Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 12. szám - Valorizáció a fuvarozási jogban

12. sz. KERESKEDELMI JOG 161 yasut azzal, hogy a valorizált visszafizetés esetén öt súlyos károsodás érné. Ez csak abban az esetben állna, ha a fuvardijtöbblet visszafizetése idején ugyanazok a fuvardijtételek volnának érvényben, mint annak a beszedésekor voltak. Köztudomású, hogy a díjtételek állandóan emelkednek és pedig emelkednek, vagyis lépést tartanak a korona romlásával, illetve a drágaság emelkedésével. Ez lényegében azt jelenti, hogy a vasút valorizál avval a fuvarozóval szemben, akinek a valorizációját saját magával szemben nem akarja elismerni. De tovább megyünk! Helytelen fuvardijszámitások mindig voltak, vannak és lesznek. Ebből az következik, hogy nemcsak a helyesen számított fuvardíjat, hanem a helytelenül, tehát jogtalanul felszámított fuvardijat, vagyis a többletet is ilyen magasabb összegben szedi be a vasút. Megtörténhetik tehát, hogy amikor nekem az egy év előtt jogtalanul beszedett fuvardijtöbbletet a vasút nem akarja a korona romlásához mérten visszafizetni ugyanakkor a korona romlásához igazodott magasabb fuvardij arányában ujabb fuvardijtöbbletet fizettet velem. Mindezekhez hozzá kell venni azt, hogy a fuvaroztató a fuvardij lefizetése alkalmával a kényszernek bizonyos enyhébb faja alatt áll. Hiába vitatkoznék u. i. a fuvaroztató azzal a vasúti közeggel a felszámított díjtétel helyessége, vagy helytelensége felett. Kénytelen volna az áru feladásától eltekinteni, ha az a vasúti közeg csupán az általa helyesnek talált díjtételért hajlandó a felvételt eszközölni. Ez ellen csak a fuvarozás befejezése után felszólamlás alakjában találhat orvoslást. De ettől eltekintve, a vasúti díjszabások bonyolult volta folytán a legtöbb fuvaroztatónak eeváltalában nem is áll módjában a megfelelő ellenőrzést gyakorolni. Amikor valorizációról van szó, azt az elvet kell szem előtt tartani, hogy annak meg, vagy meg nem adásával egyik fél se jusson a másik fél rovására lényeges előnyhöz, viszont egyik fél se szenvedjen lényeges anyagi károsodást. A fentiekből következik, hogy a fuvardijtöbbletek valorizációjánál a vasút anyagi károsodást nem szenved, viszont a valorizáció elutasítása esetén lényeges anyagi előnyhöz jut, mert 1. a beszedett többletet bizonyos időn át kedvezően felhasználta; 2. a visszafizetés alkalmával, a beszedés időpontjához mérten valorizált fuvardijakból, illetve fuvardijtöbbletekből fizeti vissza a fuvarozó követelését. Viszont következik a fentiekből az is, hogy a fuvaroztató igenis lényeges vagyoni károsodást szenved az elutasítás folytán, de nem jut lényeges anyagi előnyhöz a valorizáció megadása esetén. Látjuk tehát, hogy jogi és gazdasági szempontokból a valorizáció jogalapja kettős. De fontos a valorizáció megadhatásának szempontjából az is, hogy erkölcsi indokok is fennálljanak. Ilyen erkölcsi indok a fuvardijtöbblet beszedésének jogtalansága, ami különösen az ellenszolnáltatás hiányában csúcsosodik ki és a fentebb kifejtett kényszer. b) A kártérítési követelés valorizációja a vasúti üzletszabályzat 88. §-ában leli alapját. Eszerint u. i. «a vasút. .. azt az értéket tartozik megtéríteni, mellyel az ueyanazon fajtájú és minőségű áru a feladás helyén abban az időben birt, mikor az áru fuvarozásra felvétetett.)) A pénz normális körülmények között főleg kettős szerepet tölt be: az értékmérő és a fizető eszköz szerepét. Oktalan struccpolitika volna annak nyilt be nem ismerése, hogy a magyar korona — sajnos — értékmérő szerepét, helyesebben értékmérő eszköz jellegét már régen elvesztette. Az értéket u. i. éppen ugy, mint pl. a súlyt, vagy a hosszmértéket csak ugy lehet meghatározni, megmérni, ha erre a célra megfelelő eszközök (mérő sulyok, mérő zsinórok) állanak rendelkezésre. Ha ezek az eszközök hamisak, hamis eredményre fogok jutni és vagy magamat, vagy másokat fogok megcsalni. Pénzünk nem képes arra, hogy megmérje azt az értéket, mellyel az áru bizonyos idő előtt birt. S ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ugyanazzal a számmal ellátott pénzzel mérjük le az áru értékét, mint amilyennel arra bizonyos idő előtt relatíve még helyes értéket sikerült lemérnünk, de amely | pénz fajsulyának esése esetén mind könnyebbé, [ emelkedése esetén pedig mind nehezebbé vált, az í előbbi esetben a hitelező, az utóbbi esetben az adós ! fog kegyetlenül becsapódni és igen lényeges kárt j szenvedni. Ezalatt és ezáltal a másik fél fog léj nyeges vagyoni előnyhöz jutni. Vonatkoztatva mindezt fejtegetésünk tári gyára, nyilvánvaló, hogy az összegszerűségben megegyező koronamennyiséggel nem fogja a vasút I azt az értéket megtéríteni, amellyel az elveszett, | vagy megsérült áru a feladás idején, pl. egy évvel \ ezelőtt birt. Ilyen összegű kártérítés esetén tehát í semmiképen nem fog a vasút a vasúti üzletsza: bályzat fenti rendelkezésének eleget tenni. Valoj rizáció nélkül az üzletszabályzat kívánta érj tékmegtérités nem lehetséges. Hogy valorizáció | nélkül a hitelező: a fuvaroztató milyen lényeges i kárt szenved, már láttuk. Hogy pedig valorizáció j esetén lényeges anyagi előnyhöz nem jut, az is I nyilvánvaló, mert hisz ezzel csak arra nyújtunk ! módot neki, hogy az elveszett áru helyett másikat J szerezhessen be, a megsérült árut pedig helyre! állíttathassa. Nem lesz érdektelen e helyütt az osztrák Oberj ster Gerichtshof Ob. I. 530/921. sz. ítéletéből, mely ; vasúti kártérítésről szól, idézni. Felperes itt azzal ; érvel, hogy az áru az 1917. évben bekövetkezett j elveszéskor ilyen koronaértéknek valóban megj felelt, de az 1917. év koronái már eltűntek, már | nem állanak fenn és ezért ezen értékmérő helyébe olyan mérték teendő, mely ugyanazt az értéket | fejezi ki, mellyel az 1917. év koronái birtak. A j legfelsőbb törvényszék ezt az érvelést egyszerűen ] azzal intézi el, hogy az 1892-ben bevezetett koronaj érték ma is fennáll, amiből azt a következtetést ; vonja le, hogy a ma koronája és az 1917. év koroj nája között különbség nem tehető. Azt mondja ; továbbá: «A pénzelértéktelenedésről csupán külj földi viszonylatban lehet beszélni, belföldön azon! ban az áru és az értékmérő pénz közötti viszony j megváltozása csupán az áru áremelkedését jelenti J és egy ilyen áremelkedés a kár felszámításánál v a fuvarozóval szemben számításba nem jöhet.» Ez a merőben dogmatikus és még a kérlelhetetlen gazdasági törvényeket is sutbadobó indokolás önmagában hordozza cáfolatát, különösen abban a részében, mely a drágaság és a pénzeiértéktele-