Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 2. szám - Külföldi pénzre szóló váltón alapuló visszkereset

30 KERESKEDELMI JOG 2. sz. ne lássam), hogy az elmúlt idők jogászai sem voltak csupa Szabó Miklósok, Daruváry Alajosok, Karap Ferencek, Oberschall Adolfok, Vajkay Károlyok, Vavrik Bélák, Csathó Ferencek stb. Ez igaz. De vájjon lehet-e remélni, hogy a most vizsgázó ifjúság tömegéből is fognak ily nagyszabású férfiak kiemelkedni s a jogélet mezején olyan kiválóságok szerepelni, mint a — hála égnek — még ma is diszes állásokban, fényes képességeik teljes érvényesülésével működő Tőry Gusztáv, Wlassics Gyula, Juhász Andor, Vargha Ferenc stb., vagy az ügyvédi karban Pap József s több más kiváló társa? Ámde ezek a kiváló egyéniségek nem a mai törpe jogásznemzedékből kerültek ki, hanem a régi nagy jogászok iskolájában nőttek naggyá, és ne felejtsük azt sem, hogy a régi Magyarország a múlt században boldogabb időket élt, a felfelé emelkedés és felvirágzás dicső korszakát élte és nem a megcsonkitottság, a lefelé csúszás, a gazdasági és erkölcsi züllés lejtőjén állott. De a régi Magyarország csak azért lehetett a mostanitól annyira különböző, mert élén olyan férfiak állottak, mint a fentebb megnevezett kiválóságok, akik a jog ós igazságszolgáltatás terén és más kiváló egyének, akik a politika és az állami igazgatás terén voltak zászlóvivői. De mi lesz a megcsonkított országból, ha ily férfiak többé nem, vagy csak elenyésző csekély számban lesznek? Adja Isten, hogy csalódjam, de én a mai jogásznemzedékhői alig, vagy csak nagyon szórványosan látok hozzájuk hasonlókat életre kelni. Azért a magam részéről (megengedem, hogy az öregség is hozzájárul) Arany Jánossal tartok, aki ezt mondta: Azokkal időzöm, akik másszor voltak, Mit az élet megvon, megadják a holtak. És mégsem szabad elcsüggednünk. Hazánk konszolidációja csak nehezen, lassú lépésekben és sok zökkenéssel halad ugyan előre, de mégis már útban van, s mi, akik benne élünk ebben az áramlatban, nem is tudjuk a fejlődés menetét kellően felismerni, ehhez csak az utánunk következőknek, ha vissza fognak tekinteni, lesz meg a kellő perspektívájuk, — a mi feladatmik az, hogy dolgozzunk ernyedetlenül azon a téren és abban a szakmában, mely nekünk kijelöltetett és ne hagyjuk magunkat a haladás, a fölfelé törekvés örvényéről elterelni.» Három igazságügyi törvényjavaslat. A korona elértéktelenedése által a jogviszonyokban beállott nagy változások s az ezek nyomán megindult perek tömege a bíróságokat erős próbára tették. És a magyar bíróságok dicsőségére válik, hogy a gazdasági lehetetlenüléstől a valorizációig lépésről-lépésre együtt haladtak az élet követelményeivel s ha voltak is itt-ott zökkenések, nagyban és egészben kielégítették a jogkereső közönség igényeit. — Az igazságügyi kormány azonban csak most kezd annak tudatára ébredni, hogy e kérdéseket mégsem lehet pusztán a birói belátásra bizni. Iam proximus ardet TJcalegon . .. Tehát az igazságügyi kormány is levonta azokat a konzekvenciákat, melveket a kormány egyebütt, nevezetesen a köztisztviselők fizetésének stb. emelésénél, de még inkább a közterhek emelésénél (az illetékek már 10,000-szeres paritáson állanak!) érvényre juttatott. Belátta, hogy «a korona intervalutáris értékelése elvesztvén az állandóságot, ezzel a korona értékmérő jellegét elvesztette, csupán törvényes fizetőeszköz jellege maradt meg s többé nem alkalmas arra, hogy a hitelező ebben kifejezve azt az értéket kapja meg, melyet az eredeti megállapodás szerint követelhet*. (Indok. 3. oldal.) Ezekből a megfontolásokból kiindulva, az igazságügyi kormány egyelőre a legsürgősebben rendezendő kérdések megoldására három törvényjavaslatot készíttetett elő és küldött meg az érdekeltségeknek. Ezek a következők: 1. T. jav. egyes időszakos pénzbeli szolgáltatások összegének megállapításáról (idetartoznak a tartás, ellátás, életjáradék, nyugdíj s hasonló címén alapuló igények), mely javaslat főelve, hogy ((felemelést csak annviban lehet követelni, amennyiben a jogosított fél vagyoni, kereseti és egvéb viszonyai indokolják és amennyiben a kötelezett félre nem ró aránytalanul súlyos terhet». (1. §. 2. bek.) 2. T. jav. baleset vaay büntetendő cselekmény következtében kártérítésül fizetendő pénzbeli járadék összeaének megállapításáról. Ezen, szociális szempontból végtelenül fontos javaslat (gondoljunk csak a vasúti és egvéb üzemi balesetek nagy számára!) 1. §-ának figyelemreméltó rendelkezése, hogy «amennyiben a baleset alapján birói Ítélettel vagy egyéb módon megállapított pénzbeli járadék összege a korona vásárló erejének csökkenése következtében aránytalanul csekéllyé vált, a kötelezett fél a jogviszonynak még hátralevő egész: időtartamára, úgyszintén a jelen törvénv életbelépését megelőző egy évnél nem régibb időről bátraiékos járadékösszegeket a jelen törvény s/abálvai szerint fölemelni köteles*. (Tehát külön kérelem vagy per nélkül!) A felemelésbe, vagy leszállításra iránvnló eljárásban kizárólag a «MunkásbiztositásÍ Felsőbíróságnál alakított külön bíróság* mint egves bíróság jár el. Az eovpsliiró határozata pllen 8 nar> alatt elő+prip.sztpsnek van helve a Mb. Fb.-nál bárom itélőbíróból alakított tanácshoz* m°lv vécrprvénvftsen határoz, (fi. 8.) 3. T. inv. az adásvételi inaüaulefel-h PH menáJJfiTíitoff. kés?néwzhpji t%p,felár nss?Poéuek meahatárosásárál. Ez a iavaslal a ke-rpskerformi lioryloten alamiló vótdlárí követp1ésQtrp npm terjed ki. (4. §.) Hogy miért nem, azt azzal indokolia a T. jav. mivel «a keresk. ügyletekben általában maguk gondoskodtak a felek arról (és ha nem? szerk.), hogy a régi gazdasági renden nyugvó, de az uj életviszonyokhoz kevésbé simuló jogszabályok mellett a teliesités aranyosabb, jobban biztosító kikötések mellett kössék meg az ily üzleteket és a pénzromlásból eredő károkkal szemben megnvugtató módon (?) védekeztek* (Ind. 18. sk. old.), ellenben hivatva van különösen az ingatlan eladásoknál előálló azokon a visszás belvzeteken segíteni, melyeknél az eladó az ingatlanát akként adta el, hogv vevő a vételárat nem fizette ki nvomban. ellenben az ingatlan hasznát élvezi, míg a vételárat az időközben leromlott ere^ti névértékben fizeti mpg. A Jav. az ilven. 19<>3. inüus 1. előtt létrejött szer$8déspkre nézve állapítja meg. hogy amennviben VPVŐ a megvett dolog birtokában van, va"-v 1024. január 1-én még birtokban volt, az eladó kérel-