Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 4. szám - A kamatozó csekkről

50 KERESKEDELMI JOG 4. sz. az meghatározott alakban kiállított okirat, amellyel a kiállító saját felelőssége mellett utasítja az utalványozottat, fizessen az okirat ellen az abban jogosítottnak bizonyos pénzösszeget, amely pénzösszegről rendelkezni a kiállító magát jogosítottnak nyilvánítja. Ezek a forgalommeghatározások nem hagyónak fenn kétséget arra nézve, hogy csekknek kell tekinteni és a csekktörvények szabályai szerint kell elbírálni azt az okiratot, amelyben a kiállító arra utasítja az utalványozottat, fizessen ki a csekk átadása ellenében a csekkben jogosítottként megnevezettnek, a kiállító követeléséből bizonyos összeget. A kamatozó csekk azoknak a kellékeknek egyikét sem nélkülözi és nem tartalmaz olyan alkotó elemeket, amelyek a csekk fogalmával ellentétben állanának. A jogi irodalomban csak két kérdés merül fel a kamatozó csekk jogérvényessége tekintetében. Az első kérdés az, hogy a kamat kikötése nem csökkenti-e a fizetendő pénzösszeg megjelölésének a csekknél nélkülözhetetlen határozottságát, a második kérdés pedig arra vonatkozik, hogy összeférhetetlen-e a csekk jogi természetével a kibocsátó ós az utalványozott személy azonossága? Ami mindenekelőtt a kamat kérdését illeti, ez a határozottság szempontjából nem eshetik kifogás alá abban az esetben, ha a kamatszelvények a kamatláb megjelölése helyett fix összegről szólnak. Minthogy ily megjelölés nem ütközik akadályba, a határozottságra vonatkozó aggály teljesen elesik. A kibocsátó és az utalványozott személy azonossága a csekknek sem a lényegével, sem a rendeltetésével nem összeférhetetlen. A kibocsátónak és az utalványozottnak a csekkben külön-külön szerepe van ugyan, de ezeket a szerepeket egy személy is hiánytalanul és hibátlanul betöltheti és ennélfogva a két szerepnek egy személyben való egyesülése alapos kifogás alá nem eshetik. A csekk rendeltetése szempontjából az a lényeges, hogy az abban foglalt fizetési meghagyás teljesítésének a lehetősége fennálljon, s hogy az, akinek a meghagyást teljesítenie kell, pontosan meg legyen nevezve. Azt lehet mondani, hogy a kibocsátó és az utalványozott azonossága a csekk megbízhatóságát még növeli is, mert a teljesítés biztositottabbnak tekinthető akkor, ha valaki maga igéri a fizetést, minthogy ha ezt másnak az utján helyezi kilátásba és eszerint ismeretlen szándékkal is számolni kell. A saját váltó intézménye és a csekknek a váltóval való rokonsága is támogatja azt az álláspontot, amely szerint nincs elvi akadálya annak, hogy a kibocsátó és az utalványozott egy és ugyanaz a személy legyen. A kamatozó csekknek a magyar törvény alapján való elbírálása is arra az eredményre vezet, hogy a kamatozó csekk a csekkekre nézve előirt jogszabályoknak minden tekintetben megfelel és a csekktörvény mértékét megüti. A magyar törvény a csekknek öt lényeges kellékét állapítja meg. Ezek a kellékek a kamatozó csekkben egytől-egyig hiánytalanul és hibátlanul megtalálhatók. 1. Az első kellék, amely szerint a csekk elnevezést magába az okirat szövegébe kell befoglalni, természetesen semmi nehézséget nem okoz. 2. Az utalványozottnak, vagyis annak a megnevezése, aki a fizetést teljesítse, akkor is kellően megtörténik, ha a kibocsátó önmagát nevezi meg utalványozottnak. A törvény a kibocsátót nem zárja ki azoknak a sorából, akikre a fizetés teljesítése bizható és a csekk lényege, valamint rendeltetése szempontjából nincs is semmi ok arra, hogy a kibocsátó a fizetés teljesítésének a szerepéből kizárassék. A csekknél az a fő, hogy annak a birtokosa tudja, kihez forduljon beváltás végett és még az is szükséges, hogy az utalványozott képes legyen a beváltásra, az azonban közömbös, hogy az illetőnek van-e még egyéb szerepe is a csekken. A kibocsátói minőség egyáltalában nem csökkenti a beváltási képességet. 3. A harmadik kellék szerint a csekknek azt a meghagyást kell tartalmaznia, hogy az utalványozott a kibocsátó (utalványozó) számlaköveteléséből határozott pénzösszeget fizessen, ez a meghagyás ellenszolgáltatástól vagy feltételtől függővé nem tehető. E szabály értelmében a csekkben meg kell nevezni azt a természetes vagy jogi személyt, akinek az utján a kibocsátó a fizetést kilátásba helyezi. Korlátozás hiányában mindegy az, hogy ki a kérdéses személy, csak az a fő, hogy az illető cselekvőképes legyen, a cselekvőképességet pedig a kibocsátói minőség nem zárja ki, sőt még nem is csökkenti. A meghagyásnak akként kell szólnia, hogy az utalványozott a fizetést a kibocsátó számlaköveteléséből teljesítse. Ennek a szabálynak a lényege abban nyilvánul, hogy készpénzből álló fedezeti alapot kell kijelölni. A fedezeti alap lényegén semmit sem változtat az, hogy nem harmadik személynél, hanem a kibocsátónál létezik. De nem csak lényegileg, hanem szószerint is eleget tehet a kibocsátó a törvénynek akkor, amikor önmagát jelöli ki utalványozottként. Egy személynek több önálló vagyoni érdeke és vagyoni tömege lehet. Ezek a vagyoni tömegek egymás irányában hitelezőkként és adósokként szerepelhetnek. így például valakinek a tejgazdasága tartozhatik bányavállalatának és viszont. A pénzintézetek egyik fiókja vagy osztálya hitelezője lehet a főintézetnek vagy a másik osztálynak és ezek a követelések és tartozások külön könyvelés és elszámolás tárgyai lehetnek.