Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 2. szám - A jog mindennél hatalmasabb ereje ... - A személyiség védelmének egy ujabb szempontja ...

2. sz. •KERESKEDELMI JOG 29 Valuta. 16. A K. T. 324. §-a csak a kölcsönön és ehhez hasonló jogcímen alapuló tartozásokra nyerhet alkalmazást. Szerződésszegés esetén in integrum restitutio-nak van helye, ami annyit jelent, hogy alperes oly összeget tartozik fizetni, ami teljes egyenértékét képezi annak az összegnek, amit annak idején felvett. A korona értékének csökkenésével tehát annyival több magyar koronát tartozik fizetni, amenyivel a magyar korona csökkent. (Kúria P. IV. 1636/1922. sz. a. 1922. dec. 12-én.)* Indokok: A felperes a fellebbezési bíróság meg nem támadott Ítéleti tényállása szerint az alperesnek le nem bélyegzett osztrák-magyar bankjegyben fizette meg a 84,000 K vételárat. A felperes a. vett árut hiányos minősége folytán az alperesnek rendelkezésére bocsátotta és a fent kifejtettek szerint ehhez joga volt. A felperes az árunak rendelkezésére bocsátásával az ügylettől elállott; joga nyilt tehát a kifizetett vételár visszakövetelésével az előbbi állapot, helyreállítására és a K. T. 348. §-a értelmében netáni kárának megtérítésére. A felperes a kifizetett 84,000 K-nak cseh koronában való visszafizetését követeli s utal arra, hogy a K. T. 324. és 326. §-a szerint a pénztartozás fizetési helye a hitelező telepe, ahol az adós saját veszélyére tartozik fizetni, amely veszély alatt az időközi valutakülönbözet is értendő s hogy kétség esetében a K. T. 326. §-a szerint csak a teljesítés helyén divó pénznemben teljesített fizetés tekinthető szerződésszerűnek. Mivel pedig a felperes telepe Csehország területén fekszik, itt azonban a cseh korona a törvényes pénznem, ennélfogva az alperes cseh koronában tartozik fizetni. 17. A K. T. 326. §. 2. bek. értelmében a lejárati napon való átszámítástól való eltérésnek csak határozott kikötés esetében van helye. A cseh koronában tett ajánlat elfogadása, az ez alapon küldött számla elfogadása s az a tény, hogy a felperes maga is cseh koronáért vásárolta a cseh koronáért továbbeladott árut, nem alkalmas a <(határozottság» megállapítására. (Kúria P. VII. 2228/1922. sz. 1923. jan. 9-én.)** Indokok: A K. T. 326. §. 2. bekezdése értelmében, ha a szerződésben a teljesítés helyén forgalomban nem levő pénznemről van szó, a fizetés a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint országos pénznemben történik. E tekintetben kivételnek akkor van helye, ha a fizetés a szavakkal: «természetben», «valóságban» vagy ezekhez hasonló kifejezésekkel bizonyos pénznemben kiköttetett. A fellebbezési bíróságnak az elsőbirósági ítéletből a Pp. 507. §-a alapján átvett Ítéleti tényállásában csak az foglaltatik, hogy a felperes cseh korona árban tett az alperesnek ajánlatot és hogy az alperes ezt az ajánlatot elfogadta; ellenben nincs tényállás, megállapítva és emiatt felülvizsgálati panasz sincs előterjesztve, hogy a peres felek közt oly megállapodás jött létre, amely szerint az alperes valóságos cseh koronában tartozik * Lásd: Uj irányok és kérdések a v;<lutajogtan c. cikkünket a januári számban. Szerk. ** Lásd Szemle rovatunkat. Szerk. a fizetést teljesíteni. Viszont az az itéletileg megállapított tény, hogy az elfogadott ajánlaton kívül az átvett áruról megküldött számla is cseh koronáról szól és hogy a felperes is cseh koronáért vásárolta az alperesnek tovább eladott árut, nem alkalmas arra a jogkövetkeztetésre, hogy az alperes magát valóságos cseh koronában való fizetésre kötelezte, mivel az ilyen kötelezettség a fentidézett jogszabálynál fogva csak határozott kikötés esetében keletkezik. Ezekhez képest az alperes cseh korona tartozását a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint magyar koronában köteles megfizetni, de mert a fellebbezési bíróság nem állapította meg a lejárat napját és a cseh koronának e napon jegyzett árfolyamát, ennélfogva az ügy érdeme megfelelő tényállás hiányában el nem dönthető s igy a fellebbezési bíróságot ítéletének feloldásával a tényállásnak a fenti irányban megállapítására és uj határozat hozatalára utasítani kellett. Zsákkölosöii. 18. Ponyva- és zsákkölcsönzés terén oly általános kereskedelmi szokás áll fenn, melynél fogva a kölcsönvevő általában és rendszerint felel minden oly kárért, mely a kölcsönadott zsákban vagy ponyvában a rendeltetésszerű használattal járó természetes rongálódást meghaladóan, akár véletlen és elhárithatlan esemény folytán is keletkezik. Zsákkölcsönzési ügyleteknél általában és nem csupán a hivatásos zsákkölcsönzők ügyleteire korlátozottan a kölcsönadott, de vissza nem szolgáltatott zsákok után a kölcsöndij, más megállapodás hiányában rendszerint csak három hónapra, esetleg legfeljebb csak amaz év végéig, melyben az ügylet köttetett, igényelhető, és hogy a zsákoknak természetben való visszaadása iránti igény is csak ezen szokásos idő alatt érvényesíthető, annak elteltével pedig csakis a zsákoknak ezen idő elteltekori értéke követelhető. (Kúria P. IV. 3405/1922. sz. a. 1922. nov. 21-én.) Indokok: Ezen jogszabálynál fogva tehát a felperes is a hiányzó 500 clrb zsák után, mig egyfelől csupán három hónapra, illetve miután a szokásos kölcsöndij darabonként és hetenként van meghatározva, 13 hétre igényelheti a kölcsöndijat, addig másfelől nem követelheti a zsákoknak természetben való pótlását sem, hanem csakis azoknak a kölcsönadás idejétől 1918. október 8-tól számított három hó, illetve 13 hét eltelte utáni, vagyis a jelen esetben 1919. január 9-iki értéke megtérítését. Vétel. 19. A K. T. 346. §-ának alkalmazása tekintetében állandóan követett birói gyakorlat értelmében oly esetben, amikor a vételi szerződés tárgyát valamely gép vagy olyan készülék képezi, amely a dolog természete szerint csak üzembe hozás által vizsgálható meg kellő alapossággal, a kifogásolás és a rendelkezésre bocsátás a megfelelő vizsgálat befejezte után annak eredményéhez képest joghatályosan közölhető az eladóval. (Kúria P. IV. 983/1922. sz. a. 1922. okt. 26-án.) 20. Az e részben állandóan követett birói gyakorlat értelmében olyan esetben, amikor az eladó a