Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 3. szám - Uj irányok és uj kérdések a valutajogban [2. r.]

44 KERESKEDELMI JOG 3. sz. lett — nem lehet azt megengedni, hogy a vevő a perindítással megrögzített jogválasztástól, az árhullámzásoknak a saját előnyére és az eladó kárára való kihasználásával eltérhessen, illetve az utóbbit, a reá háramló jogkövetkezmények tekintetében, még a per során is, bizonytalanságban tartsa. Vannak ugyan a «jus variandi» kizárása alól is kivételek; igy meg van engedve a kártérítés iránti kérelemre áttérés oly esetben, amikor a teljesítés az alperesre nézve tárgyilag, jogilag vagy gazdaságilag lehetetlenné vált; ez az eset azonban itt nem forog fenn; hanem a felperes a teljesítési kérelemtől a per során azért tért át a kártérítési kérelemre, mivel a kereseti molinozsákoknak a per során nemcsak nagy mértékben szállott le a piaci ára, hanem azok — másnemű zsákok által kiszorítva — teljesen ki is estek a forgalomból, és igy azoknak a szerződéses áron való átvétele most már a felperesre nézve gazdaságilag lehetetlen volna. Ámde ettől a károsodástól a felperes a keresettől való elállás vagy a kereseti jogról való lemondás utján is megóvhatta magát; ellenben a kártérítési követelésre való áttérést ezen az alapon nem választhatja: mert már az első választás alkalmával mérlegelnie kellett a későbbi, bizonytalan időben való teljesítéssel járó esélyeket és azt, hogy nem ajánlatosabb-e az eleve fix összegben meghatározható kártérítést választani; a teljesítés nagyobb előnyeiben való csalódás tehát a választási jogot fel nem élesztheti. 35. Nem tekinthető a tárgyban beállott változásnak, mit a kereset tárgya tekintetében felperes cselekedete vagy mulasztása idézett elő. (Kúria P. IV. 1519/1922. sz. 1922. dec. 5-én.) Indokok: Az eladó felperes a teljesítésre irányuló keresetét a felülvizsgálati kérelmében kárkövetelésre módosította azon az alapon, hogy a követelt vételár ellenében a vevő alperes rendelkezésére tartott áruban a további raktározás alatt az egerek és patkányok nagy károkat okozhattak volna, miért is azt a nagyobb károsodás elhárítása végett a K. T. 347. §-a értelmében értékesítette. A Pp. 494. §-a szerint a fellebbviteli eljárás során keresetváltoztatásnak nincs helye, azt pedig, hogy a módosított kérelem keresetváltoztatásnak tekintendő-e, a 188. §. rendelkezéséhez képest kell megítélni. A 188. §. 5. pontja szerint nem minősül keresetváltoztatásnak az az eset, ha a felperes az eredetileg követelt tárgy helyett utóbb beállott változás miatt más tárgyat vagy kárpótlást követel; ily ujabb beállott változásnak azonban nem tekinthető az a változás, amelyet a kereset tárgya tekintetében magának a felperesnek ténykedése vagy mulasztása idézett elő. A cirokszakáll természeténél fogva nem romlandó áru, annak a K. T. 347. §. 3. bek. érteiméijen való értékesítésére tehát felperesnek joga nem volt s igy annak eladása, mint a rendelkezésre tartott áruval sajátjaként való önhatalmú rendelkezés, felperesnek ügyletből származtatható igényei elenyésztét vonja maga után. Yagyonváltság. 36. Nincs oly jogszabály, mely a bíróságoktól eltérő más hatóság elé utalná a vagyonváltságból folyó magánjogi vitás kérdések eldöntését. (Kúria P. IV. 4015/1922. sz. a. 1923. jan. 11-én.) Felperes az I. vagyonváltságtörvényben megszabott fordulónapon nála az alperes javára fennállott követelés alapján kirótt és általa befizetett vagyonváltságösszegnek az alperes számlakövetelésével nem fedezett része megtérítése iránt indított keresetet. E kereset ellen az alperes a Bp. 180. §. 2. és 3. (helyesen 1. és 2.) p. alapján pergátló kifogást emelt azon az alapon, hogy a vagyonváltságkövetelések jogosságának kérdése a pénzügyi hatóságok illetőleg a közigazgatási bíróság kizárólagos döntése alá tartozik, valamint hogy a megtérítési igény bírói érvényesítését a kifizetett vagyonváltság jogosságának a pénzügyi hatósá, gok által végérvényesen való megállapításának kell megelőznie. Az e kifogásokat elutasító fellebbezési bi/ósági ítélet ellen beadott felülvizsgálati panasz nyilván alaptalan; mert nincs jogszabály, mely a bíróságoktól különböző valamely hatóság elé utalná a felek egymásközt fennforgó viszonyából folyó megtérítési igény érvényesítésének kérdését, avagy előírná, hogy a birói érvényesítést más hatósági eljárásnak kellene megelőznie, az pedig, hogy a felperes az alperes számlakövetelése alapján kirótt vagyonváltság kifizetésénél szabályszerűen és az alperes érdekei kellő szem előtt tartásával járt-e el, s következőleg az alperes terhére teljesített fizetés megtérítését követelni jogosult-e? az ügy érdemére tartozik, miért is a pergátló kifogás megbirálása keretében közömbös. Turpis causa. 37. Jogszabály, hogy kártyázás közben, kártyázás folytatása céljából adott kölcsönből eredő követelések, sem az ilyen követelések fedezetére adott váltók birói uton nem érvényesíthetők. (Kúria P. VII. 2029/1922. sz. a. 1923. febr. 1-én.) Megbízás. 38. A megbízott által saját nevében kötött ügyletből eredő jogokat a harmadik mint vevő csak a vele szerződő megbízottal szemben érvényesítheti. (Kúria P. IV. 1712/1922. sz. a. — 1922. dec. 12.) Alperesnek a ténymegállapítás ellen felhozott panasza szerint a fellebbezési bíróság eljárási szabály sértésével mellőzte aninak tényként való megállapítását, hogy a C) 7. alatti okirat alá. irása^ után az alperes L.-t, mint a vétel tárgyául szolgáló áru tulajdonosát s az ő megbízóját mutatta be a felperesi cég részéről jelen volt V. A.-nak s ennek jelenlétében adta át L.-nak a V. A.-tól kapott 1000 kor. foglalót is. Ez a panasz alaptalan, mert a most megjelölt körülményeknek az alperes felelőssége szempontjából döntő jelentőségük nincs. A peres felek által egy vagon papirzsákárnra vonatkozóan létesített adásvétel jogügyletről kiállított G) •/. alatti kötlevélbem ugyanis eladóként az alperes van megjelölve annak felemlitésével, hogy a vétel tárgyát megbízásból — de a saját