Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 11. szám - A specialista ügyvéd fogalma ...

11. sz. KERESKEDELMI JOG 153 len és egyedüli váltó. Ezzel pedig a forgatás nincs megtiltva. A «l'ordre de Arthur et Dezső E.» kitétellel pedig a rendelvényes, vagyis az, akinek részére vagy rendeletére a fizetés teljesítendő, világosan és határozottan meg van nevezve. A perben meghallgatott tolmácsoknak a váltó szövegével ellentétes véleménye pedig figyelembe nem jöhet. Az alperes további csatlakozási panasza szerint a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy az a forgatóként a perbe vont alperesnek váltói kötelezettségét az elfogadó kötelezettségével azonosnak minősítette és ebből folyóan azt állapította meg, hogy az elfogadóval szemben a váltón megjelelt fizetési hely a forgatóra nézve is irányadó s hogy ekként a fizetendő pénznem szempontjából a magyar váltótörvény 50. §-ának nincs jelentősége; mert ez a törvényszakasz: «legközelebbi piac» alatt csak oly piacot ért, amely ugyanazon gazdasági területen van. A felperes felülvizsgálati panasza szerint pedig a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapította meg, hogy az alperes tartozását magyar pénznemben is teljesítheti és hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel utasította őt el a kereseti tőke után a lejárattól az idéző végzés kézbesítéséig terjedő időre járó kamatok megfizetése iránti kereseti kérelmével. A felperes felülvizsgálati panasza alaptalan, ellenben az alperesnek ez a csatlakozási kérelme alapos. Ugyanis az anyagi jog (K. T. 322. §. 2. bekezdés. Váltótörvény 50. §.) és a birói gyakorlat szerint a váltóban kitett fizetési hely csak az elfogadóra nézve jelenti a teljesítési helyet, a többi váltókötelezettre azonban a teljesítés helye különkülön, az általános szabályok szerint határozandó meg. Az alperes jogelőde, a «M. F. H. Rt.» forgató. Ez forgatmányát nem keltezte, eszerint az alperesre nézve a teljesités helye az, ahol a forgatmány kiállítása idején ennek a forgatónak kereskedelmi telepe volt, vagyis Budapest. Ennélfogva az alperes a váltón alapuló kötelezettségét a V. T. 37. §-a értelmében a fizetési napot megelőzően utolszor jegyzett középárfolyam szerint Budapesten magyar pénznemben egyenlítheti ki. A kereseti váltó lejárata idején a budapesti értéktőzsdén a fizetés helyéről, Párisból, a visszkereset lakhelyére Budapestre váltóárfolyam a világháború által okozott erőhatalom miatt nem jegyeztetett, miért is a V. T. 50. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében a visszkereset lakóhelyére legközelebb eső piac árfolyama szolgál irányadóul. Minthogy pedig a törvény nem tartalmaz oly értelmű korlátozást, hogy ennek a legközelebbi piacnak belföldön kell lennie, ily piacként a legközelebbi külföldi piac, illetve annak árfolyamjegyzése is elfogadható. ' A fellebbezési bíróság azonban a peres feleket afelől, hogy ez a legközelebbi külföldi piac melyik lehet és hogy ott a lejárat napján megelőzően utolszor jegyzett középárfolyam mennyi volt: nem hallgatta meg, ebben az irányban tényállást nem állapított meg; ennek hiányában pedig az, hogy a felperes a kereseti váltó alapján magyar pénznemben, az alperestől mily összeget követelhet, nem állapitható meg. Devizarendelet. 133. A 6700/1922. sz. devizarendetet a felek által fizetési kötelezettségeket sem hatályon kívül nem helyezte, sem nem módosította, sem a külföldi pénznemben vállalt fizetési kötelezettségek teljesítését el nem tiltotta, sem lehetetlenné nem tette; az tehát az irányadó magánjogi szabályok alkalmazását egyáltalában nem zárja ki. Felperes követelheti, hogy az alperes őt oly helyzetbe hozza, hogy felperes az idegen valutában kikötött fizetést künn megkapja. (Kúria P. VII. 7643/1922. sz. a. 1923. szept. 18.) Indokolás: A fellebbezési bíróság az ítéletében előadott és az elsőbirósági Ítéletből elfogadott vonatkozó tényállásból helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a felperes a kereseti vételárhátralékot német-osztrák koronákban követelheti és hogy az alperes a felperest oly helyzetbe tartozott hozni, hogy a felperes a kereseti vételárhátralékot Bécsben tényleg megkapja. Ebből folyóan és figyelemmel még arra is, hogy a tényállás szerint az alperes a keresetben jelzett vételárnak már korábban kifizetett többi részét is valóságban német-osztrák koronákban fizette, nyilvánvaló, hogy az alperes a kereset tárgyát tevő hátralékos vételári összeget is valóságban német-osztrák koronákban tartozik a felperesnek megfizetni. Következésképpen és a K. T. 326. §. második bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezésre is tekintettel, nincs törvényszerű alapja a fellebbezési bíróság azon ítéleti döntésének, amely szerint az alperest a 111,055 német-osztrák koronának az Ítélethozatal idején fennállott budapesti árfolyama szerint megfelelő magyar koronaösszeg fizetésére kötelezte. Nem bír e tekintetben helytálló alappal a fellebbezési bíróságnak a 6700/1922. M. E. sz. devizarendeletre való hivatkozása, mert ez a rendelet a felek által szerződésileg elvállalt fizetési kötelezettséget sem hatályon kiviil nem helyezte, sem nem módositotta, sem pedig a külföldi pénznemben vállalt fizetési kötelezettség teljesítését el nem tiltotta és lehetetlenné sem tette, hanem csak a devizaforgalmat szabályozta, az tehát az irányadó anyagjogi szabályoknak megfelelő alkalmazását egyáltalában nem gátolja. Az előadottakból folyóan a fellebbezési bíróság ítéleti döntése a felhívott anyagjogi szabályba ütközvén, a felperesnek eziránti felülvizsgálati panasza alapos.