Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 1. szám - Uj irányok és uj kérdések a valutajogban [1. r.]

10 1. sz. Es itt érdekes lesz megemlíteni egy alsóin rósági Ítéletet, melyet a budapesti kir. törvényszéknek egyik érdemes tanácselnöke (Mándy) hozott néhány nap előtt (7. P. 39498/1922. sz*), mely talán leginkább megközeliti a Kúria ujabb állásfoglalását és mely, hogy ugy mondjuk, ugy fején találja a szöget, hogy ezzel ugy a cseh hitelező, mint a magyar adós meg lehetnek békülve, mert a hitelezőnek annyit juttat, amennyinél többet a kereskedői méltányosság elve szerint sem követelhet, viszont az adóst is elmarasztalja oly összegben, mint amennyivel adott esetbon tartozik. Bár az itélet indokolásával nem mindenben érthetünk egyet, de mint valutaperekben alkalmazható egyik megoldást érdemesnek tartjuk az itélet nyilvánosságra hozatalát. Alperes effektív cseh korona fizetésre pereltetett. Kétség nem fért ahhoz, hogy alperes effektív cseh koronában marasztalandó. A jó bíró, a bon jogé azonban, aki érzi, hogy alperes a teljes összeg megfizetésével tulajdonképen többet fizetne, mint amennyit kapott, elkezd tépelődni és azt mondja: A hitelező, akinek követelését 1921. december végén kellett megkapni, tidajdonképen nem követelhet többet, mint azt, amit tényleg adott: az árunak akkori aranyérfékét. v Az aranyértéket a zürichi paritás fejezi ki. Nézi tehát, mennyi volt a cseh koronának zürichi paritása lejáratkor ós mennyi volt a magyar koronának zürichi paritása lejáratkor. A késedelmes adós felel azért az értékcsökkenésért, amellyel a magyar korona Zürichben romlott, azonban nem felél azért az értékemelkedésért, amelyre a cseh korona Zürichben szert tett. Az aranyérték megtéritése tehát csak azt kívánja, hogy q magyar adós annyiszor több magyar koronát fizessen, ahányszor kevesebbet a magyar korona ér; azonban nem köteles megtéríteni azt a többletet, amennyivel a cseh korona a lejárat óta emelkedett. Szerény véleményünk szerint ez oly Salamoni igazság, amellyel a cseh hitelező is meg lehet elégedve és melybe a magyar adós is belenyugszik. Ezen felfogás egyébként nem áll egyedül, mert ugyanezt találjuk a német Reichsgericht ítéleteiben, melyek szintén csak azt á márkaárfolyamkülönbözotot ítélik meg. mely a. lejárattól a fizetésig állott elő és soha nom szólnak a, hitelező valutájának emelkedéséről (talán azért, mert többnvire svájci esetről volt szó s a svájci frank árfolyama nem változott!); ugyanezt találjuk a svájci szövetségtanács bíróságának itélkezroffiéq is, amelynek "állandó joggyakorlata szerint az idegen valutában kitett pénztartozást fiúnak lejáratkor; értékében kell megtéríteni. Ha tehát a márkatartozás Svájcban teljesülendő,- akkor ezt a lejárat napja szerinti svájci frankban kell fizetni, vagyis a márkatartozás átalakul svájci frank tartozássá, amely azután a márkának a lejárat utáni árfolyam ingadozásától független.* Lényegileg ugyanezt akarja l)r. Miig el,** A szabály tehát, melyet ugy a Kúria fenti ítéleteiben, mint akir. törvényszók, szem előtt tartanak, az, Jiogy^í kár megtérHősénél a kár keletkezésének időpontja irányadó. Ezt a gyakorlatot követi a Reichsgericht, ezt az angol bíróságok (Gourt of Appeal, Law reports 124. köt. 117. old.; House of Lords 1921. jul. 9-én, Law reports 129. köt. 1. old.);"** ugyanígy a francia bíróságok. A francia ítéletek közül kiemelhetjük a Besanconi fellebbezési bíróság 1920. jul. 21-én hozott ítéletét, melyben egy francia szállítmányozó vonatott felelősségre Angliából származó és angol fontokban számlázott áruk megsérüléséért. A francia bíróság a francia szállítmányozót csupán francia frankokban marasztalta az áru fontértékének az általa történt átvétel időpontjában volt átszámítás szerinti árfolyamán, annak dacára, hogy a francia frank azóta erősen hanyatlott. — Igen érdekes és értékes az itélet azon indokolása, mely az alperes részéről előre nem láthatott, tehát meg sem térítendő nagy árfolyamkülönbséget, mifit az alperest mentesítő körülményt hozza fel. (Ugyanez alkalmazható a magyar koronára; lásd alább!) «La compagnie (alperes) n'a. pas pu prévoir ane postérieurement... á la détermination de l'avaric subie par la marchandise, le cours de change augmenterait dans les proportions depuis constatés; qe'en effet il s'agit la d'un événement économique qui ne s'était jamais pröduit antérieoroment, que rien ne nouva soupconner et oni dépa&sa tout ce qu' il était, alors permis d'envisager.» — Ugyanígy az osztrá.k bírói joggyakorlat. Tehál mint a küljöldi hitelezőnek nyújtandó maximáJás kártérítés a. kár keletkezése időpontjában volt érték veendő. Hja tehát áruról van szó. annak a vételügyl/et teljesítése (lejárata,) időpontjában volt aranyértéke. Ennél többet az eladó nem követelhet. (Mert helyesen jegyzi meg a fenti elsöbirósági itélet, hogy az adós az általa előre nem láthatott, az ö mulasztásával okozati összefüggésben nem állott s így neki fel nem róható nagy áremelkedésben mutatkozó aránytalanul nagy vagvoni előnyt; mely az idegen hitelezőnek saját valutája nemzetközi értékének időközben be* Praxis des Biindésgeiichtes j£. X. 1921. Ne. 5. és lfí4. ** Krnííifrfowiihrniifif und \vech«elnder Geldwert, cimü tanulmányában (Deivlsche Jur. Z. 1922. évf. Nr. 2), ahol az az eszmét vofi fel, hocry az arany márka fizetést kellene bevezetni, ami által a hitelező a márka leromlása ellen védve volna, mert annyiszor több papirmárkát kapna, abányszorosan a márka romlott. *** Lásd: Journal du droit internalional 1922. 436. old.