Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 4. szám - Gróf Klebelsberg kultuszminiszter felismerve ...

62 KERESKEDELMI JOG 4. sz. sek által elhelyezett 1331 drb. ezüst pénz egészben kitelt volna-e? . Ugyanis, ha az alperes birtokában megvolt egyedekből az egész mennyiség kitelt volna, ez esetben az alperes a keresetbe vett 623 drb. ezüst pénz kiadásáért a felperesekkel szemben felelős. Ellenben ha az egészben való kitelés megállapitható nem lenne, tisztába hozandó az, hogy az összes tulajdonosok által letett ezüst pénzek számbavétele mellett az alperes birtokában megvolt érmék arányos elosztása esetére, a felperesek letett értékeire mennyi jutott volna, mert amenynyiben a felperesek részére kiadott 708 drb. két koronás a megállapítandó helyes aránynak megfelelő összegen alul állana, ez esetben az alperes a 708 darabon felüli arányos összeg kiadásáért felelős. Tétel. 57. A K. T. 346. §. második bekezdése érielmében, ha oly hiányok forognak fenn, amelyek az áru megérkezésekor, rendes üzleti kezelés mellett fel nem ismerhetők, akkor az árleszállitási igény érvényesítése szempontjából a minőségi kifogás a K. T. 349. §-a szerint hat hónapon belül későbben is megtehető és az áru azonnali kifogásolása csakis abban az esetben lényeges, ha a vevő az árut az eladó rendelkezésére kívánja bocsájtani. (Kúria P. VII. 3645/1922. sz. a. 1923. febr. 9-én.) 58. Az e részben állandóan követett bírói gyakorlatban elfogadott jogelv értelmében oly esetben, amikor a vételár még megfizetve nincsen, illetve azzal a vevő késedelmes és az áru még átadva nincsen, az áraknak időközben közhatóságilag történt maximálása esetén, amennyiben a legmagasabb árát szabályozó kormányrendeletnek a korábban létesült szerződésre visszaható ereje nincsen, az eladó az árut a végből, hogy kártérítést követelhessen, nem köteles a K. T. 352. §-a értelmében a K. T. 347. §. rendelkezésének megfelelően eladni, hanem az árut a hatóságilag megállapított legmagasabb áron eladhatja, vagy megtarthatja és kártérítésül a szerződési ár és a teljesítésre szerződésileg kikötött időben volt ezen legmagasabb ár közti különbözetet érvényesítheti a vevővel szemben. (3781/1918. M. E. sz. rendelet 10. §. 2. bekezdés.) (Kúria P. IV. 2845/1922. sz. a. 1923. febr. 9-én.) 59. Az e részben a birói gyakorlatban elfoglalt jogi álláspont szerint olyan esetben, amikor az árunak tőzsdei vagy piaci ára van, a K. T. 352. és 347. §-ai szerinti eladásnak első sorban szabad kézből kell megtörténnie ezen tőzsdei vagy piaci árra figyelemmel s amennyiben az eladó ettől kényszerítő ok nélkül eltérve az árut nyilvános árverésen és a napi tőzsdei vagy piaci áron alul adatja el, az esetben az ekként előállott árkülönbözet nem esik a vevő terhére s a vevő csak a tőzsdei vagy piaci ár és a szerződési ár közti különbözetért felelős. (Kúria P. IV. 3020/1922. sz. a. 1923. febr. 23-án.) Fedezeti vétel. 60. A szerződéses s a fedezeti vételár közti különbözet megtéritésére a szerződésszegő eladó az anyagi jog értelmében csak abban az esetben kötelezhető, ha a vétel tárgyául szolgáló árut megfelelő kereskedői gondosság kifejtése mellett sem szerezhette be a szerződéses vételárt meghaladó összegen alul, elvileg kizártnak kell tehát tekinteni az árkülönbözetre való igény érvényesíthetőségét akkor, ha a vevő a neki az eladó által nem szállított árut kellő körültekintés mellett a teljesítés helyén vagy annak közelében a szerződéses vételárnál alacsonyabb áron is beszerezhette volna. (Kúria P. VII. 2591/1922. sz. a. 1923. február 20.) Gazdasági lehetetlenülés. 61. A gazdasági lehetetlenülésre nem hivatkozhatik az a fél, aki a vételárat már előre felvette, hacsak nem igazolja, hogy az áru vételára aránytalanul nagyobb mértékben emelkedett, mint amely mérvben a korona vásárló ereje csökkent. (Kúria P. VII. 3685/1922. sz. a. 1923. febr. 13-án.) * Indokok: A fellebbezési biróság továbbá a fel- ' perest teljesítésre irányuló kereseti kérelmével, az alperesnek ez irányú kifogása folytán, abból az okból utasitotta el, mert a kereseti evőkészlet ára, az irányadó tényállás szerint a felperes által 1919. február 17-én alperesnek egészben előre kifizetett 5900 K szerződéses vételárral szemben a kereset megindításakor 40,000 K-t, a fellebbezési birósági Ítélet meghozatalakor pedig már 60—70,000 K-t tett ki s igy oly rendkivüli mérvben emelkedett, hogy az alperesi szolgáltatás és a felperes által már teljesített ellenszolgáltatás között rendkívül nagy aránytalanság forogván fenn, a teljesítés az alperesre nézve utólag gazdaságilag annál is inkább lehetetlenné vált, mert az alperesnek a teljesítésre való kötelezésével az alperesre szerződésszegésével arányban nem álló anyagi hátrány háramolnék, a felperesre nézve pedig az rendkívül nagy vagyoni előnnyel járna, amiért is a fellebbezési bíróságnak jogi álláspontja szerint az alperes az ebben az irányban kifejlődött birói gyakorlat által követett jogszabály értelmében teljesitésre nem kötelezhető. Ez az álláspont téves. A birói gyakorlat * Hasonlóan: Kúria P. VII. 3832/1922. sz. a. 1923. febr. 28-án.