ügyleteknél (Pp. 28. §-a) is a szerződő félnek, illetőleg a fióktelep által végzett jogi cselekményeknél, a jogi cselekményt végző félnek maga a cég tekintendő. (Kúria P. VII. 3726/1923. sz. a. 1924. jan. 15-én.) Szövetkezet, 37. A K. T. 235. §-a, melynél fogva a szövetkezeti tagnak jogában áll előleges felmondás mellett bármely évben a szövetkezet kötelékéből kilépni, kogens természetű jogszabály, az ezzel ellenkező alapszabályszerü intézkedés érvénytelen. (Kúria P. IV. 356/1923. sz. a. 1923. dec. 20-án.) A nem vitás ítéleti tényállás szerint felperes az alperes szövetkezetnél az 1921. január havában jegyzett üzletrészeit 1921. évi szeptember hó 6-án az 1921. december hó 31. napjára felmondotta s a szövetkezet tagjai közül való kilépését bejelentette, az alperes szövetkezet azonban a felmondást az alapszabályok 6. §. 2. pontjára való hivatkozással azzal a kijelentéssel vette tudomásul, hogy a kilépés csakis a lelépéstől számított harmadik üzletév befejezte után történhetik meg. Igaz ugyan, hogy az alperes szövetkezet alapszabályainak 6. §. 2. pontja szerint a szövetkezeti tag csakis a belépéstől számított harmadik üzletév befejeztével válhatik ki a szövetkezetből, a fenforgó esetben pedig a felmondás ugyanannak az évnek a végére szólott, amelyikben felperes a szövetkezetbe belépett. Ennek dacára azonban alapos a felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság a felmondás érvényességének és következményeinek megállapítására irányuló keresetét az anyagi jogszabályok megsértésével utasította el. Ugyanis a K. T. 235. §-ának feltétlen hatályú rendelkezésénél fogva a szövetkezeti tagnak jogában áll előleges felmondás mellett bármelyik üzleti évben a szövetkezet kötelékéből kilépni, a szövetkezeti alapszabályok csupán ennek a jognak épségben tartása mellett szabályozhatják a felmondás idejét s a kilépés időpontját, minélfogva az alperes szövetkezet alapszabályainak a felmondás, illetve a kilépés időpontját korlátozó fentebb idézett intézkedése, mint a törvény parancsoló rendelkezésével ellentétes szabály nyilván érvénytelen, arra az alperes a felmondás jogszerűségét vitató keresettel szemben sikerrel nem hivatkozhatik. Ezek szerint tehát felperesnek az 1921. végére szóló, kellő időben bejelentett felmondása jogérvényes lévén, az 1921-iki üzletév befejezésétől fogva felperes az alperes szövetkezet kötelékéből jogérvényesen kilépettnek tekindendő. Valuta. 38. A külföldi valutában igényelhető fizetéseket az eredeti hitelező helyett kezesség alapján fellépő felperes mint jogutód is külföldi valutában követelheti. — Az a körülmény, hogy alperes a kezesnek az általa történt fizetések megtérítését Budapesten igérte, nem vonja maga után az eredeti követelés jellegének megváltozását. (Kúria P. IV. 7169/1922. sz. a. 1923. dec. 14-én.) A peres felek között létrejött megállapodásról kiállított 9. alatti okirat tartalma szerint felperes kötelességében állott az alperes részére hitelt nyújtó Schweizerischer Bankverein zürichi cégnek az alperes ellen fennálló, az emiitett okiratban megjelölt követelését a hitelező pénzintézet felhívására pontosan kifizetni, viszont az alperes tartozott a felperes által helyette a nevezett hitelezőnek kifizetett összeget azon értesítés vételétől számitott 8 nap alatt Budapesten megfizetni, amely szerint felperes a kezességi kötelezettsége alapján teljesített fizetés megtörténtét az alperessel közli. Ezen tényállás szerint a felperes mint kezes által az alperes egyenes adós tartozása fejében a hitelező Schweizerischer Bankvereinnak teljesített fizetések valóságos svájci frankokban voltak eszközlendők, mert a hitelező bank a kölcsönt svájci frankokban nyújtotta, a kölcsön a hitelező székhelyén Zürichben az ottan dívó pénznemben, tehát svájci frankokban volt visszafizetendő, a követelésnek ezen minősége pedig nem változott annak folytán, hogy azt a felperes kezességi kötelezettsége alapján a hitelezőnek kifizette, hanem ezen fizetés folytán felperes a hitelező banknak az egyenes adós alperes céggel szemben fennállott jogaiba lépett. Igaz ugyan, hogy a 9. alatti megállapodás értelmében a peres felek közötti viszonylatban ki van kötve, hogy alperes a felperes által helyette teljesített fizetéseket Budapesten tartozik megtéríteni, ezzel a kikötéssel azonban a peres felek nyilván csak a fizetés helyének meghatározását célozták, de nem kívánták kifejezni azt is, hogy ennek folytán magának a követelésnek tárgya és jellege is megváltoztassák, vagyis hogy a svájci frankokban fennálló követelésnek a lerovása csakis koronákban követelhető. Ennek a következtetésnek a helyessége az alperes későbbi magatartásából és nyilatkozataiból, nevezetesen az A. és B. alatü levélváltás fentebb ismertetett tartalmából, s az alperes cégnek egyik beltagja által 1920. december havában előterjesztett halasztási kérelem indokából kétségtelenül megállapítható. Alperesnek a B. alatti okiratban foglalt nyilatkozat érvénytelenségét vitató érvelése figyelembe nem jöhetett, mert az alperes az effektív franktartozással való megterhelése ellen utóbb sem tiltakozott, s mert az 1360/1921. M. E. sz. rendelet 2. §-a szerint még a szovjetközegek nyomása alatt tett jognyilatkozatok is érvényesen létrejöttéknek tekintendők.