Kereskedelmi jog, 1923 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 1. szám - Elmélkedés a Rima-esetről

4 KERESKEDELMI JOG 1. sz. elfogadhatja. A magyar-cseh szabályzat szerint az eskü letétele a vallomás után történik. A többi szabályzat szerint az elnök a tanút vagy vallomása előtt vagy után hívja fel az eskü letételére és a biróság eltekinthet az eskütől, ha ezt a körülmények indokolttá teszik. Kényszereszköz az eskü letételére nincs. A szakértők véleményüket Írásban nyújtják be. Kivételesen a biróság a feleket vagy törvényes képviselőiket tanuként kihallgathatja és megesketheti. A biróság helyszíni szemlét is elrendelhet. Az ítélet tekintetében feltűnik a magyarbrit szabályzatnak az a rendelkezése, hogy «a biróság Ítéletében minden olyan előnyt megadhat, amelyre a felet jogosultnak tartja, ha periratában nem is terjeszt elő idevonatkozó kérelmet». (87. §,) %ből azt lehetne következtetni, hogy a bíróságot Ítéletében nem korlá-r' tozzák a felek kérelmei és hogy oly irányban is marasztalhatná valamelyik felet, amely irányban kérelem előterjesztve nincs. Nem hiszem, hogy ennek a rendelkezésnek ez volna az értelme. Valószínűleg ez csak felesleges formaságoknak akarja elejét venni. A brit-magyar szabályzat kimondja továbbá, hogy az ítélet, hacsak az maga nem rendelkezik máskép, kelte napján válik hatályossá. Ez annyit jelent, hogy a biróság az ítéletben rendszerint nem tüz ki teljesítési határidőt, az ítélet nyomban végrehajthatóvá válik. A többi szabályzat nem tartalmaz ilyen rendelkezést, de itt is ugyanaz áll. A külföldi per jognak megfelelő, de a mi perjogunktól eltérő ez a rendelkezés annak a megfontolásán alapszik, hogy a követelés, amelyet a biróság megítél, már lejárt, nem volna tehát indokolt, hogy a biróság a teljesítést kitolja. A döntőbírósági eljárási szabályzatok uj bizonyíték alapján perújítást is adnak. Más perujitási okot pl., hogy cselekvőképtelen fél az eljárásban nem törvényes képviselő által vett részt vagy hogy valamelyik fél nevében harmadik személy meghatalmazás nélkül járt el, egyszóval úgynevezett semmiségi okokat az eljárási szabályzatok nem ismernek. De ezek a körülmények is, amelyek különben ebben az eljárásban nem bírnak jelentőséggel, valószínűleg az uj bizonyíték révén perújítással szintén érvényesíthetők lesznek. Amint ezekből látjuk, a döntőbírósági eljárási szabályzatok teljes perrendtartást kívánnak nyújtani. Fejtegetésemben csak főrendelkezéseikre szorítkoztam, egyes részletkérdésekre nézve, amelyeket az eljárási szabályzatok szintén szabályoznak, a jelen cikkem terjedelménél fogva nem terjeszkedhettem ki. Természetesen az eljárási szabályok rom tartalmazhatnak oly kimerítő szabályozást, mint aminő a mi polgári perrendtartásunk, és nem is találjuk meg azt a rendszerességet, amelyet mi hasonló törvényalkotásainkban megszoktunk. De nem lehet tagadni, hogy az eljárási szabályok igyekeztek az egyes ügyekhez alkalmazkodó és alkalmazható eljárást alkotni, amely a bíróságot nem köti merev jogszabályokhoz. A szabályok legnagyobb része olyan, hogy a biróság azoktól szükség esetében el is térhet, ha ezt a békeszerződés által a biróság elé célként kitűzött «igazságosság és méltányosság)) szempontjából szükségesnek véli. Hogy mindezek az eljárási szabályzatok a gyakorlatban mikép fognak beválni, ezt a jövő fogja megmutatni. A vegyes döntőbíráskodás jövője általában attól függ, hogy e bíróságok tagjai mennyire tudnak a teljes tárgyilagosság és pártatlanság magaslatára emelkedni. E két tulajdonság nélkül nem lehet igazi bíráskodás. Sajnos, azok a vegyes döntőbíróságok, amelyeknek Németország a részese, okot adtak arra a panaszra, hogy egyes tagjaik erősen befolyásoltatják magukat attól a háborús lelkiállapottól, amely Németországot vétkesnek tekinti a háború fölidézéseért és felelősségének elismerését kiterjeszti a magánjogi viszonyokra is. Szladits Károly a vegyes döntőbíróságok ítélkezésének megbeszélése folyamán sajnálattal állapítja meg, hogy «a gyakorlat tanúsága szerint a vegyes döntőbíróságok ítélkezésének torzító tükrében e hazug tétel abban a formában jelenik meg, hogy Németországnak nem lehet igaza». (Békejog és Békegazdaság 1922. október havi füzet 12 lap.) Nem szabad föladni a reményt, hogy ez a háborús lelkiállapot előbb-utóbb meg fog szűnni. És még kevésbé mondhatunk le arról a reményről, hogy velünk szemben ebben a tekintetben is enyhébb a hangulat és a vegyes döntőbíróságoknak ítélkezésében helyet fog adni a belátásnak és az igazságnak. 7\ Elmélkedés a Rima-esetről. Irta: Kuncz Ödön. Roma locuta, causa fínita. A kir. Kúria Pk. IV. 7055/1922. 40. számú végzésével indokainál fogva helyben hagyta a budapesti kir. ítélőtábla a 6. P. 8269/1922. 33. szám alatt kelt végzését, amely jogérvényesnek ismerte el a Rimamurány-salgó tarjám vasmű rt. 1922. május 1-én tartott közgyűlésének azt a közismert határozatát (1. a K. J. 1922. június 1. és július 1. számait), amely 25,600 darab elsőbbségi (B-sorozatu), többszörös szavazatot biztosító részvényt kreált. A kir. Ítélőtábla azonban az elsőbbségi részvények elismerését és a közgyüléshatározat bejegyzését igen súlyos előfeltételekhez kötötte: Kötelezte mindenekelőtt a rt.-ot, hogy az alapszabály 5. §-ába vegyen fel olyan rendelkezést, amely szerint 1. a B-sorozatu elsőbbségi részvények csak megbízható, hazai honos természeti vagy itt