Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 4. szám - Befeketités (dénigrement)

4. sz. KERESKEDELMI JOG 53 tana fel. A hitelértesitésnek a befeketitéssel szemben kialakulandó helyzetével alább külön fogunk foglalkozni. Ezen a helyen csak arra akarunk még rámutatni, hogy a 13. §-nak a bizonyítási teher kérdésében elfoglalt és mindenesetre a sértett terhére érvényesülő álláspontja igen sikerült ellensúlyozója annak a tágkörü oltalomnak, amelyet a tvt. a befeketités ellen ad. Amennyire helyes és kereskedelmi-etikánk kifinomodása érdekében üdvös gondolat volt kereskedőinknek a befeketités minden elképzelhető változatával szemben a felvértezése, ép annyira indokolt annak intézményes biztosítása, hogy a befeketités vádjával csakis az a kereskedő illethesse versenytársait, aki ellen valóban meg nem engedhető, támadó cselekmények követtettek el. Ez pedig csak ugy volt megvalósítható, hogy a bizonyítási teher a sértett vállaira helyeztetett. Megvédlek minden befeketitéssel szemben, de csak ugy, ha kimutatod, hogy a jóhirnevedet megtámadó állítás vagy kifejezés valótlanságot tartalmaz, avagy az ugyanilyen irányú egyéb cselekmény az üzleti tisztességbe ütközik. Ez a 13. §. konstrukciója; és ez a konstrukció teljes mértékben megóvja az alapos és helytálló kritika szabadságát és a tisztességtelen eszközökkel dolgozó versenytársak kipellengérezésének és kitaszitásának a lehetőségét! És hogy a 13. §. imigyen a befeketitéssel veszélyeztetett becsületes kereskedő jogos érdekét egy sorba állította a tisztességtelen kereskedőnek a szabad kritikával lehetetlenné tételét követelő közérdekkel, — ebben rejlik a szabályozásnak eredetisége és egyben legnagyobb belső értéke. 7. A befeketités magánjogi következményei az 1. §. II. feltételei szerint az abbanhagy ás, kártérités, elégtétel és az Ítélet közzététele. Kártérítést és elégtételt csak vétkesség (szándékosság vagy gondatlanság) esetében lehet követelni. 8. Excursio. A befeketités és a hitelértesilés. A 13. §-ban hiányzik az 1914 : XLI. t.-c. 24. §. Il.-ével korrespondeáló olyan rendelkezés, amely a befeketitésnek a hitelértesitéssel a kapcsolatát és vonatkozását tisztázná. Ez a negatívum azonban korántsem hiánya a 13. §-nak, hanem meggondolt és tudatos hallgatás egy olyan kérdésről, amely a 13. §. tág tényálladékával felölelt befeketitéstől meglehetősen távol áll. Ennek az állitásnak bizonyítása érdekében szükségesnek mutatkozik a hitelértesités jogi problémáinak rövid vázolása és az utalás arra, hogy kereskedőink minő oltalomban részesülnek a hitelértesitéssel okozott hátrányokkal szemben. a) A hitelértesités a kereskedelemnek igen fontos alapintézménye. Célja, hogy megbízható felvilágosítást (információt) adjon valakinek hitelképességéről. Nem «hitelbiztositás», mert minden józan kereskedőnek tudnia kell, hogy a hitelértesités a hitelezés kockázatát még nem veszi le vállairól. A hitelértesitésnél három személy szerepel: az értesített (aki bekéri valakiről az információt), a kérdezett (akiről az értesítő információt ad) és az értesítő (tudósító). A hitelértesités módjai: az öntudakozódás (maga a hitelező győződik meg leendő adósának vagyoni helyzetéről) és a tudakozódás harmadik személynél. Ennek az utóbbi módozatnak fajai: az üzletbaráti értesítés (az egymással üzleti összeköttetésben álló kereskedők informálják egymást ügyfeleikről) és a hivatásos értesités. b) Jogi szempontból a hitelértesitést a tanáccsal ós ajánlással (Bsz. 1382. §.) kell azonos elbírálásban részesíteni, mert mindháromban közös, hogy a címzettet nem kötik, akaratát nem határozzák meg, hanem csak — befolyásolják. Különbséget létesít a jogi elbírálás tekintetében az a körülmény, hogy ingyenes (szívességből tett) vagy visszterhes (díjazott) értesítésről van-e szó. Az első esetben az értesített és értesítő között szerződéses viszony nem keletkezik. Az értesítő az értesítésből eredő kárért (ami pl. annak folytán áll be, hogy az értesített a helytelen információ alapján fizetőképtelennek hitelezett) csak akkor felel, ha az értesítettet szándékosan és jogellenesen megkárosította. Visszterhes értesités esetében a két fél között szerződéses viszony keletkezik (quasi vállalkozási szerződés; az értesités a végzett tudakozódás eredménye), amelynek alapján az értesítő minden vétkességért felel. c) A kérdezett és értesítő között jogviszony az értesités egyik esetében sem keletkezik. Az értesítő azonban egyoldalúan hatol be a kérdezett személyiségi körébe. Ezt a «betolakodást» a jog csakis abban az esetben engedheti meg, ha azt az értesített jogos érdekének megóvása indokolja és az értesítő a kellő óvatossággal és alapossággal végzi el hivatását. Minden olyan esetben tehát, amidőn az értesítő hanyag és lelkiismeretlen eljárása vagy éppen szándékos rosszindulata valótlan és helytelen adatok közlésére vezet, — a jogrendnek a legnagyobb eréllyel kell a kérdezett oldala mellé állania. Hiszen a valótlan információ az értesítettnek csak parciális, a kérdezettnek ellenben exiszlenciális érdekét sértheti! Akiről a «Schimmelpfeng» iroda azt az értesítést adja, hogy teljesen megbízhatatlan, az legokosabban ugy jár el, ha az üzletét mindjárt be is csukja. A kérdezett a helytelen értesítésből eredő kárának megtérítését az értesítőtől az ált. magánjog szabályai szerint feltétlenül követelheti (Bsz. 1461. §. és nem vagyoni kárról is szó lévén: 885. §.). E mellett az 1914 : XLI. t.-c. 24. §. Il.-ének korlátjai között «hitelrontás» miatt bűnvádi eljárást is indíthat ellene. Ugyancsak a kérdezett érdekét védelmezi bírói gyakorlatunk, ha a hitelértesitésnél szokásos u. n. diszkréciós záradékot (amely szerint az értesített nincsen jogosítva a kapott információt, a forrás megjelölésével, mással közölni) nem ismeri