Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 4. szám - Befeketités (dénigrement)

52 KERESKEDELMI JOG 4. sz. A francia bíróság megállapította a befeketitést, dacára annak, hogy az adatok a valóságnak megfeleltek! (Ezt a 13. §. alapján a mi bíróságunk is megteheti, mert az- «üzleti tisztességbe ütköző cselekményröl» van szó.) c) Hogy mit ért a 13. §. «valamely tényre közvetlenül utaló valótlan kifejezés» alatt, azt egy néhány példa is megvilágítja. Arra a kérdésre, hogy milyen ember X. kereskedő, lekicsinylő kézlegyintéssel felelek. «Ugy-e megbízható ember B. vállalkozó?)) Felelet: «Naná, majd megbizható». Nem szükséges, hogy maga a tény, amelyre a kifejezés utal, valótlan legyen. Elég ha maga a kifejezés valótlan. d) A 13. §., érezve, hogy az 1914 : XLI. t.-c. 24. §-ának tényálladéka nem öleli fel a befeketitésnek valamennyi elképzelhető módozatát, a befeketités magánjogi következményeit megállapítja minden olyan az üzleti tisztességbe ütköző*cselekménnyel szemben is, amely a versenytárs hitelét vagy jóhirnevét megtámadja. És ezzel az intézkedéssel elhárítja a bírói gyakorlat útjából mindazokat az akadályokat, amelyeket az előbb (b) és c) alatt) ismertetett módozatok merevebb tényálladéka bizonyos befeketítő cselekményeknek megtorlása elé emel. Hogy minő cselekmények és magatartások kerülhetnek e rendelkezés folytán teritékre, azt általánosságban körülírni lehetetlen, és a példálódzó felsorolás is csak akkor fog lehetségessé válni, ha a bírói gyakorlat a konkrét eseteket megfelelő számban megjelöli. Ez alkalommal csak arra kell rámutatni, hogy a befeketitésnek ez a fiók «generális klauzulája» (amely az 1. §-sal szemben már csupán az «üzleti tisztességben» látj a a mértéket) törvényes alapot ad arra, hogy birói gyakorlatunk a befeketités veszedelmével szemben a francia birói gyakorlat elegánciájával és intenzivitásával szálljon síkra. Mert befeketitést lehet a 13. §. szerint megállapítani akkor is, ha az állított tény ugyan való, de az állítás vagy híresztelés módja beleütközik az üzleti tisztességbe (1. a b) alatti példát); ha nem valótlan tény állításáról, hanem pl. egy helytelen Ítélet, vélemény nyilvánításáról van szó; ha a tettes visszataszító külsőben teszi közszemlére a versenytárs áruját; ha nem tesz egyebet, mint a versenytárs plakátján hirdetett «nem piszkit» kifejezésből a «nem» szót törli, stb. stb. e) A befeketités jogkövetkezményei csak akkor állanak be, ha a valótlan állítás, kifejezés vagy más, az üzleti tisztességbe ütköző cselekmény valamely versenyvállalat hitelét vagy jóhirnevét veszélyezteti vagy hitelképességét csökkenti. Ezen a ponton a 13. §. nagyban közeledik a hitelrontás szabályozásához. Szükséges mindenekelőtt, hogy a tiltott cselekmény elkövettessék, «befejeztessék». Befejezett befeketitéssel állunk szemben, ha az állítás vagy híresztelés a címzetthez jut (ép ugy mint a becsületsértésnél) vagy ha a tettes az üzleti tisztességbe ütköző cselekményt végbeviszi. Nem mentesül a tettes, ha a tiltott állítást mint pletykát («azt beszélik, hogy nemsokára tönkremegy))), vagy más személytől nyert információ alakjában teszi meg. Nem szükséges az, hogy a befeketités eredménnyel járt légyen; tehát a sértett jóhirneve vagy hitele csorbát szenvedjen. Teljesen elég, ha a tiltott cselekmény ezeket az értékeket csupán veszélyezteti. Az sem szükséges, hogy a címzett a vele közölt valótlanságokat elhiggye. Befeketitést követek el akkor is, ha olyan valaki előtt állítok versenytársamról valótlanságot, aki az állítás helytelenségét tudja. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a befeketités meghatározott versenytárs ellen irányuljon. A konkurrenciának általános lekicsinylése nem befeketités, hanem legfeljebb az 1. §. alapján minősülhet t.-v.-nek. Az viszont közömbös, hogy a sértett egyes (fizikai) vagy jogi személy, annál is inkább, mert hiszen a befeketités nem is annyira személyeket, mint inkább magát a vállalatot támadja meg. Amint már emiitettük, a magánjogi következmények beállásához (abbanhagyás és ítélet közzététel) nincs szükség vétkességre. Elég a befeketités objektív fennforgása. 6. A 13. §. — nyilvánvalóan azt a megfontolást tartva szem előtt, hogy a befeketités minden elképzelhető módjának üldözése nem eredményezheti a jogos és alapos kritika elnémitását — az állítás vagy kifejezés valótlanságát valamint a cselekménynek az üzleti tisztességbe ütköző voltát a befeketités tényálladéki elemévé illetőleg az ezen a cimen indítandó per kereseti alapjává teszi. Ami azt jelenti, hogy ha a sértett nem tudja bizonyítani a valótlanságot vagy azt, hogy a cselekmény az üzleti tisztességbe ütközik, — a tettes ellen eljárásnak nincsen helye. A 13. §-nak ez a konstrukciója eltér a becsületsértés és rágalmazás, valamint a hitelrontás szabályozásától. Becsületsértésnél és rágalmazásnál u. i. elvileg közömbös az, hogy az inkriminált magatartás a valóságra támaszkodik-e vagy sem. A vádnak éppen ezért nem kell valótlanságot- állítani és bizonyítani. Sőt a vádlott is csak meghatározott esetekben exkulpálhatja magát azzal, hogy a valódiságot bizonyítja. Az 1914 : XLI. t.-c. 24. §-a a valótlanságot a hitelrontás tényálladéki elemévé minősiti; miért is itt a valótlanságot a vádnak kell állítani és bizonyítani. Ez a bizonyítási teher a felkérés alapján bizalmasan adott tudósítás esetében lényegesen fokozódik; mert a hitelértesitést mint hitelrontást csak akkor lehet büntetni, ha a vád nemcsak azt bizonyítja, hogy a tudósítás valótlant tartalmazott, hanem azt is, hogy a hitelértesitő tudta a valóságot és mégis valótlan információt adott. A 13. §. az 1914 : XL. t.-c. elvi álláspontját fogadja el, anélkül azonban, hogy á hitelértesités érdekében külön szabályt álü-