Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 5. szám - Az opció mibenléte. [1. r.]

5. sz. KERESKEDELMI JOG 67 ajánlat pedig még nem keletkeztet magában jogviszonyt, helyesebben azt a jogviszonyt nem, amelynek tartalmaként az opció mint alanyi jog adódik. Ha pedig nem ajánlat az opció, olyankor, amikor az mint mellékszerződés szülte jogviszony alanyi joga áll előttünk, nem lehet ajánlat akkor sem, ha önállóan, más viszonytól függetlenül létesül. Mibenléte, jogi természete mindig ugyanaz; nem lehet más és más a szerint, hogy biborban (valamely főszerződés keretében), vagy kunyhóban (önállóan) születik meg. Ahoz ugy gondolom kétség sem fér, senki másként nem látja, hogy az opció alanyi jog. Ha pedig ez igy van, akkor az is nyilvánvaló, hogy mint alanyi jog csak valamelyes jogviszony tartalma lehet. Kell tehát valami priusnak lenni, ami a jogviszonyt s ennek tartalmául az opciót, mint alanyi jogot adja. Kell valami tényállás, amihez a jogszabály szavainál fogva a jogviszony keletkezése fűződik. A communis opinio szerint az ajánlat csak egyik eleme annak a tényállásnak, amely a másikkal az elfogadással kiegészülve a szerződést mint jogviszonyt létesitő, keletkeztető tényállást adja. Azért szólok communis opinio-ról, mert van olyan felfogás is, amely szerint az ajánlat egyoldalú jogügylet, amilyennek nézik a dij' kitü/ést, az értékpapir kiállitást, a végrendeletet. Külön tanulmány tárgyává tehető — magam is foglalkozom vele — annak a kérdésnek dűlőre vitele, hogy lehet-e egyáltalán egyoldalú jogügyletről, mint jogviszonyok sorsát intéző tényállásról beszélni? Magam azon a nézeten vagyok, hogy ez önellentmondás. Ahoz, hogy én kényszerithessck valakit arra, hogy velem akár jogositottként jogviszonyba lépjen, helyesebben, hogy én puszta akarat kijelentésemmel valakit akár hitelezőmül jogviszonyba léptethessek: ahoz nekem a jogszabály nem adhat erőt és hatalmat. Nem is ad. Felkínálhatom valakinek e megtisztelő poziciót s ha elfogadja, rendben a dolog. De akarata nélkül az nem megy. Vagy a jogügylet mai dogmatikáját kell egészen átdolgozni, tehát a jogügyletnek más fogalmát megalkotni, vagy pedig le kell mondanunk az egyoldalú jogügylet kategóriájának használatáról. De mondom messze vinne az ezzel összefüggő kérdések tüzetes megbeszélése. Érjük be azzal, hogy az ajánlat a doktrína mai álláspontja szerint nem jogügylet. Az ajánlattevőt ha köti is ajánlata, ez csak azt jelenti, hogy amellett állani tartozik, attól a címzetthez való megérkezés pillanatától el nem állhat; de eladási kötelezettsége az elfogadás előtt nincs; vételi ajánlat esetében, az csak az elfogadás által kikerekített tényállás szülte jogviszonyból áll elő. Ajánlat elfogadása esetében a bíró ugy fog ítélni, hogy az elfogadással létrejött a szerződés s készen áll a jogviszony, amelyből folyóan egyenesen teljesítésre kötelez. Opció esetében csak azt mondhatja: eladásra kötelezted le magad, tehát kösd meg a szerződést, hogy létesüljön a vétel, aminek megkötésére vállalkoztál. Az ítélet ebben az esetben csak a szerződés megkötésére kötelezett fél erre szükséges akaratkijelentését fogja pótolni; amott ez már meghaladott álláspont. Az opcióban absztrakt eladási akarat jelentkezik s a kötelezettség abban van, hogy ezt konkrét formába is tartozik a kötelezett öltöztetni; az ajánlat konkrét akaratnyilvánítás az eladásra — amikor vételről van ugyanis szó. Az opciót az élet ugy fejlesztette ki, hogy az mint érték a forgalom tárgya is lehet; az opció mint jog átruházható. Az ajánlat nem átruházható, azt csak a címzett fogadhatja el, senki más, régebben egyetemes jogutód sem; a címzett halála hatálytalanította. Az általános magánjogban ma is ez a szabály. Ez is ellene szól annak, hogy az opció ajánlatnak legyen minősíthető. A fentebb idézett s az opciót szerződési ajánlatnak minősítő kúriai Ítélet akaratlanul is ellenmondásba keveredik önmagával, amikor a vételi joggal való élés esetében a dolog átbocsátásában álló kötelezettségről szól. A vételijoggal való élés feltételezi, hogy a jog meg legyen szerezve; a kötelezettség pedig a dolog átbocsátására feltételezi a kötelezettséget: a kettő együtt pedig a már keletkezett jogviszonyt. Az ajánlatban e jog és kötelezettség még nincs meg. Mellékesen legyen megemlítve, hogy az a következtetés pedig, amit ez az Ítélet az ajánlatból levon: «a vételijog ajánlatfogalmából következik az az okszerű előföltétel, hogy mindkét félnek lekötelezése attól van függővé téve, hogy az előre meghatározott időtartamon belül a kialkudott értékkiegyenlités ugyanaz maradjon», hogy mást ne mondjak — egy kissé sikamlós. Csak éppen az nem következik az ajánlat fogalmából, hogy a meggondolásra nyitva álló idő alatt beálló értékváltozás hatálytalanná teszi az ajánlatot. Ily jogszabály teljesen megbénítaná a javak forgalmát. Távollevők között alig volna ügylet köthető; mert hiszen az ár folyton hullámzik, normális viszonyok között is. Ki fogalkoznék távollevők között ajánlatelfogadással, ha ki volna téve annak, hogy az időközben bekövetkezett áremelkedés a megtett ajánlattól való elállásra jogosítja fel az Ajánlattevőt? Alig hiszem, hogy a kir. Kúria hatálytalannak mondaná ki azt az egyheti szóban állás mellett tett eladási a jánlatot, amely literenként száz korona árban boreladásra tétetett, ha a hét végén a bor ára 105 vagy akár 110 koro-