Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 3. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1923-ban

3. 8Z. KERESKEDELMI JOG 43 árkülönbözetet qua differencia csak kereskedő követelhet, mig aki saját használatra vette az árut, az csak kártérítést követelhet. (P. VII 4067/1922. — K. J. 1923. 5. sz.) A jus variandi tekintetében ma már állandónak mondható az a gyakorlat, hogy csak a keresetindítással meríti ki a szerződéshez hü fél választási jogát (P. IV. 2607/1922. — K. J. 1920. 3. sz.), melytől aztán rendszerint többé el nem térhet. Ugvanigy (P. IV. 2842/ 1922. K. J. 1923. 6. sz.). Az árunak rendelkezésre bocsátása után a vevő által történt felhasználása a vevőt megfosztja attól a jogától, hogy a vételtől elálljon, ellenben nem fosztja meg attól a jogától, hogy minőségi hiány miatt árleszállítást követelhessen. (P. IV. 4521/1922. K. J. 1923. 7—8. sz.; P. VII. 6611/1922. K. J. 1923. 9. sz.) A gazdasági lehetetlenülés köréből érdekes a budapesti kir. Ítélőtáblának az a határozata (6 P. 6370/1920. — K. J. 1923. 3. sz.), mely elsőizben mondta ki, hogy gazdasági lehetetlenülés okából a végrehajtás megszüntethető. Hivatkozhatik-e gazd. lehetetlenülésre az az eladó, aki a vételárat előre felvette? A Kúria e kérdésre következőleg válaszol: a vételár egyidejű kifizetésével megvett kész árukra nézve létrejött ügyletekkel szemben e kifogás jogosan fel nem hozható (P. IV. 3384/1922. K. J. 1923. 6. sz.); ha azonban eladó igazolja, hogy az áru vételára aránytalanul nagyobb mértékben emelkedett, mint amely mértékben a korona vásárló ereje csökkent, akkor igen (P. VII. 5468/1922. K. J. 1923. 4. sz.). A kifogás érvényesíthetőségéhez nem szükséges az eladó vétkessége. Szerződésszegés esetén is csupán kártérítés terheli, hacsak a kötelezett árut vevő kijátszásával másnak el nem adta (P. IV. 1443/1922. K. J. 1923. 2. sz.). Az az eladó azonban, aki a vételi ügylet megkötésekor vagy a teljesítési határidőben a vétel gyanánt birtokában volt, vagy a szállítás tekintetében szabadon rendelkezhetett, a gazdasági lehetetlenülésre nem hivatkozhatik (P. VII. 498/1923. — K. .1. 1923. 9. sz.). A tőzsdejáték kifogása gyakran felmerül. A Kúria e tekintetben elég liberális s már önmagában azt a körülményt, hogy a tőzsdebizományos közli a vele szerződő féllel, hogy az utóbbi által vett papírokat letétbe helyezte, elégnek tekinté a tőzsdejáték kifogásának kizárására. (P. IV. 6816/1922. — K. J. 1923. 11. sz.). A Kúria szerint a tőzsdei ügyletet az minősíti szerencseszerződéssé, hogy a felek a külsőleg bár vételként megkötött ügyletből a tényleges átadást és átvételt előre kizárják és szándékuk már előre a különbözetre irányul. (P. IV. 1580/1922. — K. J. 1923. 2. sz.). SZEMLE. Hátralékos előfizetőinket felkérjük, hogy hátralékos előfizetési dijukat (immár negyedévi 12,000 koronát!) a beküldött befizetési lapon átutalni szíveskedjenek, mivel elleneseiben a lapot részükre nem továbbítjuk. Jelzálogos tartozások valorizációja — Németországban. Mult számunkban (Szemle rovat) ismertettük a Rg. 1923. nov. 28-iki Ítéletét, mely a szenzáció erejével hatott s most már az összes gazdasági és jogász köröket arra indította, hogy a jelzálogos kölcsön valorizációjával mint égető és aktuális kérdéssel, szembe kell nézni és — curia locuta — most már a törvényhozásnak is állást kell foglalni. — Németországban most már anynyira megérett a dolog, hogy már a felértékelés összegszerűsége és az eljárás mikéntje felöl tárgyalnak. Sőt már legmagasabb hivatalos helyről is történt ez ügyben nyilatkozat. — Miként a D. I. Z. legutóbbi (1924. Heft. 4.) számában olvassuk, a német igazságügyminiszter a Reichstag jogi és gazdasági bizottságában a német kormány nevében nyilatkozatot tett, mely nagyjában a következőkép szól: A Rg. a jelzálogos tartozások valorizációját elvben elismeri. — Ezen elvnek keresztülvitelét azonban nem szabad csak a joggyakorlatra bizni, mert ez egyértelmű volna Németországot milliónyi pernek kitenni. Egymagában az eljárás egyszerűsítése (egyeztető eljárás mint Ausztriában) szintén nem volna elegendő. Szükséges volna egy oly eljárást teremteni, mely egy átlagos valorizációt nyújt, továbbá a folyamatba tett pereket felfüggeszteni. — Figyelembe veendő a valorizációnál, az átlagtétel megállapításánál, hogy a mezőgazdaságnál más számok alkalmazandók, mint a városi vagy ipari telkeknél. — Szükségesnek mutatkozik a kérdés törvényhozási megoldása a kincstár szempontjából is, melyre nézve mindjárt hangsulyoztatott, hogy a birodalom, az egyes országok és községek tartozásai már azért sem valorizálhatok, mivel ezek az elvesztett háború és a békeszerződések következtében fizetésképtelenekké váltak. — Az igazságügyminiszter ezen kormánynyilatkozatát megelőzőleg néhány nappal*Wirkl. Geh. Rat dr. Mügel, nyug. ig. ü. államtitkár, e kérdés alapos ismerője, a berlini Juristische Gesellschaftban nagyhatású felolvasást tartott, (mely von Vahlen, Rerün, kiadásában nyomtatásban is megjelent). — Dr. Mügel kiindult abból, hogy a Mark ist Mark elmélete megdőlt s hogy nem a Wáhrungsgesetz, hanem a magánjog dönti el azt a kérdést, hogy mennyi márkával kell a pénztartozást megfizetni. — Minthogy a tartozások fizetésére moratórium van tervberéue, szükségesnek tartja, hogy ez ne túlhosszu időre szóljon, nehogy a telekkönyvek továbbra is rendezetlenek maradjanak. — A valorizációból befolyt összeg egy része a kincstár által igénybe veendő, dacára, hogy a hitelező vagyona a valorizációval nem szaporodott s igy az adóztatás nem jogosult. — Ennél azonban még rosszabb volna a valorizáció meg nem engedése. sz. Osztrák jelzálogbank elleni törlési per és a békeszerződés. Tekintettel arra, hogy számos budapesti házon van osztrák jelzálogos kölcsön bekebelezve, nem lesz érdektelen, ha a Kúriának azt az Ítéletét hozzuk, mely a régi forintban stipulált