Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 1. szám - A nemzetközi vegyes döntőbiráskodás

KERESKEDELMI JOG 3 német ügyfél német vagy külföldi ügyvédet válasszon-e. A külföldi ügyvédeknek költségei azonban oly nagyok, hogy nézetem szerint a magyar fél már ebből az okból sem fog külföldi ügyvédhez fordulni, de különben is a magyar ügyvédi kar elég olyan tagot számit sorai között, akik jogi és nyelvismeretük alapján képesek lesznek a felet sikerrel képviselni. Különben a felek a kormánymegbízotthoz is fordulhatnak; az eljárási szabályok értelmében a kormánymegbízott is képviselheti honfitársait bármely ügyben. Az eljárás a biróság előtt keresettel indul meg. A brit-magyar eljárási szabályzat a kereset beadására az 1922. év végét zárhatáridőnek nyilvánítja, azonban ez alól az általános szabály alól több kivételt tesz. A magyar-francia, görög, román és cseh eljárási szabályzat általában az 1923. év végét jelöli meg zárhatár• id'őnek, ha azonban a felperes később szerzett tudomást a per alapjául szolgáló tényekről, ettől számitott hat hónap alatt keresetlevelét az 1923. év eltelte után is el kell fogadni. Ez a határidő hosszabb annál, amelyet a német és osztrák döntő bírósági szabályzatok tartalmaznak, ami mindenesetre reánk nézve kedvező. Ezután következik a periratok váltása. Alperes a keresetlevél átvételétől számitott három hó (a magyar-brit szabályzat szerint hatvan nap) alatt elleniratot, a felperes az ellenirat átvételétől számitott két hónap (a magyar-brit szabályzat szerint 30 nap) alatt választ nyújthat be. Feltűnő, hogy a brit-magyar eljárási szabályzat további periratot nem ismer, a többi szabályzatban azonban mindenütt ott találjuk a viszonválaszt (duplique) is. A magyar-brit eljárási szabályzat ezzel valószín illeg elejét kívánta venni az iratok tultengésének, azonban egyenlőtlenséget eredményez a felek között, minthogy felperes két iratot, a keresetet és a választ, az alperes pedig csak egyet, elleniratot terjeszthet elő. A periratok az eljárás írásbeli természete mellett nem tisztán előkészítő jellegűek, hanem valóságos peranyagot alkotnak. A biróság az azokban előadottakat akkor is figyelembe veszi, ha a fél később a szóbeli tárgyaláson azokat nem ismétli. És a magyar-brit eljárási szabályzat az ebben mutatkozó írásbeliségei még erősebbé teszi az úgynevezett sommás eljárás (summary procedure) intézményével. Ez a sommás eljárás abban áll, hogy a felek bármikor a kereset kézbesítése után és a tárgyalás kezdete előtt a bírósághoz közösen aláirt kérelmet nyújthatnak be, amely a peres ügyben közösen megállapított tényállást és a köztük vitás kérdéseket tartalmazza, valamint azokat a jogi érveket, amelyeket a biróság döntése alá akarnak terjeszteni, végre azt a kérelmüket tartalmazza, hogy megállapodásukhoz képest a biróság vagy hozzon azonnal ítéletet a megbatározott tényállás alapján vagy pedig szóbeli érveléseiknek meghallgatása után. Ha a. felek az ilyen kérvényben nem kérik szóbeli meghallgatásukat, a biróság az ily közösen megállapított peranyag felett minden további eljárás mellőzésével hoz Ítéletet. A többi eljárási szabályzat nem szabályozza ugyan ezt a rövidebb sommás eljárást, miután azonban valamennyi szabályzat szerint a biróság eltérhet a szabályzatban megállapított szabályoktól, kétségtelen, hogy szabályozás hiányában is megszabhat ilyen eljárást. Ez egyes esetekben célszerű is lehet. A periratok váltását az úgynevezett előkészítő tárgyalás (preliminary hearing, audience préliminaire) követheti. (Az eljárási szabályzatok német fordítása «Vortermin» szóval jelöli meg ezt a tárgyalást.) A magyarbrit eljárási szabályok általánosságban olyképpen határozzák meg ennek az előkészítő tárgyalásának célját és feladatát, hogy «a biróság e tárgyaláson a célszerűség határai között minden szükséges irányítást megad a felek közt vitás kérdések további tisztázására és befejezésére, és belátása szerint megtesz minden olyan intézkedést, amely a per gyors és igazságos elintézését előmozditja». A többi eljárási szabályzat szerint ezt a tárgyalást az elnök tartja meg «a tényállás tisztázása és- a bizonyítékok megjelölése céljából». Az előkészítő tárgyalás feladata tehát sokkal messzebb megy, mint a mi polgári perrendtartásunk perfelvételi tárgyalásának feladata. Célja azonban közel áll ez utóbbinak céljához: t. i. az érdemleges tárgyalás tehermentesítése és gyors lefolyásának biztosítása. Mind a két intézmény azt akarja elérni, hogy az érdemleges tárgyalás lehetőleg egy határnapon, megszakítás és halasztás nélkül legyen befejezhető. Az előkészítő tárgyalás után a per az érdemleges tárgyalás, a főtárgyalás szakába lép. A főtárgyalás (trial, audience de jugement) nyilvános, a biróság azonban elrendelheti a nyilvánosság kizárását, Az ügy felhívása után a felek képviselői, illetőleg jogi tanácsadói (conseil) szólalnak fel, a biróság engedélyével valamelyik fél személyesen is felszólalhat, az utolsó szó pedig a kormánymegbízottakat illeti. Hogy a főtárgyaláson lehet-e uj tényeket és bizonyítékokat felhozni, arról a szabályzatok hallgatnak. Helyesnek vélem dr. Kráhl Vilmosnak azt az álláspontják, hogy ez meg van engedve. (A francia-német vegyes döntőbírósági eljárás 11. lap.) A bizonyítás tekintetében a döntőbírósági eljárási szabályzatok a bizonyítási szabadság és a bizonyítékok szabad mérlegelésének alapján állanak. A tanuk megidézése a kormánybiztos közvetítésével történik. A iriagyar-brit szabályzat szerint a tanú kihallgatása előtt teszi le az esküt, és ha az eskü letételét megtagadja, a biróság vallomását eskü nélkül is