Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 5. szám - Moór Gyula: Bevezetés a jogfilozófiába. Budapest, 1923 [Könyvismertetés]

76 KERESKEDELMI JOG 5. sz. a 19. század munkamegosztási rendszeréből kisarjadzott mechanizmusba, rávetette magát a jog nagy lepedőjének egy kis csücskére és faragta, pallérozta, csiszolta a «részleteket», teljesen megleledkezve arról, hogy a jog egységes egész, amelyet egynemű anyagból összetett elvek vérkeringése táplál, s ha nem ismerem azt a nedvet, amely a jog valamennyi csücskét életben tartja, sohasem fogok arra sem rájönni, hogy mit tartok a kezemben. Ez az oka annak, hogy a nagyfokú specializálódás, az egyes részleteknek aprólékos kidolgozása magát a jog tudományát nem fejlesztette, mert olyan sürü bozótot tenyésztett, annyi fát ülteti el a jog erdejében, hogy a sok részlettől, a tételes jogszabályokhoz csatlakozó kazuisztikától nem látták a jogászok — a jogot. Hogy a jogfilozófia ismét megtalálta önmagát és felemelkedett arra a magaslatra, amelyről termékenyítőleg és eszméltetőleg tudja bevilágítani a jog legelrejtettebb zugát, az oroszlánrész Stammler érdeme. Stammler korszakot alkotó munkálkodása annak a felismerésében kulminál, hogy igenis vannak alapvető, a jog egész birodalmát átható kérdések, amelyekre a tételes jogász válaszolni nem tud, de amelyeknek világosan látása nélkül, részlettudományát komolyan megismerni képtelen. Ilyen kérdés magának a jog fogalmának egyetemesen érvényes elhatárolása, de ilyen kérdés a jog helyességének megállapításánál irányadó értékmérőnek a felkutatása is. Hiszen plauzibilis, hogy nem fejlődhetik és nem mélyülhet el az a speciális jogtudomány, az a törvényalkotás és jogalkalmazás, amely nem látja tisztán a jognak, mint társadalmi jelenségnek a lényegét és nincsen megbízható mérő eszköz a kezében a jog helyességének megállapítására. Stammler fellépése valóságos releváció erejével hatott és megteremtette a jogfilozófia renaissance-át, amely nem a multtal-szakitásban, hanem a mult eredményeinek átértékelésében látta a jogfilozófia fellendülésének biztositékát. Az uj jogfilozófiának világhírű magyar képviselője a korán elhunyt Somló Bódog volt, aki «Juristische Grundlehre. Leipzig, 1917.» cimü hatalmas müvében testet adott a jog fogalmát kutató jogi alaptani jog filozófiának. Az ő emlékezetének ajánlja Moór Gyula fenti könyvét. A könyvnek legnagyobb értéke abban van, hogy áttekinthető rendszerbe foglalja a modern jogfilozófia valamennyi problémáját; tehát nemcsak az u. n. alaptani jogfilozófiát, hanem a szociológiai jogfilozófiát (amely a kauzális összefüggéseket kutatja)' és az értékelő jogfilozófiát is. És igy megajándékozta a magyar jogirodalmat egy olyan megbízható kalauzzal, amely lebilincselően érdekes stílusban, hatalmas perspektívával, a legrigorózusabb tudományosság követelményeinek is megfelelő objektivitással és alapossággal bemutatja nekünk, tételes jogászoknak is, az uj jogfilozófia minden értékes eredményét. Szerző müvének kritikai boncolásába nem kívánkozunk belemenni. Ki kell emelnünk azonban a kitűnő munkának azt a nagy erősségét, hogy nem távolodik el metafizikai ködben a jog realitásától, hanem biztos kézzel alkotta meg azokat a csatornákat amelyeken keresztül a jogfilozófia értékes eredményei termékenyítőén képesek elárasztani a pozitív jogtudományok egész birodalmát. Olvasóinknak a legmelegebben ajánljuk figyelmébe a hézagpótló müvet. (Kö.') HAZAI JOGGYAKORLAT. A magyar királyi Kúria jogegységi tanácsának 26. sz. polgári döntvénye. (Vonatkozással egyfelől a m. kir Kúriának P. V. 449/17—1921. számú, másfelől P. III. 716/ 31—1922. számú Ítéleteire.) 69. Ha ingatlanra vonatkozó vételijog (opció) gyakorlására a szerződés szerint nyitvaálló időben a szerződés tárgyának értéke a forgalmi viszonyok előre nem látott alakulása folytán aránytalanul emelkedett, a tulajdonos ily viszonyok fennállása alatt az eladás kötelezettsége alól mentesül, és az opció ily körülmények közt nem gyakorolható abban az esetben sem, ha a jogosított a szerződéses vételár helyett szolgáltatni hajlandó azt az összeget, amely az ingatlan értékének az opció érvényesítésekor megfelel. Indokok: A m. kir. Kúria két tanácsa ellentétes elvi álláspontot foglalt el abban a kérdésben, hogy a vételijog a változott gazdasági viszonyok között is gyakorolható-e abban az esetben, ha a jogosított a szerződéses vételár helyett felajánlja és szolgáltatni kész az ingatlan tulajdonosának azt az összeget, amely a vételi jog érvényesítésének időpontjában az ingatlan értékének megfelel, és hogy ennek ellenében a tulajdonos kötelezhető-e a teljesítésre? A m. kir. Kúria elnöke az elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását az 1912. évi december hó 12. napján 59,200/1912. I. M. szám alatt (Igazságügyi Közlöny XXI. évf. 12. sz. 411. lap) kelt rendelet 1. §. első bekezdésének 2. pontja alapján szükségesnek találván, azt az 1923. évi január hó 30. napján 1922. El. XII. G. 21. szám alatt kelt intézvényével a jogegységi tanács elé utalta. A tkvi rend. 63. §-a az adásvevési jogot oly puszta zognak nevezi, amelynél fogva a tulajdon csak a megállapított feltételek teljesítése mellett szereztethetik meg. A vagyonátruházási illetékről szóló 1920: XXXIV. t.-c. 102. §-ának második bekezdése pedig következően rendelkezik: «ugyancsak az adásvételi illeték jár akkor is, ha a szerződéssel valaki azt a jogot szerzi meg, hogy valamely ingatlant annak tulajdonosa meghatározott feltételek mellett tulajdonába átbocsájtani köteles. Ha ilyen esetben a vevő a vételi joggal él és a jogügylet létrejön, ujabb illeték kiszabásának helye nincs». A m. kir. Kúriának 1921. évi június hó 30-án P. III. 1544/1921. szám alatt kelt Ítélete következően irja körül a vételijogot: «A vételijog oly eladási ajánlat, mely szerint a tulajdonos meghatározott időpontig az előre megállapított vételáron valamely tüzetesen megjelölt dolgot átbocsátani köteles, ha az általa vevőként előre kiszemelt egyén a meghatározott időn belül kijelenti, hogy vételi jogával él és a megállapított vételárat megadni hajlandó.» Ezek szerint a vételijog (opció) csak igényt biztosit és csak feltételes jogot ad az ingatlan tulajdonára, a tulajdonjogot azonban annak alapján a jogosított csak akkor szerezheti meg, ha teljesiti azokat a feltételeket, amelyektől a vételi jog