Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 4. szám - Gróf Klebelsberg kultuszminiszter felismerve ...

4. sz. KERESKEDELMI JOG 59 HAZAI JOGGYAKORLAT. Választott bíróság. 48. Választott bírósági eljárás folyamatba tételére való kötelezettségvállalás a kereskedelmi üzlet folytatásával és az ezzel rendszerint szükséges ügyletekkel kapcsolatba egyáltalán nem hozható, ennélfogva a kereskedelmi meghatalmazottnak, a K. T. 43. §-ban szabályozott jogköre, ily jogcselekményre ki nem terjed. (Kúria P. VII. 3418/1922. sz. a. 1923. jan. 25-én.) Kezesség. 49. Igaz ugyan, hogy a közönséges (egyszerű) kezes a hitelező kielégítését mindaddig megtagadhatja, amíg a hitelező ki nem mutatja, hogy követelését a főadósos végrehajtás utján behajtania nem sikerült, ámde a hitelező ennek dacára sincs elzárva attól, hogy követelésének érvényesítése céljából adóssal együtt a kezest perbevonja, viszont ebben a perben a kezes is a hitelező ellen mindazokat a kifogásokat érvényesítheti, amelyek a kötelezettség alól való szabadulását eredményezhetik. (Kúria P. IV. 3174/1922. sz. a. 1923. márc. 9-én J Bankbizományi ügylet. 50. A megbízott a megbízás késedelmes teljesítése idején előállott árfolyamnyereséget a megbízónak kiadni tartozik. (Kúria P. IV. 3075/1922. sz. a. 1923. február 22.) Indokolás: A megállapitott s e részben meg nem támadott tényállás szerint a felperes a kereseti összeget azzal a megbízással adta az alperesnek, hogy azon a saját nevében osztrák kifizetésekéi (devizát) vásároljon és ezzel 8 napon belül a felperesnek Bécsben levő hitelezőit fizesse ki s hogy az alperes a megbízás ezen utóbbi részével késedelmes volt. E tényállásból kifolyóan kétségtelen, hogy a felek közti jogviszony bizományi volt, következően, amennyiben az alperes az osztrák devizákat kedvezőbben vásárolhatta meg, az ebből eredő előny a K. T. 378. §-a értelmében a megbizó felperest illeti. Azt a tényt, hogy az osztrák deviza árfolyama a fellebbezési biróság Ítéletében felsorolt időkben az ott megállapitott összegekre csökkent, a fellebbezési biróság a 9. sorszámú ira»t tartalmával egyezően állapította meg; _tehát alaptalan az a panasz, hogy a fellebbezési biróság e tényeket annyiban eljárási szabály megsértésével állapította meg, hogy a ténymegállapításra vezető indokát elő nem adta (Pp. 270. §.). Ezen ténymegállapítás jogi folyománya pedig az, hogy az alperes ezen, a késedelme ideje alatt előállott árfolyamcsökkenés folytán támadt nyereséget a fent kifejtettek értelmében a felperesnek kiadni tartozik. Valorizáció. 51. Az eladó azt a vételárösszeget, amelynek ellenében árut nem szállított s a forgalmi viszonyok időközi megváltozása folytán nem is szállíthat, az eredeti állapot visszaállítása végett a vevőnek • mai értékben visszaadni köteles. (Kúria P. VII. 3531/1922. sz. a. 1923. január 31.) A m. kir. Kúria: a felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt ad s a fellebbezési biróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy az alperest 50,000 korona tőkének, ez után 1920. évi augusztus hó 7. napjától járó 5% kamatnak leendő megfizetésére kötelezi. Indokok: Nem vitás a peres felek között, hogy felperes az 1911. évben létrejött szerződés értelmében az alperesnél összesen 3700 darab műfogat kötött le a 3070 K összvételár teljes lefizetése mellett akként, hogy azokat neki szükségletéhez képest, az időszakonkénti összeállítás szerint tartozik az alperes szállítani, illetve kiszolgáltatni, nem vitás az sem, hogy felperes a kérdéses müfogakból 1915. évig összesen 2845 darabot átvett az alperestől s igy hátralékban maradt még 855 darab. A kereset arra irányult, hogy köteleztessék alperes ennek a 825 darab müfognak a leszállítására; ezt a kereseti kérelmét felperes az elsőbirósági eljárásban alperes által előterjesztett pergálló kifogás folytán akként módosította, hogy alperes a müfogak ki nem adása esetében 50,000 K tőkének s járulékainak megfizetésére köteleztessék s amennyiben a műfogak többet érnének 50,000 koronánál, az ezt meghaladó értékről lemond; felülvizsgálati kérelmében pedig 250 darab müfog kiszolgáltatása vagy 50,000 K kár megtérítése iránt terjesztett elő marasztalási kérelmet. A felperes által a fennebb kiemelt tényállás szerint az alperesnek a 3700 darab műfogért előre kifizetett 3070 koronából egy-egy müfogra 80 fillér, tehát a felülvizsgálati eljárásban leszállított kereset tárgyául szolgáló 250 darab müfogra öszszesen 200 magyar aranykorona esik. Ez a 200 magyar' aranykorona az 1923. évi január hó 27-én a 2980/X—1923. sz. alatt kibocsátott rendelet (Budapesti Közlöny 1923. évi január 30-án megjelent 23. számában) értelmében az aranyparitáshoz viszonyítva koronánként 500, vagyis összesen 100,000 magyar koronának felel meg, mig a 250 darab müfog mai forgalmi ára a peres felek egyező előadása a köztudomás szerint ezt az öszszeget jelentékenyen meghaladja. A 250 darab müfog szállításával tehát a felperes olyan vagyoni előnyhöz jutna, amely az általa teljesített szolgáltatás értékével arányban nem áll s igy felperes a szállítással való teljesítésre vonatkozó anyagi jogszabályok rendelkezéseivel szemben igényt friem tarthat. De nem követelhet a felperes kártérítést sem, mert a fellebbezési biróság Ítélete szerint a perben nincs oly adat, amelyből alperesnek a szállitás körüli vétkességére lehetne következtetni s ezzel