Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 12. szám - Valorizáció a fuvarozási jogban

160 KERESKEDELMI JOG & si. ha a váltóbeli pénznem a váltóban kitett fizetési helyen nincs forgalomban és a fizetést teljesítő váltóadósnak ettől a fizetési helytől különböző lakhelye a pénznem kérdése szempontjából egyáltalában nem jöhet számításba. A váltóban kitett fizetési hely akkor is irányadó, ha a fizetést teljesítő adós másutt lakik és lakhelyéről teljesiti a fizetést. Ily esetben is a fizetésnek a váltóban kitett fizetési helyre kell irányulnia és akként kell teljesülnie, hogy mindenképen pótolja a váltóban kitett fizetési helyen teljesített fizetést. A váltójogi kötelezettség tartalma a forgató irányában nem lehet sem kisebb terjedelmű, sem másnemű, mint. amilyen terjedelemben és amilyen pénznemben a váltóhitelező követelése az elfogadó irányában érvényesíthető. Valorizáció a fuvarozási jogban. Irta: Dr. Nagy Dozsö ügyvéd. A vasutak ellen árufuvarozásból származható követelések nagyobb része két csoportba osztható: 1. helytelen (tévedésből, avagy a díjszabás nem helyes alkalmazásából folyó) dijszámítás folytán támasztható visszakövetelési igények (fuvardíj többlet) ; 2. az áru megsérüléséből, avagy elveszéséből támasztható kértéritési igények. Ha a valorizáció egyik legfontosabb alapját az adós késedelmében látjuk, talán sehol sincs nagyobb indok a valorizációra, mint éppen a vasutakkal szemben. Az adminisztrációnak az a nehézkessége, mellyel a vasutaknak ezen követelések elintézésénél meg kell küzdeniök, a felszólamíási eljárás hosszadalmassága, a pereknek sokszor végnélküli elhúzódása azok a tényezők, melyek a vasutakat a legkésedelmesebb adósokká teszik. A kívülálló szemlélőre a komikum, de az érdekelt hitelezőkre a tragikum erejével hat pl. az eset, amikor a fuvarozó, a vasút hitelezője a helytelen fuvardíjszámitásból kifolyólag sokszor évek múlva kap vissza az évek előtt a vasútnak lefizetett pénzből olyan összeget, mellyel a feladás idejében Berlinből Budapestre fuvaroztathatott volna, ma pedig ugyanazt az árut a visszakapott pénzért Ginkotáról sem tudná Budapestre fuvaroztatni; vagy amikor az elveszett 100 méter szövet «értéke» fejében olyan összegű kártérítést ad a vasút, melylyel ma talán egy félmétert sem lehet ugyanabból a szövetből megvenni. a) A helytelen fuvar dij számításból eredő igények (ezután röviden: fuvardijtöbblet) kérdésénél előre bocsájtjuk a budapesti törvényszéknek egy — sajnos a felsőbíróságok által még felül nem vizsgált — ítéletét. Az ennek alapjául szolgált perben a felperes valorizációt kért azzal az indokolással, hogy «az adós jogtalan és késedelmes magatartása nem jutalmazható azzal, hogy a magánál jogtalanul tartott fizetési eszköz elértéktelenedésének kárát a hitelezőre báritsa». Az Ítélet a valorizáció iránti kérelmének helyt adott azzal az indokolással, hogy «a jogtalanul beszedett és az | alperes által használt fuvardijtöbbletet lehetőleg i abban az értékben tartozik az alperes visszatériteni, melyben kézhez vette». Meg kell állapitanunk, hogy egyik indokolás sem tekinthető teljesen kielégítőnek, mert ugyanazzal az indokolással — eltekintve egy alább kiemelendő momentumtól, pl. bármely kölcsönkövetelés valorizálandó lenne. «Az alperes által felvett és használt» kitétel a követelésnek egy szűkebb körét jelzi, melytől más természetű követelések pl kártérítési követelések, pl. vételár, haszonbér, stb. megkülönböztetendők. Bizonyos az, hogy a valorizáció alapja és jogossága a legkevésbé vitatható a fenti körülírással jelzett követeléseknél. Az adós a magánál tartott pénzt u. i. használhatta, azzal nyerészkedhetett, még pedig olyan pénzzel, mely nem az övé. Ha ez az elv az ilyen természetű követelésekre általánosan elfogadott volna, oly értelemben, hogy ezzel az indokolással az ilyen természetű követelések valorizációja az általános jogtudatba és joggyakorlatba már teljesen átment volna, ugy az indokolás kielégítő volna. De amíg vita lehet arról, hogy pl. a kölcsön valorizációja megengedtessék-e, addig ezen szűkebb jogterület egy speciális részére meghozott Ítéletet nemcsak ilyen általános — az egész jogterületre vonatkozó — hanem arra az egy kiragadott csoportot is illető, speciális indokolással is el kell látni. Meg kell azonban engedni azt, hogy amikor az indokolás a «beszedett fuvardíj» a «jogtalanul)) módhatározóval látja el, már specializált. Ha u. i. semmi más, a józan jogérzet diktálja azt a jogelvet, hogy többszörösen inkább kötelezhető valorizációra az az adós, aki jogtalanul, tehát bizonyos mértékig vétkes magatartással vont el a hitelezőtől egy értéket, mint az az adós, akihez az érték a hitelezővel közös akarattal történt megegyezés folytán jutott. A kir. Kúria számos valorizációs Ítélete közül egyike a legérdekesebbeknek az 1923. évi január 31-én meghozott P. VII. 3531/1922. számú. Felperes áruk nemszállitása folytán az előre lefizetett vételárat perli valorizált értékben. A kir. Kúria indokolásából: «... anyagjogi szabályt sértett azonban a fellebbezési bíróság annyiban, amennyiben a felperest keresetével az általa alperesnek előre lefizetett, de áruszállítással ki nem egyenlített része tekintetében is elutasította; mert az eladó azt a vételárösszeget, amelynek ellenében árut nem szállított s a forgalmi viszonyok időközi megváltozása folytán nem is szállíthat, az eredeti állapot visszaállítása végett a vevőnek visszaadni köteles. Az a vételárösszeg, amelyért felperes az alperestől árut nem kapott, amelyet tehát neki az alperes visszatéríteni tartozik, a fennebb kifejtettek szerint mai értékben 100,000 koronát tesz ki. A felülvizsgálati kérelemnek tehát ebben a részében helyt kellett adni s az alperest ennek az összegnek megfizetésére kötelezni kellett)). Ez a jogeset a fuvardijtöbbletek jogesetével sok tekintetben egyezik, mert itt is előre kifizetett összegről van szó, melyet a felvevő időközben használhatott. De különbségek is vannak, melyek közül a legfontosabb, hogy a fuvardijtöbbletet a vasút jogtalanul veszi fel, holott a most tárgyalt esetben jogtalan felvételről szó sem lehet. A fuvardijtöbbletek valorizációjánál még további indokok is felhozhatók. Nem védekezhetik a