Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 3. szám - A készpénzbeli tartozások és a pénz vásárló erejének csökkenése

34 KERESKEDELMI JOG 3. sz. dologi kár pénzbeli megtérítésére irányul; alperes tehát az anyagi jogszabályok értelmében oly összeget tartozik kárpótlásul fizetni, amely összeg fedezi a felperesre nézve elveszettnek tekintendő bútorberendezésnek a károkozás idejében volt értékét, Ez a szabály azonban nem jelenti azt, hogy a kárt okozó fél a dolog értékét a károkozás idejében kifejező pénzöszszeg lefizetésével eleget tehet kártéritési kötelezettségének abban az esetben is, ha a pénz belső ereje (vásárló értéke) a károkozás és a jóvátétel közötti időben lecsökkent. A károsult fél ugyanis ily esetben tényleges kárának megtérítéséhez csak akkor juthat, ha neki a kötelezett fél annyival nagyobb összeget fizet, amennyivel a pénz értéke időközben csökkent, mert a pénz értékének csökkenéséhez viszony itott nagyobb összeg szolgáltathatja csak ebben az esetben azt a valóságos pénzértéket, amelyet a kártérítésre jogosult fél a károkozás idejében a pénz akkori értékéhez képest kártérítésül igényelhetett. Ezekből önként folyik az,, hogy amennyiben alperes a kár késedelem nélküli jóvátételét vétkesen elmulasztotta, kárr térítésül azt az összeget tartozik megfizetni, amely ... megfelel annak az összegnek, amely a kártétel idejében való teljesítés esetén a pénz akkori értéke szerint szolgált volna teljes kártérítésül, mert az alperes jóvátételi késedelme felperesnek a teljes kártérítésre való igényét nem csorbithatja». A kir. Kúriának P. IV. 1686/1922. sz. határozatának alapjául szolgáló tényállás ebben foglalható össze: «A felperes prágai cég az alperes budapesti cégtől 1918. novemberében 3000 üveg pezsgőt vásárolt és annak 84,000 K vételárát előzetesen megküldte lebélyegezetlen osztrák-magyar bankjegyekben. Az 1919. január végén Prágába érkezett pezsgőt a vevő a minőségi hiány miatt az eladó rendelkezésére bocsátotta, s pedig a szakértői vélemény alapján jogszerűen. Az eladó budapesti cég azonban nem fizette vissza a 84,000 K vételárat, a pezsgőről sem rendelkezett; ezt a pezsgőt a vevő elárvereztette: a befolyt vételárat költségeire forditotta és a vevőt 84,000 cseh korona, fizetése iránt perelte mondván: hogy ha nem küldte volna ezt a pénzt az alperesnek, az Prágában automatice cseh koronává változott volna. A kir. Kúria nem itélt meg cseh koronát, mert az alperes csak azt tartozik visszaadni, ami jogosulatlanul a kezén maradt, ez pedig az 1921: XIV. t.-c. 2. §-a értelmében a magyar területen maradt osztrák-magyar bankjegy helyébe lépett magyar államjegy. Az alperesnek ez a visszatérítési kötelezettsége pedig arra terjed ki, hogy az alperes a vételár fejében oly összeget fizessen a felperesnek, amely teljes egyenértékét képviseli annak a 84,000 osztrákmagyar bankjegyben lefizetett összegnek, amelyet alperes annak idején a felperestől felvett. Minthogy az osztrák-magyar bankjegy helyébe lépett magyar korona időközi értékcsökkenése folytán felperes az általa alperesnek előre lefizetett 84,000 K-t teljes összegében csak ugy kapja vissza, ha neki az alperes a mai magyar koronában annyival többet fizet, amenynyivel a magyar korona vásárló értéke annak névértéke alá csökkent, felperes az általa alperesnek lefizetett 84,000 korona fejében oly összegnek visszatéritését igényelheti, amely a magyar korona lecsökkent értékéhez képest viszonyitva megfelel annak az értéknek, amelyet az általa felperestől osztrák-magyar koronában felvett 84,000 K annak lefizetésekor képviselt.» E két tényállásból és az arra alkalmazott jogszabályból kitűnik, hogy legfelsőbb bíróságunk nem helyezkedett arra az álláspontra, amely szerint a lejáratkor készpénzbeli tartozását nem fizető adós viselni tartozik pénztartozásának értékcsökkenéséből a hitelezőre háruló károsodást; tehát az adós késedelmét nem terhelte meg azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a késedelmes adós pénztartozásának névértékén felül a pénz vásárló erejének csökkenéséből a hitelezőre háruló kárt is tartozik pénzben megfizetni. A kir. Kúria az egyik esetben a tulajdonostól jogosulatlanul elvont tulajdonnak valóságos ellenértékét kivánta megtéritetni; a másik esetben a hitelezőt abba a helyzetbe akarta juttatni, amelyben lett volna, ha az adós az előre felvett értéket a szerződésszegés kétségtelenné tételekor nyomban visszaszolgáltatta volna. Az első esetben az őrizetre adott bútor nem volt az őrizetbe adó előleges beleegyezése nélkül eladható; az őrizetbe vevő e beleegyezés kikérése nélkül eladván a bútort, azt a tulajdonos jogköréből szerződésellenesen elvonta és e cselekedeteért teljes kártalanítással tartozik s mivel nyomban nem téritette meg a kárt, a pénz időközi romlására tekintettel azt a pénzmennyiséget tartozik megfizetni, amely a kár megítélésekor a bútor értékét a leromlott pénzben kifejezi. A második esetben az eladó pozitiv szerződésszegése folytán az előbbi állapot volt helyreállítandó. Egyik esetben sem volt tehát egyedül döntő az a jogi helyzet, hogy az adós pénztartozásának megfizetésével késedelembe esett. A pénz vásárló erejének a késedelem ideje alatt beálló csökkenését egyszerűen "azon az alapon nem lehet az adósra hárítani, hogy ő a lejáratkor nem fizetvén, késedelembe esett. Igaz ugyan, hogy az adós, aki nem tudja bizonyítani, hogy hibáján kívül nem teljesíthetett, a késedelem ideje alatt a vétkességből beálló káron kívül a szolgáltatás tárgyában- véletlenből előálló károsodást is viselni tartozik; viszont azonban eddigelé a pénzünk névértéke nem változott és így a teljesítés abban a névértékben történik, amely névértékben a kötelezettség vállaltatott. Ha már most a hitelező