Kereskedelmi jog, 1924 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1924 / 8-9. szám - Részvényjogi kérdések a Reichsgericht gyakorlatában

KERESKEDELMI JOG sz­92 messze túlnyomó többségében a közgyűlés csupán a tökefelemelést és az azzal kapcsola­tos alapszabálymódositást határozza el, mig a kibocsátás feltételei az igazgatóságra bizat­nak, amely e tekintetben szabad belátása sze­rint járhat- el. Nem vonatott egyáltalában két­ségbe, hogy a közgyűlés jogosult az igazgató­ságot ezen funkcióval megbizni és igy nem szenvedhet kétséget, hogy az ezen megbizást elhatározó közgyűlési határozat sikerrel meg nem támadható. Ha már most az igazgatóság az uj részvények kibocsátásánál megsérti egyes részvényesek érdekeit, ugy nyilvánvaló, hogy ez utóbbiak nem léphetnek a közgyűlési határozat megtámadásának útjára, mert hi­szen ily őket sértő határozat egyáltalában nem is létezik. Nem tehetnek tehát mást, mint kár­térítési keresetet érvényesíthetnek az igazga­tóság ellen, ha igazolni tudják, hogy részéről vétkes magatartás forgott fenn. Ily kártérítési kereset szintén csak mint általános actio doli jöhet figyelembe, mig a kereskedelmi törvény 189. §-a azért nem jöhet számba, mert a keres­kedelmi törvény, illetve az alapszabályok meg­sértése nem forog fenn. A német irodalom­ban is az az általános felfogás, hogy ha pél­dául az igazgatóság a közgyűlési határozat el­lenére valamely részvényest az elővételi jog­ból kizár, ugy az illető az uj részvények ki­bocsátása után csupán kártéritési igényt ér­vényesíthet, anélkül, hogy ezáltal az uj részvé­nyek jogi hatálya bármely irányban érintet­nék. Mint látjuk tehát, az esetek túlnyomó többségében a részvényest technikailag nem illetheti meg más jog az uj részvények kibo­csátásánál szenvedett sérelme orvoslása cél­jából, mint kártéritési igény érvényesítése és igy ez is megerősíti azon nézetünket, hogy nem lehet több jogot koncedálni a részvényeseknek azon kivételes esetre sem, ha az uj részvények kibocsátása a szabálytól eltérőleg nem az igaz­gatóság, hanem közvetlenül a közgyűlés ut­ján történik. Ha már most fentiek értelmében elfogad­juk azt, hogy részvényemissziók alkalmával szenvedett állítólagos károsodások elhárítá­sára nincs más mód, mint vétkes károkozást feltételezve a kártérítési kereset érvényesítése, ugy nyilvánvaló, hogy a kérdésnek méreg­fogát kihúztuk és nem kell félni attól, hogy át­látszó célzattal indított próbálkozási perek özönével tétessék bizonytalanná a részvény­társaságok élefe. Xjlészvényjogi kérdések a Reichsgericht gyakorlatában. Irta: Dr. Fenyves Béla. A részvénytársasági forma igen nagy nép­szerűsége, a gazdasági életen szinte uralkodó szerepe természetszerűen magával hozza azt, hogy mind több és több olyan kérdés vetődik fel, amelyre a törvények egyenes választ nem adnak. Természetes, hogy az írott jognak e hé­zagait a birói gyakorlat van hivatva kitölteni, a külföldön csak ugy, mint minálunk. Éppen ezért fokozott jelentőségű az a birói gyakor­alakul s amely — különösen nálunk, elavult, túlságosan elasztikus részvényjogunk mellett — a jövendő törvényi szabályozásnak irányt mutat. Az uj (1897-iki) német kereskedelmi tör­vény a miénknél sokkal kimerítőbben és biány­talanabbul szabályozza a részvény jogot és mégis azt látjuk, hogy ott is sok olyan kérdés merül fel, amelyre — miután a törvény hallgat — a birói gyakorlat csak ingadozva és nem is mindig közmegnyugvásra adja meg a választ. A Reichsgericht részvényjogi gyakorlatából közöl néhány esetet a Deutsche Juristen-Zei­tung ez évi 7—8. füzete, amelyek közül néhá­nyat a következőkben fogunk röviden ismer­tetni. 1. Alaptökefelemelés, a) A tényállás a kö­vetkező: alperesi részvénytársaság közgyűlése elhatározta az alaptőke felemelését oly módon, hogy 6000 darab uj, névre szóló részvényt bocsát ki, amelyek csak az igazgatóság (Auf­sichtsrat) beleegyezésével ruházhatók át, a nye­reségből korlátozott mértékben részesednek és mindegyik 3 szavazattal bir. A régi részvénye­sek elővételi jogát kizárták s az uj részvénye­ket egy banknak adták át, amely szerződésileg kötelezte magát, hogy 10 éven belül a részvé­nyeket nem viszi a piacra s szavazatának gya­korlási módja tekintetében is erős korlátozás­nak vetette alá magát. A Landesgericht és Oberlandesgericht az uj részvények kibocsátá­sáról hozott határozatot semmisnek nyilvání­tották; a Reichsgericht megváltoztató Ítéletet hozott s a keresetet elutasította. Indokai nagy­jából a következők voltak: a részvénytársaság és a bank között kötött szerződés, amely az át­vétel feltételeit szabja meg, nem esik a rész­vényjog szabályozása alá, mivel ez egy a rész­vénytársaság és a részvényes között kötött külön szerződés. A szerződés magában véve még nem korlátozza a részvényekhez fűződő szavazati jogot, mert a szavazatoknak a bank által szerződésellenes módon való gyakorlása dacára szavazatuk nem lenne érvénytelen. A régi részvényesek elővételi jogának kizárása nem teszi a kérdéses határozatot megtámad­hatóvá. A hármas szavazati jog ellen sincs a Reichsgerichtnek aggálya, mivel fennforgó­nak látja a HGR. 185., illetőleg 252. §-ában emiitett esetet; az előbbi szerint: «im Gesell­schaftsvertrage können für einzelne Gattungen von Aktién verschiedene Rechte ... festgesetzt werden», az utóbbi szerint pedig: «... werden mehrere Gattungen von Aktién ausgegeben, so kann der Gesellschaftsvertrag den Aktién der

Next

/
Thumbnails
Contents