Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 4. szám - Befeketités (dénigrement)

4. sz. KERESKEDELMI JOG 51 A pénzintézetek a kamatozó csekkért kapott ellenértéket szabályszerűen elkönyvelik és midőn a kamatozó csekkben kibocsátókként önmaguknak meghagyják, hogy számlakövetelésükből fizetést teljesítsenek, a való tényeknek megfelelően járnak el és eljárásuk a csekktörvény szempontjából nem eshetik kifogás alá. A pénzösszeg határozott megjelölésének a követelménye a kamat tekintetében ép olyan hiánytalanul teljesithető, mint a tőkére vonatkozóan és ennélfogva a kamatozó csekk ebből a szempontból nem szolgáltat kifogásra okot. 4. A kiállítás helyének, évének, havának és napjának a megjelölése, valamint 5. a kibocsátónak név- és cégaláírása tekintetében előirt kellékek a kamatozó csekkben akadálytalanul érvényesülhetnek. A csekktörvény 24. §-ában meghatározott bélyegilletékkedvezmény a kamatozó csekket is feltétlenül megilleti, mert a kamatozó csekk a törvényben előirt követelményeknek minden tekintetben megfelel. >C Befeketités (dénigrement).* Irta : Kuncz Ödön. (Befejezés.) 5. A 13. §. — bármily rövidséggel kezeli is a befeketitést — igen pontosan és világosan jelöli ki a befeketités tényálladékának alkotó elemeit. Ahhoz, hogy valaki ellen befeketités cimén fellépni lehessen, szükség van arra, hogy a) a, cselekményt verseny céljából kövesse el, b) valótlan tényt állítson vagy hireszteljen, vagy c) valamely tényre közvetlenül utaló valótlan kifejezést használjon, vagy d) az üzleti tisztességbe ütköző más cselekményt kövessen el és e) a b)—d) alatt emiitett magatartás veszélyeztesse valamely meghatározott versenyvállalat hitelét vagy jóhirnevét, avagy hitelképességét csökkentse. Ez az analizis egymagában is rámutat arra, hogy a 13. §. tömör szabálya mennyi fontos és nehéz kérdést foglal magában, amelyekre a törvénymagyarázatnak és jogalkalmazásnak kell feleletet adni. a) A 13. §. a befeketitést csupán mint a t. v. egyik tipusos megjelenési alakját kezeli és éppen ezért csakis olyan esetre létesiti a magánjogi oltalmat, amidőn a tettest versenyző célzat vezeti. Hogy mi a «versenyző célzat», azt már több izben megmondottuk. Habár a befeketitést rendszerint a versenytárs követi el és a 13. §. szövegezése is erre a szabályra van figyelemmel, — kétségtelen, hogy a 13. §. alapján fel lehet lépni olyan valaki ellen is, aki ugyan nem versenytárs, de a sértett valamely versenytársa érdekében követi el a tiltott cselekményt (pl. a füszerkereskedő előnytelen külsőben teszi kirakatába az egyik pezsgőgyáros pezsgőjét, hogy annál nagyobb * Részlet szerzőnek a tisztességtelen versenyről szóló 1925 : V. t.-c.-hez irt kommentárjából. legyen a kontraszt a kirakatban, csinos kiállításban szereplő másik pezsgőgyáros árujával szemben). A versenyző célzat u. i. ebben az esetben is fennforog. A versenyző célzat nélkül végbevitt befeketités ellen az általános magánjog hivatott magánjogi oltalmat adni. A büntetőjogi oltalmat az 1914 : XLI. t.-c. ilyen esetben is megadja. b) A befeketités első módjakónt a 13. §. az 1914 : XLI. t.-c. 24. §-ával egybehangzóan a valótlan tény állítását vagy híresztelését jelöli meg. Ez a befeketitésnek rendszerinti módja, A versenytárs a tőzsdén nagyban játszik, nem megbízható, nem teljesiti pontosan vállalt kötelezettségeit, túldrágán dolgozik, súlyos beteg stb., az áru értéktelen, az egészségre ártalmas, szabadalmat sért, nem kóser stb.; a vállalat megszűnt, tönkrement, szédelgésre van alapítva, rosszul van organizálva stb. Mindmegannyi tény, amelynek állitásat vagy híresztelése befeketités, ha a valóságnak meg nem felel. Nincs szükség a befeketitéshez publicitásra. Elég, ha akár egy személy előtt adom le az állítást, mint pletykát. A híresztelésnek módja lehet: hirlapi közzététel, kirakatba helyezés, plakátirozás, körlevelekbe felvétel stb. A 13. §. nem követi a német törv. 14. §-át, amely taxative sorolja fel azt, hogy miről kell elhangzania a valótlan állitásnak, és éppen ezért a befeketitést a tvt. alapján nem csak akkor lehet megállapitani, ha valaki a vállalatról, a vállalat tulajdonosának vagy vezetőjének személyéről, vagy a versenytárs áruiról vagy szolgáltatásairól állit valótlan tényt, hanem akkor is, ha a valótlan állítás bármi másra is vonatkozik, de mégis alkalmas a befeketitésre. Így pl. a mi jogunkban nem lesz vitás, hogy lehet-e valakit befeketités cimén felelősségre vonni abban az esetben, ha a valótlan tényt a versenytárs feleségéről («kitünő üzletember; kár, hogy a felesége olyan nagy lábon él»), alkalmazottjairól («valóságos rablóbanda veszi körül») stb. állítja vagy híreszteli. Ezek a példák is mutatják, hogy mennyire helytelen egy olyan proteuszszerüen változó jelenséget, mint aminő a befeketités, exakt tényálladékkal és taxacióval megmereviteni. Hogy a valótlan tény állitásának nem szükséges a sértett becsületét sértőnek lennie, arra már rámutattunk. A valótlan tény hiresztelésével kapcsolatos befeketités igen sok esetben egybeolvadhat a reklámsdédelgéssel. A francia bíróságoknak állandó gyakorlata szerint az olyan reklám, amely egy meghatározott versenytársról állit valótlan tényt, kimeriti a dénigrement tényálladékát is. Pl. óvást emelek, nehogy a közönség összetévessze áruimat X. Y. silány áruival. Egy lapkiadó leközölte a konkurrens lapok előfizetési dijait, feltüntetve mellettük a saját lapjának is előfizetési diját; nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy mindenki meggyőződhessen arról, hogy az ő lapja a legolcsóbb.