Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 2. szám - Külföldi pénzre szóló váltón alapuló visszkereset

mére (mely 30 nap alatt terjesztendő elő!) a vételárat felemelni köteles. Az idő és hely rövidsége miatt a javaslatokkal mos, t bővebben nem foglalkozhatunk, hanem a részletesebb birálatot fentartjuk magunknak... Törvényjavaslat az ügyvédi költségekről. Az igazságügyminiszter ur a legközelebb a nemzetgyülés elé két paragrafusból álló törvényjavaslatot fog terjeszteni. Az első igy fog szólni: «A Pp. 424. §-a a következő rendelkezéssel egészittetik ki: Amennyiben a biróság a perköltség összegét a pertárgy értékének figyelembevételével állapitja meg, a per tárgyának a határozat hozatalának napján fennállott értékét kell alapul venni. » A második § ekként hangzanék: «A Pp. 508. §-a a következő rendelkezéssel egészittetük ki: A fellebbezési biróság az elsőbiróságtól megtélt perköltség összegét hivatalból is felemelheti, ha ez az összeg a változott értékviszonyok folytán a per tárgyának értékéhez képest aránytalanul csekélynek mutatkozik. Ezt a szabályt megfelelően alkalmazni kell a felülvizsgálati eljárásban, valamint akkor is, ha a biróság itéletét fellebbezési vagy felülvizsgálati biróság feloldó vagy az ügyet az alsóbirósághoz visszautasító határozata előzte meg. » Az idegen valuták átszámitása. A budapesti kir. törvényszék ilélőbirái az 1923. évi december hó 28. napján tartott ülésükben a külföldi valuták (devizák) magyar korona értékének megállapitása tárgyában következő megállapodásra jutottak: Minthogy a külföldi valuta (deviza) magyar korona ellenértékét nem a hivatalos árfolyam, hanem az a módozat határozza meg, amely mellett a Devizaközpont azt tanácsolja, a budapesti kir. törvényszék itélőbirói, mint azokban az esetekben, amelyekben a külföldi valuta (deviza) magyar korona ellenértékének megállapítása szükséges, a külföldi valutának (devizának) a Devizaközpont elszámolási módozatai szerint megállapitott magyar korona ellenértékét veszi figyelembe. . Amennyiben a követelés lejártának napja szerint kell megállapítani a magyar korona ellenértékét, ugy a lejárat napján érvényes elszámolási módozat az irányadó, amennyiben pedig a fizetés napja szerint kell megállapítani az értéket, ugy a fizetés napját megelőző napon érvényes elszámolási módozatot kell alapul venni. Az elszámolási módozat megállapitására nézve a Devizaközpont bizonyítványa az irányadó, amelyet a Devizaközpont a feleknek közvetlen kérésükre akadály nélkül kiszolgáltat. (Vidéken a magyar kir. állami jegyintézet fiókjai utján. ) A Váltótörvény 50. §-ához. Tekintettel az e kérdésben felmerült vitára, nem lesz érdektelen a budapesti kir. itélőtáblának a kir. Kuria előző, ugyanazon felek között, ugyanazon kérdésben hozott P. VII. 4292/1923. sz. határozatával (K. J. 1923. nov. sz. ) ellentétes itéletét közölni és a figyelmet dr. Sichermann Frigyesnek jelen számban megjelent cikkére felhívni. Az itélet kivonatosan a következő: 1. P. 447/23 1923. sz. a. 1923. dec. 11-én. Az elsőbiróságnak egyedül az alperes által fellebbezett végitéletét részben megváltoztatja. Alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek annyi magyar korona tőkét, amennyi a valóságos fizetés napján 51, 191. 37 francia franknak, a hivatalos jegyzés középárfolyama szerint megfelel. Felperest keresetének ezt meghaladó részével elutasitja. A felek egyező előadása szerint a háboru okozta vis major felperest a váltó bemutatásában s az óvás felvételében annak idején akadályozta. Az 1912. évi LXIV. t. -c. 1. §-a ennek következményei alól ő mentesitette ugyan, de egyben kötelességévé tette, hogy e körülményről a közvetlen előző forgatót, vagyis alperest értesitse s ennek megtörténtét kelettel és aláirással ellátva a váltóra feljegyezze. Ámde felperes ezt az értesítést elmulasztotta s ennélfogva figyelemmel a hivatkozott törvényre, az értesítés elmulasztásából eredő károkat a V. T. 45. §-a értelmében az előzőnek megtériteni köteles. Hogy ilyen kára felmerült volna, azt alperes nem is állitotta. Hogy a váltóban kitett francia, frank összeg helyett nagyobb számu magyar koronát kell majd alperesnek fizetnie, mint amennyit a lejáratkor fizetett volna, az kárt a részére nem jelent, mert amennyivel nagvobb számu magyar koronával fizet, ugyanolyan mértékben csökkent a magyar korona belső vásárló ereje s igy a szolgáltatandó érték nem nagyobb a váltó összegénél. sőt annál, minthogy nemzetközi értékelésben a francia frank 1914 óta belső értékének körülbelül egyharmad részére csökkent, lényegesen kevesebb. Az értesités emulasztása tehát a váltói kötelezettség terjedelmét érinti. A kir. Itélőtábla jogi álláspontja az hogy a V. T. 50. §-ában foglalt rendelkezés, mely szerint a viszontkereseti összeg oly esetben. midőn a vissz a fizetés helyétől különböző helyen lakik, azon középárfolyam szerint számitandó, mellyel a fizetés helyéről a visszkeresett lakhelyére intézett látra szóló váltók birnak, a váltóban megtestesülő kötelem tartalmát nem érinti. A törvények ez a rendelkezése csak a fizetési modozatot állapitja meg a fizetés helyétől különböző helyen lakó visszkereseti részére, anélkül, hogy a kötelem módosulna s a váltobirtokos frank követelése korona követeléssé alakulva át. Ebből pedig az következik, hogy a visszkeresett fizethet ugyan saját országos pénznemében is. de olyan árfolyam szerint, amilyent a valóságos fizetés ideién jegyzenek, mert a váltóbirtokos csak igy jut hozzá ahhoz az értékhez, mely őt a váltó alapján megilleti, akár az elfogadó, akár bármelyik visszkeresett is fizeti ki a váltóban kitett összeget.