Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 1. szám - Igazságügyek

1. sz. KERESKEDELMI JOG 7 róna évi, hanem régebbi időből hátralékos I kamatokat is lehet sorozni, mert különben j méltánytalan károsodás érné a hitelezőket j amiatt, hogy az árverési tilalom következtében ! hátralékos kamatköveteléseknek az ingatlan- ; ból kielógitését több éven át nem szorgalmaz- ! hatlak. Az igazságügyi szervezet körében a kivé- j teles hatalom alapján kibocsátott egyes rendeleteket törvényesít a javaslat, amelyek közül nagyobb érdeklődésre tarthat számot a bírósági kirendeltségek felállitása és a birói és ügyvédi utógyakorlat eltörlése, a joggyakorlati időnek négy évben megállapítása, a birói és ügyvédi vizsgának megosztva letétele, az j ügyvédi kamarák választmányának és a közjegyzői kamaráknak uj megállapítása. A vegyes rendelkezésekről szóló fejezet behozza a fél érdekében tett perenkivüli nyilatkozatnak esküvel megerősítését (affidavit), j fenntartja az udvari, kincstári, királyi, ma- j gán- és családi alapítványi vagyonra fennálló birói zárlatot, a főudvarnagyi bíróság elnökére ruházza az államfő használatára rendelt koronajószágok állaga felett a felügyeletet, egyszerűsíti a hivatalos hirdet- i menyek közzétételét és több irányú rendeleti i szabályozásra ad felhatalmazást. Mindezek a módosítások és kiegészítések csak részletkérdésekre vonatkoznak, magukban véve nem mélyreható elvi jelentőségűek, de együttvéve alkalmasak lesznek arra, hogy a polgári eljárást az alapelvek sérelme nélkül egyszerűsítsék ós gyorsítsák. ^ Igazságügyek. Irta: Dr. Reitzer Béla. Hát csakugyan az a boldog ország volnánk, ahol nincsen fájó bajunk, mint a szállodások felelősségének tulszigorusága, avagy a haszonbérbeadó törvényes zálogjogi védelmének elégtelensége? Valóban az volna gazdasági és jogi életünknek legégetőbb problémája, hogy enyhíteni kell a lex Akvilea túlságos szigorúságát és megerősíteni a haszonbérbeadónak a bérlővel szemben jelenlegi jogunk által gyengén védett érdekeit? A supplex túrba hangos esdekléséből mindössze ennyi jutna fel e törvényhozás és igazságügyi kormány magasságáig? Ha ez így van, akkor nincsen a világon boldogabb ország mint mi. Akik azonban a földön járunk és nap-nap mellett végig hallgatjuk a társadalom összes osztályainak az egyre erősbödő és már a teljes káoszig fokozódó jogbizonytalanság miatti panaszait, csodálkozással szemléljük ezt a helyzetet. A kereskedő és iparos az egymást kergető gazdasági válság és a pénzelértéktelenedés bajait sínyli, a szellemi és fizikai munkásosztály nem képes megbirkózni a megélhetés nehézségeivel, a falu népe, ha aránylag jobb helyzetben is van, szintén zúgolódik termelési eszközeinek elégtelenségéből eredő sok baja miatt. Érthetetlen tehát, hogy amikor száz és száz életbevágó és halaszthatatlan probléma vár megoldásra, akkor az igazságügyi kormányzatnak nincsen sürgősebb dolga, mint a legutóbb beterjesztett 4 törvényjavaslat közül két oly javaslatnak letárgyalására, amiről fentebb beszéltünk. Még arról is vitatkozhatni, vájjon a büntető jogszolgáltatás és a polgári eljárás reformja volnának-e azok a feladatok, melyeknek megoldása mindennél előbbre való. Véleményünk szerint ezeknél a reformoknál is volnának előbbre való feladatok, nem is szólva a reformok irányának érdemi részéről. Csaknem 10 esztendő óta észlelhetjük igazságügyi kormányzatunknál a céltudatosság hiányát, amely a megoldandó problémák egymásutánjának megállapítása és magának a problémának megkerülésében nyilvánul meg. Két csoportba foglalhatók azok a törvényalkotások, amelyek miatt a jogkereső közönség panasza teljesen indokolt. Az első csoportba tartoznak a meghozott törvények, a második csoportba a meg nem hozottak. Az első csoportba tartozóknál szimptomatikus jelenségek különösen az elkésettség, az átgondolatlanság és a tárgy elvi kidolgozása helyett, egyes, rendszerint nem is legfontosabb részletek kiragadása. Ezeknél az előkészítés akkor veszi kezdetét, amikor már az orvoslásra szoruló baj elmulóban van, de akkor is rendszerint hiányzik maga az elvi megoldás. Erre legklasszikusabb példa az alább tárgyalandó 1923. évi 39. t.-c. pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről. A második csoportba tartozó anyaggal körülbelül az történik, amit néha hivatalokban látunk, ahol az aktákat addig nem intézik el, amíg azok maguktól tárgytalanokká nem válnak. Ha nem is a leggyorsabb, de mindenesetre a legjobb elintézési mód. Ez utóbbi csoportban nevezhetők meg pld. az úgynevezett valorizációs és valutáris kérdések. Értjük és igazat is kell adnunk annak a hivatalos álláspontnak, amely szerint elvi megoldás lehetőségének hiánya, miatt itt csak mondhatni kazuistikus törvényalkotásokról lehet szó, amelyek körén belül az egyes csoportok külön nyernek szabályozást. Ámde ha felismertük ezt a helyzetet, amint hogy ez évek előtt megtörtént már, akkor jogos az a kérdés, miért kell éveken keresztül várni erre, amíg a bizonytalanság krízissé fokozódik, amig közben ezer és ezer oxisztencia károsul és elpusztul általánosan elismert jogos érdek védelmének hiánya miatt. Azt csak nem lehet komolyan elhitetni velünk, hogy ezek a kérdések még ráérnek, vagy hogy ezeknél előbbre való a haszonbérbeadó törvényes zálogjogának kiterjesztése és a szállodai felelősség enyhítése. Több mint 5 esztendő telt el azóta, amióta