Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 2. szám - A jog mindennél hatalmasabb ereje ... - A személyiség védelmének egy ujabb szempontja ...

KERESKEDELMI JOG 2. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT. H. T. illetékessége. 12. A fömegállapodás 19. pontja 2. bekeadése ugyan azt tartalmazza, hogy a malomvállalat a bizonyítást közvetlen peres félnek köteles el­ismerni az eme pontban meghatározott alapon keletkező jogviták tekintetében, ez a rendelkezés azonban nem zárja ki azt, hogy a felperes a fő­megállapodás 19. pont 2. bekezdésében megjelölt jogvita eldöntése végett az ugyanezen pont 1. be­kezdése szerint illetékes bíróság előtt közvetlenül a Haditermény Részvénytársaság ellen léphes­sen fel. (Kúria P. IV. 1511/1922. sz. a. 1922. nov. 21-én.) Indokok: Mert a felperes malomvállalat a fő­megállapodás 19. pontja 2. bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem mondott le arról a jogáról, bogy a fömegállapodás alapján álló szerződési viszonyból keletkező jogvitából kifolyóan közvet­lenül a Haditermény Részvénytársaság ellen lép­hessen fel perrel. Erre mutat a fömegállapodás 19. pontja 3. bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, hogy korlátlanul áll fenn a 2. bekezdés dacára a ma­lomvállalat és a Haditermény Részvénytársaság között felmerült minden jogvitára nézve a 19. pont 1. bekezdésében szabályozott bírói illetékes­ség (hatáskör), amiből következik, hogy a 19. pont 2. bekezdése dacára is a Haditermény Rész­vénytársaság peres félként korlátlanul perbe von­ható és perrel felléphet. Tehát nem csupán a budapesti áru- és érték­tőzsde választott bírósága illetőségének (helyeseb­ben hatáskörének) megállapításához szükséges nyilatkozat be nem szerzésétől feltételezetten. A Haditermény Részvénytársaságot tehát a felperes alperesként közvetlenül perbe vonhatta. Az elsőbiróságnak ettől eltérő jogi álláspontja ennélfogva téves és a felülvizsgálati kérelem e részben alapos. Tőzsdebirósági alávetés. 13. Az 1881 :LIX. t.-c. 94. §. b) és d) pontja értelmében a tőzsdebirósági hatáskör érvényes kikötéséhez kifejezett Írásbeli alávetés, avagy a tőzsdeügynöki kötjegynek kifogás nélküli elfoga­dása szükséges; ezt a kelléket nem pótolja az a körülmény, hogy a megbizó megbizottját nem tiltja el a megbízásnak megfelelő ügylet kötésénél tőzsdebizományossal való szerződéskötéstől, ha­bár ismeretes lehet a megbizó előtt az a kereske­delmi szokás, hogy a tőzsdebizományos a tőzsdén köti ügyleteit és ily ügyletek tekintetében a tőzsde­biróság hatáskörét köti ki. (Kúria P. IV. 3094/1922. sz. a. 1922. nov. 15-én.) Indokok: Amikor a törvény kifejezett alá­vetést vagy kifogás nélküli elfogadást ir elő, akkor a megbizott az alávetés vagy elfogadás megtételére való felhatalmazás nélkül megbizóját néni vonhatja el illetékes birájától azáltal, hogy a tőzsdebiróság kikötését magában foglaló köt­jegyet ir alá. Elévülés. 14. A szegénységi bizonyítvány szerzése körüli nehézségek mint szünetelési okok. (Kúria P. IV. 3070/1922. sz. a. 1922. nov. 9-én.) Indokok: A meg nem támadott Ítéleti tény­állás szerint a felperes 2 bőröndbe és 2 ládába rakott ingóinak Pozsonyba vasúton elküldésével megbízta az, alperest, aki e megbízásnak saját nevében teljesítését elvállalta és az ingókat a vas­úton fel is adta, habár a felperes a megbizás adása után őt arról értesítette, hogy azokat ne adja fel. A feladott szállítmányt útközben Érsek­ujvárott kifosztották; a felperes az alperes ellen, mivel ez megbízatása körében ne.m a rendes ke­reskedő gondosságával járt .el, felmerült kárának megtérítése végett keresetet indított. Az alperes a K. T. 390. §-ára hivatkozással elévülési. kifogást emelt, amelynek az alsóbiróságok helyt adtak. A felülvizsgálati kérelem további panasza az, hogy a fellebbezési bíróság a tényállást nem álla­pította meg -abban az irányban, hogy a felperes 1919. évi január hó 30-ikától, amikor az elveszett áru részére kiszolgáltatandó lett volna, 1921. évi július hó 12-ikéig saját hibáján kivül a Pozsonyt megszálló cseh hatóságok magatartása miatt a kártérítési per megindításához szükséges sze­génységi bizonyítványt megszerezni képes nem volt s hogy ehhez képest a fellebbezési bíróság nem jelentette ki az elévülést szünetelőnek arra az időre, amely a szegénységi bizonyítvány meg­szerzésére szükséges volt. Ez a panasz alapos, mert az elévülés határ­ideje ugyan a jelen kereseti követelés tekinteté­ben az áru részben való elveszése folytán azzal a nappal veszi kezdetét, amelyen az elveszett áru kiszolgáltatandó lett volna (K. T. 390. §.), azon­ban amig az elévülés alá eső követelés bíróilag érvényesíthető abból az okból, mert ennek az érvényesítésnek előfeltételei be nem következtek, az elévülés szünetel. Mivel pedig az a fél, akinek a Pp. 112. §-a értelmében igénye vanl szegénységi jogra, a Pp. 115. §-a szerint az ott körülirt ható­sági bizonyítványt tartozik beszerezni és enélkül részére a szegénységi jog meg nem adható, mivel továbbá a hatósági bizonyítvány beszerzésének hibáján kivül elhúzódása különösen rövid lejá­ratú elévülési határidő esetében az elévülés to­vábbfolyása folytán őt a keresetindítás jogától megfosztaná, mielőtt keresetét jogszerűen előter­jeszthette volna, — ennélfogva ha a felperes bizonyíthatja, hogy a szegénységi bizonyítványt a fent jelzett idő alatt hibáján kivül a cseh hatósá­gok magatartása miatt meg nem szerezhette, ugy ezen idő alatt követelésének birói érvényesítéséhez szükséges előfeltétel az ő számára hiányzott, ami­nek az a jogkövetkezménye, hogy ezen idő alatt az ő javára az ^elévülés szünetelt és hogy keresetét az elévülési időn belül terjesztette elő. Részvénytársaság. 15. A bemutatóra szóló részvényutalvány birto­kosa sem a* szerzés jogszerűségét és jóhiszeműsé­gét, sem a papírért adott ellenérték összegét ki­mutatni nem tartozik. (Kúria P. IV. 5101/1922. sz. 1922. dec. 19-éu.)

Next

/
Thumbnails
Contents