Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 3. szám - Uj irányok és uj kérdések a valutajogban [2. r.]

3. sz. KERESKEDELMI JOG 45 megbízójának megnevezése nélkül — adja el a felperesnek, eladóként a kötlevelet ő irta alá, a kötés biztosításául kikötött 1000 kor. foglalónak átvételét ő ismerte el s ő vállalt kötelezettséget arra, bogy amennyiben az áru nem lesz megfelelő, ezt a foglalót visszafizeti. A kötlevél fennebb kiemelt adataival szemben a fellebbezési biróság az anyagi jog szabályainak megfelelően minősítette eladónak az alperest; ennek mint eladónak a kérdéses vételi ügyletből folyó kötelezettségét pedig az a körülmény, hogy alperes a kötlevél aláírása után L. állítólag az eladott áruk tulajdonosaként s a saját megbízójaként mutatta be a felperesnek, valósága esetében sem érinthetné, mert a megbízott által saját nevében a harmadikkal kötött vételi ügyletből eredő jogokat a harmadik, mint vevő csak a vele szerződő megbízottal s nem a vele szemben az ügyleten kívül álló megbízóval szemben érvényesítheti. Teljesen közömbös tehát az, hogy a kérdéses áruknak valójában L. volt-e a tulajdonosa, hogy őt alperes az áru tulajdonosaként mutatta-e be felperesnek s hogy az áru átadásánál az eladó részéről L. járt-e el, mert a fennebbiek szerint a szerződést alperes nem a L. megbízottjaként, hanem saját ^nevében, mint bizományos kötötte meg felperessel, a felelősség tehát felperes irányában nem L.-t, hanem az alperest terheli. Helyes ezeknél fogva a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperes a G) •/. alattiban foglalt jogügyletet megbízásból kötötte ugyan meg a felperessel, de nem a megbízója, hanem a maga nevében, mint ügyleti fél, tehát a K. T. 368. §-a szerinti bizományosképpen. Mivel pedig az alperes saját előadása szerint (4. sorsz. 2. old.) felperes a vételárat L.-nak, mint a pénzfelvételre jogosított egyénnek joghatályosan fizethette ki és mivel a fellebbezési bíróságnak e részben meg nem támadott ténymegállapítása szerint felperes a vételárt L.-nak az áru lemérlegelése előtt lefizette, ez a fizetés tehát az alperes kezéhez teljesített fizetésnek tekintendő, ezeknél fogva a felperes jogosan követelte az alperestől az áruval ki nem egyenlített vételárrészlet visszatérítését. Társaság feloszlása. 39. A magánjogi társaság feloszlása és tagjainak kizárása tekintetében irányadó általános anyagjogi szabályok lényegileg azonosak azokkal, amelyek a K. T. 100. §-a értelmében a kereskedelmi társaságokra alkalmazandók; a vitás jogkérdés eibirálása szempontjából tehát közömbös az, hogy a keresetben megjelölt társaság kereskedelmi vagy magánjogi társaság .tekintete alá esik-e? (Kúria P. IV. 4717/1922. sz. a. 1922. dec. 19-én.) Foglaló. 40. Egymagában azjiem vitás tény, hogy a felek a felperes vevő részéről az alperes eladónak adott kereseti 30,000 koronát a kötlevélben előlegnek nevezték, nem zárja ki, hogy a biróság a kereseti 30,000 koronát foglalónak minősitse. (Kúria P. VII. 3516/1922. sz. a. 1923. január 30.) Mert a K. T. 265. §-a szerint a kereskedelmi ügyletek megbirálásánál és értelmezésénél nem annyira a használt kifejezések betű szerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata szolgál irányadóul. Nem vitás, hogy alperes a vétel tárgyát képező 5000 darab tölgyfatalpfát a felperes lehívására folytatólagosan tartozott szállítani és kiköttetett az is, hogy a most kérdéses 30,000 kor., a szerződő felek megállapodása értelmében, az ügylet végleges lebonyolításáig az alperesnél marad. ' Ez a kikötés a fennforgó esetben elegendő alapot ad annak a megállapítására, hogy a felek valódi akarata szerint felperes a kötlevélben előlegnek nevezett 30,000 koronát foglaló gyanánt adta az alperesnek. Mert a kereskedelmi forgalomban folytatólagos (succesiv) szállítások esetén, a mindenkori szállításkor esedékes vételárból az előleg megfelelő arányban szokás szerint esetről-esetre levonatik, mig a foglaló a K. T. 276. §-a szerint csak a szerződés teljesítésével adatik vissza, vagy számíttatik be. Abból tehát, hogy a felek kifejezett nem vitás megállapodása értelmében a kereseti 30,000 kor. az ügylet végleges lebonyolításáig az alperesnél marad: okszerűen arra kell következtetni, hogy a felek az előlegnek nevezett kereseti 30,000 koronát, mely (az ügylet tárgyára 250,000 kor. értékű talpfa) tekintettel sem haladja meg a foglaló szokásos összegét, valódi szándékuk szerint maguk is foglalónak tekintették. Vétel. 41. Olyan adásvételeknél, amelyeknél a vétel tárgya egyik földrajzi helyről a másikra szállítandó s annak elszállításához szállítási engedélyre van szükség, ha csak nincs külön megállapodás a felek közt arra, hogy az eladó vagy a vevő köteles-e a szállítási engedélyt beszerezni, ez a kötelesség mindig azt a szerződő felet terheli, akinek arra avégből, hogy szerződési kötelezettségét teljesíthesse, szüksége van. (Kúria P. IV. 2725/1922. sz. a. 1923. febr. 7-én.) Már pedig a jelen esetben abból a körülményből, hogy a teljesítés helye Budapest és hogy az alperes beismerése (4. sorsz.) szerint a saját kiscséri gazdaságából kötelezte a tengerit szolgáltatni, folyik az, hogy az igazolvány beszerzésére az alperesnek van szüksége a teljesítés véghez vihetése végett. 42. Alperes az árut «ab Waggon Kisgaram» adta el, a vasúti kocsikba tehát ő tartozott az árut berakni; ebből — a ker. törv. 343. §-ára is figyelemmel — az következik, hogy, ha más megállapodás nem jött létre, a vasúti kocsikról nem a vevőnek, hanem az alperesnek kellett gondoskodnia. (Kúria P. IV. 2609/1922. sz. a. 1923. jan. 26-án.) Jus variandi. 43. A birói gyakorlat értelmében a késedelmes féllel szemben teljesítés iránt történt keresetindítás rendszerint olybá veendő, hogy ezzel a szerződéshez hű fél a K. T. 351—353. §-aiban részére biztosított vagylagos jogok közül való választás jogát kimerítette, melytől tehát rendszerint jogszerűen többé el nem térhet.