Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 3. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1923-ban

3. sz. KERESKEDELMI JOG 45 HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 33. Egységes adásvételi szerződés alapján kötelezettségben álló eladók ellen a szerződés nem teljesítése miatt indított kártérítési kereset esetében a vitás jog nem olyan természetű, hogy az az eladók ellen minden körülmények közöli csak egységesen volna eldönthető; hanem 4- hacsak az elbírálás szükségképeni egységessége magának a keresetlevélnek a tartalmából kétségtelenül nem következik — az elbírálás egységessége vagy különbözősége a perben előterjesztett védekezéstől, a mindenkori ügyállástól függ. (Kúria P. IV. 418/1923. sz. a. 1924. január 8-án.) Ez akkor is áll, ha az eladótársak egyetemleges kötelezettségben állanak, — annál inkább a jelen esetben, amikor alperes a tőzsdebiróság előtt inditott keresetében az itteni felperesek egyetemleges marasztalását nem kérte és egyetemleges marasztalást az ellenük, meg nem jelenés okából, hozott Ítélet sem tartalmaz. A szóban forgó tőzsdebirósági eljárásban tehát a Pp. 80. §-ában szabályozott egységes pertársaság az ottani alperesek — itteni felperesek — között nem forgott fenn; ha tehát G. I. a tőzsdebirósági eljárásban szabályszerűen megidéztetett volna s a tárgyaláson megjelent és védekezett volna, ez a nem védekező Sz. F. alperestárs javára — Pp. 79. §-a értelmében — nem szolgált volna s utóbbival szemben a mulasztásos Ítélet hozatalát nem gátolta volna; ebből pedig következik, hogy az egyedül G. I. személyére nézve fennforgó érvénytelenitési ok (Pp. 563. §. 5. pontja) alapján a tőzsdebirósági itélet Sz. F.-cel szemben nem érvénytelenithető; utóbbinak emiatti felülvizsgálati kérelme tehát alaptalan. 34. Postatakarékpénztár utján átutalással teljesített fizetés a hitelező kezéhez történt fizetéssel csak akkor tekinthető egyértelműnek, ha a hitelezővel szemben a fizetés módjára nézve ily érteimii megállapodás jött létre. (Kúria P. IV. 438/1923. sz. a. 1924. január 9-ón.) Erkölcsi kár. 35. Az olyan állítás, mely egy egyenjogositott magyar állampolgári jogokkal felruházott fajhoz, helyesebben felekezethez való tartozásra utal, erkölcsi sérelemnek nem minősíthető. — A nem vagyoni kár érvényesithetésének előfeltétele az elszenvedett vagyoni kár érvényesítése, illetve fennforgása. (Kúria P. II. 7037/1922. sz. a. 1924, jan. 24-én.) A meg nem támadott tényállás szerint T. Gy. I. r. alperes, mint a «Magyar Vadászok Országos Szövetsége* II. r. alperes tulajdonát képező "Vadászat" cimü időszaki lap szerkesztője a «Stephaneum» nyomdászvállalat. II. r. alperes által sokszorosított D. és E. a. körleveleket küldötte szét 1921. november havában, az előbbit az emiitett lap előfizetőihez, az utóbbit pedig a községi jegyzőkhöz. Ezen körlevelek tartalmában a felperes kiadásában megjelenő «Nimród Vadászlap» zsidó lapnak van megjelölve. Az E. alatti levél kifejezési ad annak, hogy aki a felperes lapját pártolja, az a magyarsággal szemben mindig ellenségesen viselkedő zsidó tőkét növeli és erősiti. A felperesnek és lapjának zsidó mivoltát a körlevél abból vezeti le, hogy a felperes 1882-ig izraelita vallású volt, és csak akkor lett római katholikussá, A felperes az 1914 : XIV. t.-c. 39. §-ára alapítottan azon nem vagyoni kárának a kereseti öszszegben való megtérítését követeli az alperesektől, a hivatkozott t.-c, 40. §-ának 2. bekezdésében irt sorrendben, amelyet a körlevelek emiitett tartalma következtében szenvedett. A fellebbezési bíróság által az elsőbiróság ítéletéből elfogadott azzal a következtetéssel szemben, amely szerint — habár a körleveleknek az a megállapítása, hogy a felperes zsidó és a lapja zsidólap, merőben önkényes és egyoldalú megállapítás és önkényes az a következtetés is, hogy aki a felperes lapját pártolja, az a magyarsággal szemben mindig ellenségesen viselkedő zsidó tőkét növeli, — az erkölcsi kár megállapítására alapot fennforogni azért nem látott, mert az olyan állítás, amely egy egyenjogositott magyar állampolgári jogokkal felruházott fajhoz, helyesen felekezethez való tartozásra utal, erkölcsi sérelemnek még valótlansága esetében sem minősíthető, a felperes anyagi jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a helyes ténymegállapításból levezetett jogi következtetés szerint a lényeges az, hogy az I. r. alperes a jó erkölcsökbe ütköző módon, etikailag meg nem engedhető, önkényes és egyoldalú szándékos beállításával azt a célját igyekezett elérni, hogy a felperes előfizetőit és olvasóközönségét a szerkesztésében megjelenő «Vadászató cimü folyóirat részére elcsábítsa, — ez a ténykedése kimeríti a tisztességtelen verseny tény álla dékát, aminek folytán a felperesnek okozott nem vagyoni káráért az alpereseknek kártérítési kötelezettsége megállapítandó. Ezt a panaszt a m. kir. Kúria alaptalannak ítélte. A m. kir. Kúria nem zárkózott ugyan el a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejezett azon felfogástól, hogy a nem vagyoni jellegű kár kritériuma nemcsak abban merül ki, hogy a károsult erkölcsi integritása sérelmet szenvedett, hanem olyan az a kár is, amely a kárt okozónak a jó erkölcsökbe ütköző magatartása folytán a károsult akár személyében, akár vagyonában is, de öszszegszerüen nem bizonyítható módon keletkezett, vagy keletkezhetett. Ezen nem vagyoni kár érvényesítésének előfeltétele azonban az elszenvedett vagyoni kár érvényesítése, illetve annak fennforgása. Az 1914 : XVI. t.-c. 39. §-ának abból a rendelkezéséből ugyanis, amely szerint a sértett a sajtóbeli közleménnyel okozott vagyoni kárának megtérítésén felül nem vagyoni káráért is megfelelő pénzbeli elégtételt követelhet, amennyiben az a méltányosságnak megfelel. Okszerűen következik, hogy az, akinek vagyoni kára van, nem szorítkozna tik csupán nem vagyoni (erkölcsi) kárának megtérítésére, hanem csakis vagyoni kára esetében és azonfelül követelhet nem vagyoni kárért a méltányosságnak megfelelő elégtételt. Minthogy azonban a felperes az [. rendű al-